Dragos is parancsot ad ki a Duna mentén és a folyón közlekedő valamennyi „fogatos és vízi jármű” szigorú ellenőrzésére, valamint a rablóbanda vezetőjének, bizonyos Ladkonak a letartóztatására, aki Borus Demeter álnéven utazik.

A szárazföldi járőrök és a rendőrcsónakok kirajzanak, az egyikük látóterében hamarosan feltűnik a Lenuta nevű dereglye, a rendőrök megállásra szólítják fel a hajót. Striga ékes bolgár nyelven kifakad (sajnos nem értem pontosan, mert épp ezen az órán hiányoztam a nyelvtanfolyamról, de mondandója nagyjából a JQA témakörben mozoghat) és a két foglyot külön-külön leviteti a rakodótér alatt kialakított titkos kamrába. Itt tárolják a rablott holmikat is, és a foglyokat két, egymástól távoli rekeszbe zárják, hogy ne találkozzanak.

Striga díszes egyenruhába öltözve fogadja a fedélzetre lépő hatósági közegeket és készségesen megad minden felvilágosítást: Ivan Striga kapitány vagyok, bolgár, Bécsbe vittünk búzát, most üresen megyünk vissza Galacba. A szervek alaposan körbenéznek, de a raktér tényleg üres, semmi gyanúsat nem találnak. A megkötözött és felpeckelt szájú Borus hallja a lépteket maga fölött és fejét a deszkafalba ütögetve próbál zajt csapni. Ezt azonban csak Titscha hallja meg, és szolgálatkészen felrúg néhány random kötélcsomót, hogy elnyomja az árulkodó hangot.

Miután a hatóság távozik, Striga felhozatja a foglyokat, nehogy megfulladjanak az ablaktalan raktárban és két külön kabinba rakatja őket, hogy továbbra se tudjanak egymásról. Valahonnan szerez egy pravoszláv papot, mert bizony esküvőre készül a kapitány úr.

Amíg az atyát elküldi uzsonnázni, addig magához hívatja Natasát és mézesmázos modorát felvéve fűzni kezdi ezerrel, a háttérben Titscha már bontja is a Szovjetszkoje Igrisztoje pezsgőt. Sajnálom az uradat, derék ember volt, de szépséged nem hervadhat el, a lábad elé hordom Európa minden kincsét, te itt úrnő vagy, stb., duruzsolja Srtriga, én már várom, hogy egy szép darab hasaszalonnát is bevet végső eszközként. De nem, ehelyett gyűrűt és nyakláncot húz a nő megfelelő testrészeire, de Natasa nem kér a frigyből. Sose leszek a tied! felkiáltással letépi a nyakéket, és a közeledő Striga kezéből kiüti a poharat. Az emberből erre kitör az állat, összeszűkül és vérbenyihhan a szeme, mint Turi Daninak, leteperi Natasát, hasad a dekoltázs a hószín keblek fölött, megöllek!, hörgi Striga. Végszóra belép a pap, kezdődhet az esküvő?, kérdezi, de elnézve a gerlepárt be kell látnia, hogy itt bizony nem lesz mostanában menyegző.

Duzzadó nadrágja helyett Striga így hát kénytelen a duzzadó vitorlákkal foglalkozni, a gyorsabb haladás érdekében az evezőket is dolgoztatja, így aztán a dereglye hamarosan befut Pest-Budára, oppardon, 1873 óta Budapestre. Persze nem kötnek ki, semmi helló turist, semmi városnézés, semmi strandolás. A másik táborban meg semmi nyomozati eredmény, Dragos emiatt mérgesen ki is osztja a rendőrségi vezetőket: persze az ún. horgászbajnok urat meg a kalyibás csónakját is csak úgy elnyelte a föld! A nagy leba…ltázás hatására a korábban már látott vízirendőrségi közeg elmondja, hogy ő mintha látott volna egy olyan kalyibát egy dereglye után kötve, na végre valami, Dragos máris szűkítheti a nyomozati kört a Duna középső és alsó szakaszára.

A kabinban Borus folyamatosan a szökésen agyal, és a kabin falának vas merevítőjén hosszan nyiszatolja a hátrakötözött csuklóját szorító köteleket. Ez persze rohadt fárasztó, többször meg kell állnia pihenni, de végül sikerrel jár. Irány a kerek kajütablak, most vagy bajban öcsém, kellett neked annyit gyúrni, hát a széles vállad nem fér át! Azért csak erőlködik, tekereg, de aztán beszorul, mint Micimackó a vendégség után Nyuszinál. Nagy nehezen visszaerőlteti magát a kabinba, mert meghallja az őr lépteit, de utána ismét próbálkozik, és ezúttal már sikeresen: a vízbe ereszkedve elköti a csónakját és a sötétség leple alatt elevez a hajótól.

Reggel Striga nyomatékosan felhívja Titscha figyelmét, hogy Natasát továbbra is a menyasszonyának tekinti, mindenki ennek megfelelő tisztelettel bánjon a nővel. Majd átnézik a horgászbajnok (akit ugye ők Dragosnak tartanak) csónakjából származó ládákat, az egyikben arany és ékszerek, a másikban ruhák és a két fénykép. Ezek láttán láttán Striga szeme ismét összeszűkül: Kit fogtál el, te vadbarom, hát ez Szergej Ladko! Sietnek a kabinba, de a madárka ugye már kiröppent, szerencsére a másik fogoly a helyén van.

Újabb ellenőrzés érkezik, Dragos is a rendőrök között ül a csónakban, Striga gyorsan leviteti Natasát a szokott helyre és az érkező hatósági személyeket ismét teljes kapitányi díszben fogadja. Azok viszont csak körbecsónakázzák a hajót, de mivel csak a szokásos mentőcsónak van utánakötve, kalyibásnak nyoma sincs, eltávoznak. Ezek szerint nem minket keresnek, hanem nyilván Ladkot, felismertem köztük Dragost, vigyorog elégedetten Striga. Sőt azt is megtudjuk tőle, hogy annak idején ő lőtte le Ladkot féltékenységből, és a rablások során szándékosan az ő nevét használta, hogy félrevezesse a nyomozókat.

Borus / Ladko ezalatt a part menti fák rejtekében hajózik tovább, így elkerüli az időnként felbukkanó rendőrségi csónakokat. Viszont a nagy bujkálásban pár nap alatt olyan szakálla nő, mint Kossuthnak az emigrációban. Gyümölcsökön és halon él, mint Hany Istók, bár a tisztaságra ad, mert mindennap megmosdik folyóvízben…

Jó darab utat megtesz így, de végül Zimony előtt egy járőr elkapja. (Mit kell tudni Zimonyról? Az Osztrák-Magyar Birodalom utolsó Duna-parti városa volt, határőr település, de szerepel a Dolák-Saly-féle Öreg néne őzikéje feldolgozásban is.)

Róna Lázár vizsgálóbíró gratulál Dragosnak, aki viszont nem akarja felfedni magát Ladko előtt, így a foglyot a vizsgálóbíró hallgatja ki, egymás után sorolva a vádpontokat, amik mind Ladko bűnösségére utalnak. Kirill urat is elfogták, aki nyilván a banda orgazdája, tudják, hogy a kalyibás csónakban nagy mennyiségű ékszert és pénzt szállított, stb, de Ladko ragaszkodik ahhoz, hogy ő Borus Demeter és minden vádpontban ártatlan.

Visszakísérik a cellájába, ahol a jószívű börtönőr az egész nap fásultan heverő rabnak újsággal kedveskedik, Ladko megdöbbenve veszi észre a címlapon Jäger fényképét, akit a cikk hosszasan dicsér, mint Dragos Károly rendőrfelügyelőt. Egy másik cikk a törökök bulgáriai mészárlásáról ír, ezt olvasva Ladko ketrecbe zárt vadként fel-alá kezd rohangálni a cellában. A letartóztatásról természetesen Striga is értesül és ennek örömére a hajón nagy ivászatot rendez az embereivel, Ladko börtönben, immár nyugodtan túladhatnak az összerabolt kincseken a Duna-deltában.

Másnap szembesítések, Kirill tagadja, hogy ismernék egymást. Következik a Maróthy-kastély személyzete, a többség biztos abban, hogy Ladko volt a vezér, bár az álarc miatt nem ismerik fel egyértelműen, a szakadt pendelyes szobalány szerint viszont a rablóvezérnek mintha más színű hangja lett volna.

A cellában Ladko nekilát, hogy a rajta hagyott öv csatjával kipiszkálja az ablak rácsát tartó téglák körül a habarcsot, na ez se az a kimondott rapid munka. A lehulló téglaport gondosan a párnacihába rejti, a téglák közti réseket pedig kenyérbéllel tömi ki, Edmond Dantes szökési akciója If várából ehhez képest kutyafasza. Eközben Dragos azon töpreng Rónával, hogy lehet az, hogy Esztergomtól egészen Zimonyig nem találtak rá a kalyibás csónakra, pedig azt a Monarchia teljes rendőrsége kereste, neki itt valami nem stimmel. A vizsgálóbírót azonban ez nem igazán érdekli, ő akasztatni akar, szerinte elég bizonyíték gyűlt össze.

Ladko elég jól halad, már a lepedőket is felhasogatta kötélnek, a négy rácsot tartó téglákat is teljesen körbekaparta. Leszáll az éj, Ladko kihajlítja a vasrácsokat, mint Igazságos Izom Tibor (mégiscsak érdemes volt gyúrni a széles vállakra, belátom) és ügyesen kibújik az ablakon. Cellája a legfelső emeleten van, a lift nem működik, ezért a kötélen ereszkedik le. Persze pont ekkor eszi arra a fene Dragost és Uhlmannt, az utóbbi már lőne, de Dragosnak más terve van.

Ladko siet a rakpartra a csónakhoz, beugrik és már evez is, amikor meglepetésére a kalyibából előlép Dragos. Aggódtam magáért Borus úr, köszönti, hová tűnt Szalka óta? Ladko belemegy a játékba, ő is megörül "Jäger úrnak" és egyelőre nem mondja meg, hogy tisztában van valódi foglalkozásával. Uhlmann értesíti Rónát a szökésről, a vizsgálóbíró éjszakai viselete, a házikabát alól kilógó szoknyás hálóing epic. A dühöngő bírót Uhlmann megnyugtatja, hogy Dragos Ladkoval van, így akar a többi bandatag nyomára bukkanni, hagyják őt tovább nyomozni.

A csónak elhagyja a Monarchia területét, tehát Dragos már nem tartóztathatja le, így Ladko elmondja, hogy tudja, ki valójában. Dragos nem igazán lepődik meg, és a két ember a rájuk törő őszinteségi rohamban tisztázza kettőjük dolgát. Ladko elmeséli múltbeli vetélkedését Strigával Natasáért, meg hogy hosszú napokig egy dereglyén volt fogságban, ahonnan megszökött, a kincseket pedig emigráns bolgárok adták össze a törökök elleni felkelés támogatására, azon fognak fegyvereket venni. Az a láda ugye most Strigánál van, így aztán együtt vetik magukat a rablók hajója után, egyszerre ketten eveznek, hogy gyorsabban haladjanak. Ruszcsukhoz érve Ladko felkeresi a barátait, akiktől megtudja, hogy az ő nevében hívták el Natasát a faluból, höjj, akkor biztos ő is a dereglyén van Striga fogságában! A felmentő csapathoz csatlakozik Ladko Dimitrij nevű barátja is, mert időközben monsieur Borisz is üzent, hogy elindult a fegyverekkel Odesszából.

Na és végre itt vagyunk a sokat emlegetett deltánál, Kudlik Julit ugyan sehol sem látni, de vajon a három ág közül merre mehetett Striga? Ladko szerint, aki amúgy az Al-Duna legjobb révkalauza, a déli Szent-György-ág nem hajózható, a középső Sulina-ág a tisztességes kereskedőké, így csak a csempészek által kedvelt északi Kilija-ág jöhet számításba. Dragos távcsővel pásztázza a vizet és a part mellett kikötve észre is veszi Striga hajóját. Partra tolják a csónakot, Ladko előremegy, hogy „nyelvet” hozzon a rablók közül. A hajón nagy hangon kockáznak a zsiványok, a far részen egyedül horgászik Ogul, a kormányos. Ladko félmeztelenül a vízbe ereszkedik (delta a deltában, he-he), egy váratlan mozdulattal vízbe rántja Ogult, majd az eszméletlen kormányost magával viszi Dragosékhoz.

A magához térő Ogul rémülten látja, hogy a halottnak hitt Ladko keltegeti. Töredelmes vallomást tesz, nemcsak arról, hogy Natasa visszautasította Strigát, hanem arról is, hogy Striga Ladko neve alatt követte el a Duna menti rablásokat, és most egy görög hajót várnak, ami jó pénzért átveszi a zsákmányt a nyílt tengeren. Dragosnak végre minden összeáll, elindul, hogy értesítse a román hatóságokat. Ogult egy fához kötözik, Ladko meg úgy dönt, ajánlkozik Strigánál révkalauznak, hiszen arra szüksége lesz a tengerre történő kihajózáshoz.

Csónakjával előreevez odáig, ahol Striga egy jelzőtűzként rakott máglya mellett állva távcsővel figyeli a tengert. Ladko a hosszú evezővel odasétál és közönyös hangon megkérdezi, nincs-e szüksége földijének révkalauzra, mert ő úgy tudja, a dereglye kormányosát más kötelezettségek (érted?) hátráltatják. Régi ellensége láttán Striga szeme ismét összeszűkül (ez nagyon megy neki), majd rövid úton fegyvert ránt, de lőni nem tud, mert Ladko kirúgja a kezéből. Natasa nem várt rád, az én szeretőm lett a kis ringyó, sziszegi Striga. Erre viszont Ladko szeme szűkül össze és ráront vetélytársára. Titáni küzdelem kezdődik a homokos parton, Ladko úgy osztja a csapásokat, mint Gyula vitéz és igen eredményesen, mert a bunyó végén Striga terül el aléltan a parton és lesz tőle homokos.

A hajón ezalatt nemcsak Natasa nő, hanem az izgalom is, mert sehol sem találják Ogult, pedig már idő van, kéne indulni Striga után. Titscha vállalja, hogy majd ő átkormányoz a zátonyos szakaszon, de a többiek durván leintik: Menj a titschába, te nem is vagy révkalauz! Mire azonban eldöntenék, mi legyen, Dragos vezetésével megérkeznek a helyi hatóságok és bekerítik a rablókat. Rövid lövöldözés (vö. tűzpárbaj) után legyűrik a zsiványokat és sorra megbilincselik őket, végszóra beevez Ladko is az összevert Strigával, és Dimitrij is sikeresen nyélbe üti a titkos fegyvervásárlást monsieur Borisszal. Bolgár siker minden vonalon.

Ladko karjába zárja rég látott hitvesét és a jól végzett munka, na meg az újonnan született férfibarátság örömére meghívja Dragost magukhoz pár napra Ruszcsukba. (Magyar-bolgár két jó barát, vagy hogy is tartja az ismert mondás?) A főrendőr azonban elhárítja a meghívást és kedélyesen sorolni kezdi a vádiratban szereplő pontokat: Ne feledje, maga még vád alatt áll, mint Borus Demeter, és nekem kötelességem letartóztatni – hacsak el nem tűnik gyorsan a szemem elől. Ladkonak nem kell kétszer mondani, csónakba ülteti asszonyát és evezni kezd vele a boldog jövő felé...

És végezetül álljon itt a szereposztás:

Borus Demeter/Szergej Ladko - Koncz Gábor

Agárdi Gábor (Dragos Károly/Karl Jäger)

Bujtor István (Ivan Striga)

Kállai Ferenc (Róna Lázár)

Koltai Róbert (Petyka)

Latinovits Zoltán (Monsieur Borisz)

Menszátor Magdolna (Natasa Ladko)

Madaras József (Titscha)

Kovács Károly (Hagenau gróf)

Szerencsi Hugó (Kirill Athanasz Bogdanov)

Rendező: Markos Miklós