Kérem szépen, ráfordultunk a rendes éves szeretetáradat utolsó hetére, tévé-és rádióműsorok, utcai és áruházi dekorációk hirdetik, hogy szeressük egymást, gyerekek. Ami alapvetően helyeslendő, de talán nem csak a karácsony előtti időszakban kellene eszerint viselkedni, hanem az év mind az 52 hetében. De ha már szeretetáradat, akkor abból kedvenc blogunk sem maradhat ki, sőt egy szinttel feljebb lépve a szerelmi vonalon fogunk mozogni, kihasználva, hogy az angol „love” magyarul egyaránt jelent szeretet és szerelmet. A szerelem hatalma, ez a mai napra rendelt szentencia: azonos cím, de három előadó, háromféle hozzááállás - három a magyar igazság, meg egy a ráadás.

Jennifer Rush  

A sort kezdjük a német bevándorló szülők gyermekeként New Yorkban 1960-ban született Heidi Sternnel. Magyarországon ezen a néven nyilván teljesen ismeretlen volt és maradt azóta is, de abban sem vagyok biztos, hogy a nyolcvanas évek elején felvett Jennifer Rush művésznéven ismert-e nálunk. Én jó sorsomnak, pontosabban akkori szerelmemnek köszönhetően hallottam róla először, akinek megvolt az énekesnő első, 1984-ben Jennifer Rush címen kiadott nagylemeze. Amit rengetegszer meghallgattunk együtt, sőt magamnak még kazettára is felvettem. Nekem természetesen főleg a rockos beütésű számok jöttek be, mint pl. a Madonna’s Eyes, a Ring of Ice vagy a 25 Lovers.

De ott volt a lemezen minden idők egyik legmeghatóbb szövegű szerelmes dala, ami a szerelmes nő szemszögéből mondja el, mit érez egy ilyen meghatározó érzelmi viszonyban. A tökéletes kapcsolat alapja, hogy a szerelembe (és a szexbe is, naná) mindkét fél kölcsönösen a maximálisat adja bele, és akkor az odaadó és magukat 100%-ig odatevő pasik ilyen vallomást kaphatnak az odaadó nőtől, mint pl. ez.

'Cause I am your lady
And you are my man
Whenever you reach for me
I'll do all that I can

Internet híján 1984-ben nyilván nem tudhattuk, hogy ez a kislemez a női előadók közt az egyik legsikeresebb dal lett, ami öt hétig vezette az angliai slágerlistát. Tíz évvel később, 1994-ben Celin Dion előadásában ismét hatalmas siker lett, de őszintén szólva a Dion-féle feldolgozás semmit sem tett hozzá az eredetihez – és ezt nem csak azért mondom, mert régen minden jobb volt. Hallgassuk meg Rush kisasszonyt és érzékenyüljünk el (ahogy a blogger is teszi).

Frankie Goes to Hollywood

A brit csapat ugyan alig négy-öt évig működött és csak két nagylemezt adtak ki, de ezek közül az első, a Welcome to the Pleasurdome az egyik legmeghatározóbb lemeze volt a 80-as évek popzenéjének, ezt kár lenne vitatni. 1984. október 29-én jelent meg dupla lemezen, és már elővételben eladtak belőle vagy egymillió darabot. Lesz a teljes lemezről is poszt, de majd csak a távolabbi jövőben, most elégedjünk meg az album egyik kislemezes sikerével. Megjelenésekor, a Kádár-korszak hanyatló, de még így is rohaggyonmeg időszakában érthető módon a lemez egyáltalán nem jött szembe velem, sőt 1985-86-ban pláne nem, amikor előfelvételis sorkatonaként a nagykanizsai Dózsa György laktanya vendégszeretetét élveztem. Ám miután a leszerelést követőn szerencsésen elhelyezést nyertem a szegedi bölcsészkar kollégiumában 1986 szeptemberétől, a tananyag mellett rengeteg zenei behatás (más jellegű behatásokról most ne essék szó) ért folyamatosan. Ekkor szökkent szárba rajongói kapcsolatom a Jethro Tull-lal, az Iron Maidennel, az Accepttel, és sok más előadóval, így a Frankie-vel is.

Ma már fogalmam sincs, kitől kaptam kölcsön a lemezt, de hogy első hallásra lenyűgözött, az biztos, és már vettem is át kazettára, hogy Sony walkmenemen számtalanszor meghallgassam a Napfény expresszen a Budapest – Szeged viszonylatban. Nyilván a katonaság közeli élménye mián számomra az egyik meghatározó darab a War volt, szorosan a nyomában felzárkózott a már akkor nagy kedvenc Bruce Springsteen szerzeménye, a Born to Run feldolgozása. A címadó Welcome to the Pleasurdome meg annyira bejött, hogy a háromágyas kollégiumi szobánk ajtajára üdvözlő szövegként ki is írtam az esetlegesen belépő leányzók köszöntésére: "Welcome to the Pleasurdo(r)me". (Szójáték: az angol „dormitory” /kollégium/ átalakítása.) Azt nem mondom, hogy ennek olvastán tömegesen törtek volna be a szobába a lányok, de hogy későbbi feleségemet itt a koleszban ismertem meg, az tény.

Na de hogy visszatérjünk a címben jelzett témára. Az éremnek (a szerelminek is) köztudottan két oldala van: alapesetben a férfi-nő viszony (lásd fentebb Rush kisasszonynál), de lehet szó azonos neműek, pl. nő-nő vagy horribile dictu férfi és férfi közti szerelmi viszonyról is. Utóbbira egyik példa lehet a Frankie Goes to Hollywood, ahol az énekes Holly Johnson és a billentyűs Paul Rutherford nyíltan meleg. És, irgalom atyja ne hagyj el, egy ilyen csapat is tud a szív legmélyéig ható szerelmes dalt írni, aminek hallatán a könny kicsordul.

The power of love
A force from above
Cleaning my soul
The power of love
A force from above
A sky-scraping dove

Flame on burn desire
Love with tongues of fire
Purge the soul
Make love your goal

Azaz, a szerelem megtisztítja a szívet-lelket, tűzként éget, de mindezek ellenére, vagy éppen ezért, az élet legfontosabb és legfőbb értéke / célja. Miközben Johnson hangja kristálytisztán szárnyal, a videoklip a legszebb és legismertebb karácsonyi történetet meséli el a kis Jézus születéséről és a háromkirályok látogatásáról.

Zárójeles megjegyzés: a szövegben szereplő Csuklyás Karom (Hooded Claw) létező, bár kitalált karakter: az Amerikában (és a 70-es évek közepén nálunk is vetített) népszerű rajzfilmsorozat, a Flúgos futam (Wacky Races) egyik szereplőjének, Dili Dollynak (Penelope Pitstop) kalandjairól külön sorozat készült (nálunk nem játszották), ebben szerepel a csuklyás karakter, aki a hősnő örökségére pályázik.

Huey Lewis and the News

Na de most már ideje felpörögni, mert témánk harmadik darabja igazi new wave / rock siker. A Vissza a jövőbe c. mozit, sőt annak mindhárom darabját nyilván mindenki látta és mindenkinek tetszett, ugye? (Nemleges választ nem fogadok el.) Nos, a trilógia első opuszában hangzott el jelen dolgozatunk harmadik darabja Huey Lewis és csapata előadásában. Ezek a fiúk a blogger titkos kedvencei, akikről talán egy szóval sem tettem említést blogírói pályám során, de most végre ideje színt vallani. Marhára szeretem őket, az olyan szuper slágereik, mint a Hip to Be Square, Stuck with You, I Want a New Drug, Doing It All for My Baby, és a többi, minden alkalommal széles vigyort varázsolnak az arcomra és beindítják lábamban a bugit.

És mi van, ha ezek a kedvenc zenészek egy kedvenc film betétdalát játsszák? Hát akkor kéjmámor van, akárcsak a trilógia harmadik darabjában hallható Doubleback c. ZZ Top örökzöld esetében. Az 1985-ös Vissza a jövőbe első része ugyan csak két évvel a nyugati premier után ért el a magyar mozikba, de a rendszerváltásnak köszönhetően a többi rész már csak alig pár hónapos késedelmet szenvedett. A ’89. novemberi második rész már 1990 áprilisában debütált nálunk, míg az USA-ban 1990 májusában bemutatott harmadik rész a hazai mozikban még azon év decemberében látható volt. (Ezt a darabot gyermekeim későbbi anyukájával az esztergomi moziban láttuk, a városban töltött szilveszteri buli keretében.)  

De a széles néptömegeket nyilván nem az 1990-es szilvesztereste részletei érdeklik (pedig mesélhetnék), hanem jelen poszt tárgya, a Huey Lewis-féle szong. Ez esetben nincs lírázás, nincs könnyezés - pörgés van és jó kedv, bár a mondandó ugyanaz: jöhet hirtelen, lehet kegyetlen, kemény, mint a gyémánt, és finom, mint a tejszín – ez mind, mind a szerelem.

Tougher than diamonds, rich like cream
Stronger and harder than a bad girl's dream
Make a bad one good make a wrong one right
Power of love that keeps you home at night

You don't need money, don't take fame
Don't need no credit card to ride this train
It's strong and it's sudden and it's cruel sometimes
But it might just save your life
That's the power of love  

A „Stronger and harder than a bad girl's dream” sor külön kedvenc, mert ha a fiúk álmaiban lehetnek (és vannak!) nedves és puha részletek, akkor a lányokéban nyilván szerepelhetnek kemény…. karakterek.

Na de hogy ne csak angol szövegeket vizsgáljunk, ráadásként idehozok egy magyar előadót, akiről a pár héttel korábbi Jacko poszt kommentjei közt esett szó: ez az Első emelet. Nekik ugyan nincs a mostani poszt címével egyező daluk, de mivel a 80-as évek első felében a blogger nagy kedvencei közé tartoztak, ide idézem tőlük az egyik legszebb magyar szerelmes dalt, a méltatlanul alulértékelt Óvatosan lépkedj c. örökbecsűt. A zenekar első nagylemeze 1984-ben jelent meg, ez a dal is azon található, a szövegét Geszti Péter írta. Én akkoriban barátaimmal az Ifiparktól a legeldugottabb csepeli iskola tornatermén át a KEK koncerthelyszínéig rendszeresen követtem a csapat fellépéseit, a KFT-n kívül ők voltak, akiket a legtöbbször láttam élőben koncertezni.

Minden árnyékot, mely átsuhan arcodon
Minden játékot, mit játszunk hűs ágyakon
Minden mély titkot, melyet egyedül én tudok
Őrzöm, őrzöm hallgatag

Minden eret a testeden / Minden sebet a lelkeden
Mindaz, ami enyém lehet / Őrzöm, őrzöm hallgatag

Óvatosan lépkedj, kedvesem / Vigyázz magunkra jól
Kaput nyitottál a szívemen / Követlek most már szüntelen

Mindenkinek boldog, vidám karácsonyt és sok locsolót! (Ja bocs, ezt nemide.)