Kabos Gyula a harmincas években a magyar filmgyártás legtöbbet foglalkoztatott művésze volt, nyolc év alatt 45 figurát játszott el a kamerák előtt. Általában kész koncepcióval érkezik a kamerák elé, kevés vágással, és rossz esetben néhány pótfelvétellel játssza le jeleneteit. Professzionális filmes személy, rendezők, operatőrök, hangmérnökök kedvence, mert munkájukat sokszorosan megkönnyíti rátermettségével. Népszerűségére jó példa, hogy ekkortájt a külföldi filmek forgalmazását már kiszorítja a hazai gyártású filmek sora, ugyanis a „Kabos-filmek” telt házat vonzanak heteken keresztül, amit korábban csak a német vagy az amerikai filmek érnek el itthon. Kabos meghozza a kedvet a magyar filmekhez, mind a nézők, mind a befektetők körében. Csak egy kicsit szemezgessünk ezek közül, hiszen mindegyikre ebben a posztban úgysem tudunk sort keríteni.

Emlékezhetünk, hogy Kabos fél évig igazgatta az Operettszínházat, de belebukott a vállalkozásba. Ennek fő okát a 20-as években egyre népszerűbbé váló (néma)filmekben látta, amik elvonják a nézőket a színháztól. A főellenségnek tekintett filmet a 30-as évektől kezdve viszont mégis ő vitte mindent elsöprő sikerre. Első, és közel száz év után is megkerülhetetlen alakítását a Székely István rendezte, 1931-es Hyppolit, a lakáj-ban nyújtotta. (A filmről kétrészes hogyvolt itt.) Székely visszaemlékezései szerint a készítés során Kabosból áradtak az ötletek, le kellett állítani őt, le kellett faragni az általa előadott ötlet tömegből. A film elsöprő sikere után Kabos a korabeli magyar filmek nélkülözhetetlen szereplőjévé vált. Mindig pontosan tudta, hol van a határ az igazi humor és az olcsó komédiázás, a megható tragikomikum és az érzelmesség között.

Hyppolit, a lakáj (Kabos Gyula, Gózon Gyula, Haraszti Mici)

Szállóigévé vált mondatok egész sora fűződik hozzá, mint pl. a Hyppolitból a „hagymát hagymával” vagy a Meseautóból a részvények tintatakarékos pecsételését oktató kishivatalnok Halmos Aladár tanácsa az új kolleginához: „egy a párna, egy a részvény, egy lehelet, egy a részvény". De idehozhatnám az Iglói diákokból a kocsmáros mondását a diákoknak: „Ez fiam, honvéd pálinka.” Az értetlenkedő pillantásokat látva ujjait összedörzsölve mutatja a fizetést: „Csak előre, édes fiam!” Vagy a Kölcsönkért kastélyból azt a jelenetet, amiben egy régi rokonnal beszélget, akinek persze a nevére sem emlékszik:

- Már alig vártalak, kedves, izé, Lajoskám!
- Sándor.
- Pláne. Hogy vagy? Jaj de remek színbe’ vagy!
- Dehogy, egész ződ vagyok.
- Mért, a zöld az nem egy remek szín?!

Nem beszélve arról az izgatott hangú telefonálásáról Lillafüredről Budapestre, szintén a Meseutóból, amiben a Szűcs név kimondásába gabalyodik bele kibogozhatatlanul…

Nagyjából ez idő tájt mondta azt egy bárgyú újságírói kérdésre, ami gyakorlatilag színészi ars poeticája is lehetett volna: „… ma jókedvet csinálni kötelesség, és akkor is nevetnünk kell, ha sírni szeretnénk.” Kedvencünk mindent meg is tett ezért, tőle még a szakállas és kevésbé kacagtató poénok is harsány nevetést váltanak ki a nézőből, mert nem az a truváj, amit mond, hanem ahogy mondja.

Márciusi mese (1934), párbeszéd a pincérrel:

- Ez ehetetlen!
- Kérem, addig még minden vendég megette!
- És már jobban vannak?

Háromszázezer pengő az utcán (1937), egy meghiúsult lánykérés után:

- Egy szón múlott az egész. Azt mondta, hogy nem.

Pillanatnyi pénzzavar (1938), példa a hatásos fokozásra:

- Hatökör! Mit hatökör! Nyolc!

Emmy (1934), udvarlási jelenet:

- Mindig ilyen nőről álmodtam, mint maga… amikor lidércnyomásom volt.

Hol alszunk vasárnap? (1937), elismerően stírölve a gépírókisasszonyt:

- Jógépű lány.

Meseautó (1934), szobafoglalás a hotelben, kerül, amibe kerül, csak olcsó legyen:

- Déli fekvéssel?
- Nem. Esti fekvéssel!

A kölcsönkért kastély (1937), milliomos, de eltitkolja:

- Olyan szegény vagyok, hogy a templom egere hozzám képest villatulajdonos a Pasaréten.

A címzett ismeretlen (1935), fontos az idegen nyelvek ismerete:

- Mit jelent az, hogy visszhang németül? Nézzük csak. Víz az Wasser, hang az Stimme, tehát Wasserstimme.

Három sárkány (1936), viccmesélés:

- Két kínai utazik a vonaton. Az egyik azt mondja a másiknak: Te, Schwartz!

Címzett ismeretlen (Ágay Irénnel )

Az 1937-es Torockói menyasszony-ban a Herskovics zsidó kocsmárost alakító Kabos azt mondja a film végén, amikor a zsidólánynak gyanúsított parasztlányról kiderül, hogy mégsem az: „Mit szenvedett a Rózsi? Mondja már, négy hétig zsidó volt. Nem ártott neki. Bár mindenki megpróbálná. Csak két hétig.”

1938-ban már csak öt filmben szerepelt és két színdarabban: az Andrássy Színházban januárban mutatták be A hölgy hozzám tartozik, majd márciusban a Nem leszek hálátlan c. zenés vígjátékokat. Ez utóbbi volt Kabos Gyula utolsó magyarországi színpadi szerepe, az 1938 áprilisi első zsidótörvény (azaz bizonyos szakmákban a zsidó „megszállás” csökkenését célzó őrület) életbe lépése után többé nem állhatott színpadra. Kabos képtelen felfogni az egészet. „Én egyedül kimerítem a megengedett arányokat” – mondja, majd így folytatja, zsidótársaiért aggódva: „Mi lesz akkor a többiekkel?”

Hosszas tipródás után úgy dönt, biztosabb lesz emigrálni, külföldön legalább zavartalanul folytathatja azt, amihez legjobban ért: a színjátszást, komédiázást. 1939. január 21-én a Keleti pályaudvaron feleségével együtt vonatra szállt, nővérei és nevelt lánya kísérték ki az állomásra (István fia ekkor már Londonban tanult mérnökhallgatóként). A Paris nevű gőzös fedélzetén február 1-én hajóztak ki Le Havre-ból, a hajó Southampton érintésével február 11-én kötött ki New Yorkban. Bár az amerikai magyar sajtó hangos hozsannázással köszönti a művészt és sorra jelennek meg cikkek arról, hogy milyen fantasztikus és teltházas sikereket ért el a népszerű színész, Kabos Gyula feleségének a hazai rokonokhoz írt levelei másról számolnak be. „Sajnos a pénz a legkevesebb, itt a magyarok nagyon szegények, sok értelme nincs, nem sok marad a túra végén.”

Mindezek tetejébe felesége, Mária, súlyos epebántalmakban megbetegszik, operálni kell. És ez a betegség elüti Kabost egy óriási lehetőségtől is: Gilbert Millertől, a tekintélyes New York-i színházi producertől kapott meghívást le kellett mondania. A műtét és az orvosi kezelés gyakorlatilag minden pénzüket felemésztette. Ráadásul a kezdeti sikerek lankadtak, de Kabos, nem bízva a menedzserekben, maga akarta kézbe venni turnéi szervezését – ami viszont Amerikában lehetetlen.

Lovagias ügy

Különböző, de sajnos csak rövid ideig együttműködő társulatokat hoz össze, mint pl. a Kabos Színpadot, ami 1939. dec. – 1940. jan. között működött New Yorkban, a Gypsy Camp nevű étteremben. Fellépések egy vendéglőben, vacsoraasztal mellett, ez akkoriban nem volt igazi záloga a sikernek, bezzeg máma, gondoljunk csak pl. a Dumaszínház előadásaira. És bár Kabos angolul és németül is jól beszél, a hazaküldött levelekből és az előadásokról szóló beszámolókból is kiérzik, hogy nem igazán találja a helyét, gyökértelennek érzi magát külföldön az a zseniális művész, akit a hazai közönség világéletében a tenyerén hordott. Felesége írja egyik hazaküldött levelében 1940. februárjában: „Minden héten más államban vagyunk, úgy nyeljük az ezer kilométereket, mintha mindig ezt csináltuk volna. Hála Istennek jól vagyunk, egy jó nagy honvággyal!”

Ugyanez egy pár héttel későbbi, Kabos által írt levélben: „… elég jól vagyunk, sajnos a milliók még mindig a Vanderbiltnél vannak. De ha minden elvész, a remény még mindig az enyém!”

1940 májusától nyugat-amerikai turnéra indul frissen toborzott társulatával, amiről részletesen beszámol Pesten kezdődött c. önéletrajzi könyvében. Michigan, Ohio, New York, New Jersey, Indiana, Virginia, sorjáznak az államok, többezer mérföldes turné, emberpróbáló, kétségtelenül. De eredmény, legalábbis anyagi szempontból, szinte semmi. 1940 júniusában Kabos és felesége kénytelen átköltözni a drága New Yorkból Cleveland-be (Ohio állam).  Kabos persze a hazaírt levelekben továbbra is igyekszik viccesen fogalmazni: „Most már pláne jó, hogy Anya úgy beszél angolul, hogy az felháborító (legalább is mindenki fel van háborodva) már csak angolul beszél, úgy hogy valamit itt az Államnak tenni kell ellene, mert teljesen tönkreteszi a nyelvet.”

Meglepő és elszomorító, de sajnos igaz: voltak helyek, ahol bojkottálták az előadásait, mert „a náci Magyarországból” jött. Hogy éppen a nácik elől volt kénytelen menekülni, azt kritikusai elhallgatták. Az egyik ilyen, csak pár nézőt bevonzó előadás előtt Kabos a függöny mögül nézegeti az igencsak gyér számú közönséget, majd „bizakodva” hátraszól alkalmi társulata tagjainak: „Nem kell félni, mi vagyunk többen.” Ezzel egyidejűleg szinte minden hazaírt levelében bizakodik, hogy hamarosan visszatérhet hazájába. Pl. 1940 novemberében: „De hát nem abból a fajtából vagyunk, hogy elcsüggedjünk, kemény magyar gyerek vagyok, majd csak lesz valahogy, bár legszívesebben egy teherhajón is hazamennék.” Az utazó társulatban amúgy már Kabos felesége is fellép Szegedy Irma művésznéven.

Kell a pénz és kell az előadások és a közönséggel való találkozások okozta eufória, de ez egyre inkább taposómalomra emlékeztet. Emberfeletti vagy inkább embertelen volt az a munka, amit Kabos Gyula teljesített: naponta többször is fellépett, szinte non stop előadásokon vett részt. Ez az idegileg amúgy is megviselt művész szívét túlterhelte. A sors kegyetlensége, hogy amikor úgy tűnt. végre mégis emelkedni kezd szerencsecsillaga, akkor érte a végzetes csapás. 1941 őszén szerződést kapott a Broadwayn A waterlooi csata főszerepére, amikor a próbafolyamat közben elérte az első szívroham. Ezután a lakásán, pontosabban a szállodában ápolták, de amint jobban lett, újra próbált a Broadwayn. Nem tudjuk, hol érte a második szívroham. Sándor Stefi, aki gyakran lépett fel Kabossal, október elején egy kis önkiszolgáló bisztróban ebédelt a művésszel, itt érte Kabost Gyulát a végzetes, harmadik szívroham. A Brooklyn-i Greenpoint Hospitalba szállították, ahol október 6-án meghalt. Mindössze 54 évet élt ez a zseniális művész. És van abban valami kísérteties, hogy születési időpontja, március 19. a II. világháborúban Magyarország 1944-es német megszállásának dátuma lett, míg halála az aradi vértanúk 1849. évi kivégzésének nemzeti gyásznapjára esett. Özvegye 1942. júniusában tért haza és 1950. januárjában bekövetkezett haláláig leányával élt Budapesten

A magyar színház- és filmtörténelem egyik legnagyobb alakját a New Jersey-i Emerson város Cedar Park nevű temetőjében búcsúztatták el, sírkövére elírás miatt a Julius Kobas nevet vésték… 1996-ban három színművész: Mikó István, Székhelyi József és Szombathy Gyula megalapította a Kabos Gyula Társaságot azzal a céllal, hogy az akkor még pontosan nem ismert amerikai sírhelyet felkutassák és a művész földi maradványait hazahozassák. A vállalkozás sikerrel járt, Kabos hamvait 1996. november 30-án, szombaton, zuhogó hóesésben helyezték örök nyugalomra hazai földben, a Farkasréti Temető művészparcellájában. Emlékét a Bajor Gizi Színészmúzeum Kabos Gyula emlékfala és tárlója őrzi, fényképekkel, színlapokkal, karikatúra-szobrocskájával és néhány emléktárggyal. Na és persze a filmek, amiket manapság már bármikor megnézhetünk.

A zseniális Rejtő Jenő így emlékszik rá vissza az Ezen egy éjszaka c. regény előszavában:

„… hajnaltájt, ahogy ott ültem a kávéházban, egy kézirat fölött félig bóbiskolva, egyszer csak odajött azzal a furcsa, titokzatos, ravasz mosolyával, és azt mondta:

"Mi a fenét ül itt? Jöjjön sétálni. Maga mindig ír! Ezt még becsületszavamra nem láttam... Megnézzük a Margithidat."

És mentünk.

Budáról sötét kontúrok felett mosóvászon-kék mennybolttá fakult az éjszaka, ibolyaszínű bárányfelhők vesztegeltek mozdulatlanul a Duna felett. Nyár volt. Por, kopácsolás, világítórudak alatt folyt a munka.

És ott, ahogy nekidőlt a híd korlátjának, vidám szeme megcsillant, ha "érezte" a viccet. Csak ennyi volt, de ez több volt, mint amikor más harsányan felkacag. Esetleg ezt mondta: "Jó". Azután továbbfűzte, ha eszébe jutott valami. És a szeme csillogott a tört hajnali fényben, mint a harmatcsepp. Most is látom. És most mindig így áll majd előttem, csillogó szemével, a humornak ezzel az égi adományával, mennyei harmatjával.    1941. december 17."

Az a hídon folyó munka, amire Rejtő utal, a Margit-híd kiszélesítése volt a '30-as évek közepén. 1941 decemberében Kabos Gyula már két hónapja halott. Rejtő alig egy évvel később, 1943. január elején veszti életét a Don-kanyar közelében, mint munkaszolgálatos. Az Ezen egy éjszaka az ő életében meg sem jelent, csak 1969-ben adták ki először. A Margit-híd a többi budapesti átkelőhöz hasonlóan 1945. januárjában a Dunába robbantva jelzi egy korszak végét... Kis magyar veszteségtörténet négy mondatban.

„Így megy ez”, ahogy Vonnegut mester írja az Ötös számú vágóhídban.  

Felhasznált források:

Kabos Gyula 1887 – 1941, Magyar Filmintézet, 1987, ISBN 963 01 7800 1
https://gradsubotica.co.rs/szabadka-kedvence-kabos-gyula/
https://nullaev.hu/hu/kabos-gyula
https://www.restancia.hu/arc/banos-kabosgyula.html
https://www.criticailapok.hu/2-uncategorised/39585-kabos-gyula-életműve