1916-től tűnik fel neve ismét a színlapokon: ebben az évben a Kristálypalotához szerződik, ami az akkori Szerecsen (ma Paulay Ede) utca 35. alatt működött. (Napjainkban ez az Új Színház épülete.) Varieté műsorral tarkított mulató volt, itt Kabos magánszámokat adott elő, komikus, tréfás jeleneteket, amelyek jó részét ő maga írta. Suta mozgása, furcsa gesztusai és mimikája, csücsörítő ajakformálása már ebben az időben jellegzetessé tették alakításait. A következő évben a Fővárosi Orfeumban lép fel, ugyanakkor állandó vendége volt a Teréz körúti Intim Kabarénak. Ebben az időszakban kőszínházi szerepe csak egy volt, a Magyar Színházban 1917 januárjában bemutatott Váratlan vendég (szerzője Vajda Ernő) c színjátékban lépett fel.

Merész elhatározás érlelődik benne: saját színházat kellene csinálni, varieté-szerű előadásokkal, énekkel, zenével, tánccal, tréfával vidítani a világháború szenvedéseibe belefáradt közönséget. És hol? Hát addigi pályafutásának legsikeresebb helyszínén, Nagyváradon. Sikerült tőkebefektetőket is találnia, így 1918. áprilisában létre is jöhetett a szerződés a Fekete Sas Szálloda és Kabos Gyula között, amely szerint augusztus 1-től a szálloda öt évre bérbe adja Vigadó nevű épületrészét a varieté működésére. A történelem azonban itt is közbeszól: a Pece-parti Párizs, a magyar szellemi élet egyik legjelentősebb fellegvára Budapesten kívül, novemberben már román megszállás alá kerül, hivatalos neve is nemsokára megváltozik, és lesz Oradea…

 Kabos Gyula és Gál Franciska

Ebben a zűrzavaros időszakban aligha lehetett újfajta előadásokat tartani vagy rendezni. Félmillió koronára becsülhetők az elvégzett átalakítások, műszaki felszerelés költségei, és bár nagy beharangozóval megindul a Vigadó Varieté, idővel a bizonytalan politikai és szociális helyzet, a polgárság elszegényedése fél házakhoz vezet. Kabost felemésztik a mindennapok, a szervezés, a pillanatnyi gondok, és nem marad ideje, energiája folyamatos új műsorról gondoskodni, így hamarosan beindul az adósságspirál. 1919 februárjában kénytelen lemondani a Varieté vezetéséről.

A Szent László tér 6. sz. házban lakott, és 1919. március 8-án házasságot kötött a friss hadiözveggyel, Puhalag Máriával, akinek harcminchat éves férje az olasz fronton esett el. Az özvegynek már volt egy 8 éves lánya, Gabriella, akit Kabos saját lányaként szeretett és nevelt. Az újdonsült házaspár még tavasszal visszatért Budapestre, ahol még abban az évben megszületett közös gyermekük, Kabos István.

Kabos a Tanácsköztársaság ideje alatt is fellépett, politikailag ugyanis nem exponálta magát, és mivel a fővárosban vagy húsz kabaré és varieté működött, jól bevált számaival mindenhol szívesen fogadták. Ősztől kezdve több éven át számos színház előadásában volt látható (Belvárosi Színház, Magyar Színház, Blaha Lujza Színház). Ez utóbbi a korábban már említett Tündérpalota épületében nyílt meg, és ebben a színházban Kabos 1921 őszén különleges szerepet vállalt: A tündérek cselédje c. látványos amerikai operettben Madame Lucy női szerepét játszotta. Ehhez kapcsolódva ide idézhetjük az 1934-es Lila akác c. filmet, amiben Kabos Angelusz Angéla nőimitátor szerepében előadja a Halló bébi kezdetű slágert.

A vígjátéki karakterek mellett (amelyek közül még a legkisebbekre is mindig teljes erőbedobással készült fel) időről-időre komolyabb szerepek is megtalálták. 1924 őszén a Vígszínházhoz szerződik, nem állandóra, hanem szerepre: Csehov Cseresnyéskertjében Lopahin kereskedőt alakítja Varsányi Irén és Hegedűs Gyula, az ország akkoriban talán legelismertebb színpadi párosa mellett. Dicsérő kritikákat kap, Kárpáti Aurél a Pesti Naplóban például ezt írja: „Nagy színész, a szó klasszikus értelmében. Egy-egy tekintete, félbenmaradt mozdulata az orosz színjátszás legnagyobbjaira emlékeztet.” Még azon év decemberében a Renaissance Színházban játszik Lengyel Menyhért A waterlooi csata c. komédiájában, amiben egy Amerikából visszatért kisembert alakított. Kosztolányi Dezső lelkes hangú beszámolója szerint: „Az előadás tökéletes. Mindenekelőtt Kabos Gyula alakítását emelem ki, aki a gyámolatlanság sokszínű humorával szórakoztat egész este, anélkül, hogy fárasztana.” Élete első címszerepét is a Renaissance Színházban kapta, Szemjon Juskecsiv Szonkin és a főnyeremény c. tragikomédiájában. Ennek hatására Kosztolányi a Pesti Napló 1925.okt.1-i kiadásában egy egész tanulmányt szentelt Kabos alakításának.

Szonkin szerepében

1926 őszétől a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, és itt játszott (megszakításokkal) nyolc éven át. A színháznak szüksége volt Kabosra, neki pedig életszükséglet volt a szereplés, nem utolsósorban az anyagiak miatt. Szerette a pénzt, jól keresett, de szívesen költekezett is. Nem ivott, nem kártyázott, nem vett részt az éjszakai bohéméletben, de volt egy házasságon kívüli kapcsolata. Felesége ugyan tudott erről a kapcsolatról, de a „jobb a békesség” jegyében tudomásul vette a tényeket. Az Operettszínházban együtt játszott a Vígszínház vezető színészével, Hegedűs Gyulával a Broadway c. darabban. Amerika egyszer már kerülgette Kabost A waterlooi csatá-ban, és most ismét amerikai történetben szerepel, mintha csak a jövőt akarná a színpad előrevetíteni…

Kabos a gazdasági világválság elején, 1929 őszén sikeresen megpályázta az Operettszínház igazgatói posztját. Ez régi vágya volt, a vállalkozásba kétszázezer pengőt fektetett be, aminek kb. a fele volt saját tőke, a másik felét kölcsönkapta váltókra. Első lépésként a színházat átnevezte Fővárosi Művész Színházra, és a repertoárba főleg vígjátékokat és operetteket vett fel. Az utóbbiak közül említhetjük A csúnya lány címűt (bemutató 1930. február 7.), aminek 1935-ben készült filmváltozatában Kabos játssza a főszereplő Bogdán Artúrt. A filmváltozatban a korszak színészlegendái szerepelnek: Jávor Pál, Gombaszögi Ella, Muráti Lili, és az örök barát Gózon Gyula. A színházigazgatói kísérlet azonban alig fél év után befuccsol, nem jönnek a sikerek, így 1930 júniusában Kabos kénytelen lemondani az igazgatásról, a színházat Bárdos Artúr veszi át. Az 1930-as év amúgy is gyászos volt Kabos életében: szülei ebben az évben hunytak el pár hónap leforgása alatt. A szüleit rendkívül tisztelő és szerető Gyulát megrázta a kettős gyász, amihez színházának csődje és adósságainak növekedése is hozzájárult. A váltókra felvett százezer pengőt hosszú éveken át kellett törlesztenie. (A színházcsinálás nehézségeiről szól A döntő pillanat c. film (1938), amiben Kabos Kulinyi színházi titkárt alakítja, partnere Páger Antal.)

A csúnya lány (Gózon Gyulával)

Kabos, okulva a történteken, ezután már csak szerepekre szerződött, mert az esténkénti felléptidíj magasabb volt, mintha havi vagy éves szerződést kötött volna. (Legalább saját elvesztett tőkéjét szerette volna visszaszerezni.) Színészként természetesen nem hagyta ott közönségét, ’30 őszétől ismét az Operettszínház színpadán játszott, többek között Az okos mama c. darabban, aminek főszerepét Fedák Sári játszotta. Fedákkal nem volt könnyű együtt dolgozni, többször előfordult, hogy a közkedvelt primadonna addig nem volt hajlandó színpadra lépni, amíg valamely kívánságát nem teljesítették. Az egyik előadás során is ez történt, így Kabos kénytelen volt eredetileg pármondatos szerepét saját ötletekkel megtoldani, amíg a művésznő meg nem érkezett a színpadra. Ennek a darabnak is készült filmes feldolgozása, 1935-ben mutatták be, a filmben az okos mama szerepét Kosáry Emma alakította, Kabos Gyula Kaiser operettszerzőt hozta, aki végigkíséri a történetet és jegyzeteli a párbeszédeket, fordulatokat. A szereposztás itt is fenomenális: Törzs Jenő, Páger Antal, Tolnay Klári.

A Víg kamaraszínháza, a Pesti Színház 1935 májusában mutatta be Hunyady Sándor darabját, a Lovagias ügyet, amit több mint félszázszor adtak elő. Természetesen ebből is készült filmes változat, amiben a főszereplők gyakorlatilag megegyeztek a színházi előadás szereplőivel: Ráday Imre és Gombaszögi Ella saját szerepüket hozták. Baba, a félszeg Virág úr lányának szerepében a színházban Muráti Lili domborított, a filmben ezt a szerepet a korszak egyik legszebb színésznője, Perczel Zita játszotta. Bár a darab tartalmaz vígjátéki elemeket, de alapvetően a kisember tragédiáját mutatja be: egy szerencsétlen szerelmi félreértés miatt a cégnél harminc éve dolgozó Virág úr felmond. A felmondási jelenet megható és elgondolkodtató, sőt könnyekig megható. Emlékszem, amikor a rendszerváltás környékén először láttam ezt a filmet a tévében, teljesen a hatása alá kerültem annak, hogy az általam addig kizárólag vígjátéki szerepekből ismert Kabos Gyula ilyen drámai előadásra is képes. És innentől számítva lett számomra a magyar filmművészet non plus ultrája: azóta az összes elérhető filmjét láttam, a zömét többször is. A színházi előadásról ezt írta Kállay Miklós a Nemzeti Újság 1935. március 24-i számában: „Kabos szinte chaplini magaslaton, bensőséges emberi őszinteséggel testesíti meg szerepe tragikumát.” És tényleg.

1937. március 20-án került színre a Pesti Színházban László Miklós Illatszertár c. vígjátéka. Kabos ebben a tulajdonos Hammerschmidt úr szerepét játszotta, ismét nagy sikerrel. A darabot Hollywoodban is megfilmesítették The Shop Around the Corner címmel, a főszerepben az egyik kedvenc amerikai színészemmel, James Stewarttal. Ugyan az amerikai feldolgozást nem láttam, de az 1987-ben készült magyar tévéjáték az egyik nagy kedvencem, a főbb szerepekben Bodrogi Gyulával, Benedek Miklóssal, Kern Andrással, Pap Verával.

1937 talán a legstrapásabb év volt kedvencünk életében: ebben az évben 16 filmben játszott, oké, nem mindegyikben főszerepet, és közben az Illatszertár 78 alkalommal került színre. Jellemző példa: a Kulinyi Ernő és Rejtő Jenő forgatókönyvéből készült Úrilány szobát keres c. filmet forgatták a budapesti filmgyárban, és ezzel egyidejűleg a Fejér megyei Seregélyesen A kölcsönkért kastélyt. Reggel 8-tól délig Kabos Seregélyesen forgatott, majd gépkocsival elvitték a filmgyárba, és utána vissza Seregélyesre. A tizenhat filmre átlagosan 3 – 3 hét jutott filmenként, plusz még vidéki haknikat is vállalt. Eszement tempó, amiben sajnos (akkor még természetesen nem sejthetően) benne volt a közeli finálé…

A záró poszt itt.