Schneiderné egyre éhesebb, valami rendes kaja után kajtat és bemegy a konyhába, ahol Tóbiás falatozik jóízűen. A kocsis nem bírja a megváltozott házi kosztot, inkább rendelt magának a Rezeda kocsmából jóféle sült libacombot. A nasasszony csorgó nyállal nézi a szép darab sültet. Férjura eközben lebeszéli Mimikével a randevút a Kolibri Bárban, ahol a művésznő este fellép. Schneiderné viszont családilag az Operába készül, Hyppolit szerint a Toscát adják és már le is foglalt egy páholyt.
Hazaérkezik Terka, aki feldúlt kebellel hallgatja atyja beszámolóját Benedek távozásáról, akit szerinte a jó édes mama szekírozott ki. Terka Hyppolitot is kikérdezi, a lakáj szerint valami félreértés történt a nagyságos asszony és a mérnök úr között. Mérnök?, kérdez vissza Terka, a lakáj kénytelen bevallani, hogy elszólta magát.
Terka elszáguld Benedek lakására, ahol közli vele, tudja róla, hogy mérnök, de ez már nem számít, a vállalat elfogadta a felmondását, tessék itt a csekk a fizuról, 348 pengő és 16 fillérről. Majd hasonló sebességgel, mint ahogy érkezett, távozik, Benedek csak néz utána. Schneiderné eközben az Opera helyett titkon elmegy a Rezeda vendéglőbe, és hosszú menüsort rendel magának: fatányéros, libamájpástétom, túrógombóc sok tejföllel, stb. stb, még nézni is tereh.
És itt vagyunk a Kolibri Bárban, ahol Mimi művésznő nagy sikerrel adja elő a Pá, kis aranyom... kezdetű zengeményt, hogyaszondja:
„Pá, kis aranyom, pá / Nem zavarom, pá / Csak elhagyom, pá
Kár, hogy kesereg, bárhogy pityereg, / Máshoz sietek, pá
Ne várjon ma hétre, / A többit levélbe’ / Megírom holnap délbe’…”
A dalt nagy brávózás követi, és az egyik leghangosabb rajongó – Makáts! A két jómadár úgy tesz, mint aki megörül egymásnak, mert persze egyik sem akar lebukni, hogy az Opera helyett ide jöttek. A szeparéba érkező Mimit így hát kettesben fogadják, és az est hamarosan görbülni kezd, a fiúk a sokadig pezsgő után egyre akadozóbb nyelvvel beszélgetnek, Mimi is lelkesen dönti magába az egyik poharat a másik után. Olyan jól érzik magukat, hogy Schneider kijelenti, másnap este 9-kor is itt találkoznak a koribiribárban.
Reggel Schneiderné nagyon rosszul van, fáj a feje, a gyomra, férjura szerint ez biztos attól a buta koplalástól van. Az asszony nem is tudott elmenni az Operába, reméli, Makáts emiatt nem sértődött meg. Nem, nem, de megyek is, hogy utólag kimentselek nála, mondja Schneider, mert hogy ők természetesen ott voltak a páholyban.
Az úr távozik, de érkezik Hyppolit a reggeli újsággal, amiben az áll, hogy az esti Tosca előadás Tita Buffo rekedtsége miatt sajnálatos módon elmaradt. Höjj, lebukás van!
Schneider erről mit sem sejtve lázasan egyeztet Julcsával, a szakácsnővel: ha Makáts megjönne, nyomatékosan közölje vele, hogy mondja azt, hogy minden körülmények között ott volt tegnap este az Operában. Majd a Pá, kis aranyomat dudorászva visszaül neje mellé, aki természetesen az előadásról kezd érdeklődni. Hogy énekelt Tita Buffo, nem volt-e rekedt, Schneider vidáman közli, dehogy volt, csak úgy harsogott a hangjától az egész Operaház. Schneiderné erre orra alá dugja az újságot, Mátyás úr egy hang nélkül hátradől és az addig felesége által használt borogatást a saját fejére teszi…
De a megpróbáltatásoknak nincs vége, mert érkezik a mit sem sejtő Makáts, akinek Julcsa nyomatékosan elismétli Schneider úr szavait: minden körülmények között az Operában volt. Makáts egyből levágja a témát és az ebédlőbe lépve azonnal a tenorista hangját és az előző esti előadás nagyszerűségét kezdi dicsérni. Szerencsétlen Schneider a nej háta mögül hiába integet, grimaszol, hogy nem úgy volt, Makáts teljesen belelovallja magát a dicshimnuszba. Klasszikus vígjátéki jelenet, aminek a végén Schneiderné Makáts orra alá is odadugja az újságot. A hangulat azonban egy csapásra megenyhül, amikor a másodkomornyik belép Makáts nagybátyjának, a tanácsos úrnak a levelével, amiben közli, hogy elfogadja Schneiderék kedves vacsorameghívását.
Díszvacsora, díszes társaság, a tanácsos úr ugyan saját jegyzetei helyett az étlapot nézegeti, így beszéde kicsit zavarosra sikerül, de ez nem zavar senkit, főleg mert a végén poharát a kedves Schneider famíliára emeli. Mátyásunk már a zsebében érzi a szemétszállítási koncessziót. Nem sejti, hogy újabb viharfelhők kezdenek gyülekezni fölötte. Az még hagyján, hogy a kocsmai kerthelyiségben látott dalárda tagjai Hyppolitnál igyekeznek bejutni a díszes társaságba, de Mimi is úgy dönt, ha ígérete ellenére Schneider nem jelent meg a Kolibri Bárban, akkor majd ő fog megjelenni a Schneider villában.
Schneider kisiet a barátaihoz az előtérbe, de mivel Hyppolit a társaság ruházatát nem tartja elég előkelőnek (pedig ez az érettségi frakkom, jegyzi meg egyikük), a fiúkat felvezeti az egyik emeleti szobába és megállapodnak, hogy éjfél után a dalárda majd leóvakodik a szalonba és az öt fős csapat elénekli az eljegyzési kvartettet.
A szalonban eközben a méltóságos tanácsos úr megkéri unokaöccse részére Terka kisasszony kezét, amit a mama máris odaígér. Kis szépséghibája a dolognak, hogy a terem túlsó felében Terka éppen azt közli az udvarlóval, hogy táncpartnernek ugyan elfogadja, de férjnek nem.
És ekkor érkezik a házba Mimi, a szőke ciklon (csak hogy ide idézzem a 30-as évek népszerű és nálam örökös number one-nak tartott íróját, Rejtő Jenőt), aki amúgy vörös hajú, de ez most mindegy. A művésznő elhajtja az útból az akadékoskodó Hyppolitot, aki ugyan mindent megtesz a nő feltartóztatása érdekében, de hát mit tehet egyetlen férfi egy hatalmas erejű ciklonnal szemben? Na ugye.
Mimi odarongyol az erkölcsös családról beszélgető tanácsoshoz és Schneiderhez: Szervusz kisöregem!, smárolja le a jó Mátyást, amit látva Hyppolit összes monoklija kiesik a szeméből és szerteszét gurul a szőnyegen. Te is ismered ezt a kedves hölgyet?, kérdezi a tanácsos Makátsot, az persze tagadja. Pá Makátskám, hogy vagyunk?, köszön ekkor oda neki Mimi. Ez kész. Schneider odafut Hyppolithoz és rémülten kérdezi tőle: Most mi lesz? Mire a lakáj: Most, nagyságos uram, botrány lesz.
Schneider végső kétségbeesésében felhívja Benedek Istvánt, jöjjön gyorsan, frakkban, szmokingban, vagy akár fürdőnadrágban, de siessen. Patakzó homlokát két zsebkendővel törölgeti felváltva, ekkor odalép hozzá a neje és hívja, hogy jöjjön és szórakoztassa Mimit, akit a tanácsos unokahúgának hisz. Amúgy a nasasszonynak nem tetszik, hogy a kis Mimi olyan bensőségesen flörtöl Makáts-csal. Megérkezik a hoch elegánsan öltözött Benedek, akit Hyppolit fogad és közli vele, hogy technikai nehézségek merültek fel.
Schneiderné persze azt hiszi, férjura azért hívta ide Benedeket, hogy ő udvaroljon Miminek Makáts helyett. Schneider gyorsan félrevonja a mérnököt és beszél vele, hogy miről, azt egyelőre nem tudjuk meg, de mindenesetre megígéri, hogy ha a „kedves Pista” megteszi, amit kér, akkor bármit kérhet tőle. De én a szaván fogom!, figyelmezteti Benedek.
Terka féltékenyen nézi, ahogy Benedek Mimivel táncol, a mamának viszont természetesen tetszik a dolog. Benedek bedobja a csalit a dizőznek: a tánc végén lépjenek le, ő a ház előtt fogja várni az automobilban.
Terka és Mimi vált pár szót, amiből Terka megtudja, hogy a „rokon” lányt táncpartnere hazakíséri kocsin. Szerepet cserélnek és a bundába homlokig beburkolózva Terka ül be Benedek mellé. (Akárki akármit mond, olyan elegáns vonalú autókat, mint amilyenek az 1920-as, 30-as években készültek, soha többé nem fognak gyártani.)
Mivel a lányok csak szerepet cseréltek, de ruhát nem, útközben Benedek a cipőről és a kilógó estélyi szoknyáról felismeri, hogy Terka ül mellette. Somolyogva tekeri a kormányt, közben áthaladnak az esti fényben fürdő Oktogonon, ahol a legnagyobb neonreklám a Zwack likőrgyáré. Nem sok szó esik köztük, azt is csak magukban mondják, ám egyszer csak az autó megáll és Terka felfedi az arcát. Most csodálkozik ugye? Borzasztóan, egészen le vagyok sújtva, feleli Benedek halvány mosollyal. Akkor most vigyen haza!, követeli a lány, mire Benedek kimutat az ablakon: Itthon van, tessék, Erzsébet út 34., Schneider villa.
A jó Makáts eközben szerez egy üveg pezsgőt, hogy felvigye az emeleti szobába. Útközben megkóstolja alaposan fenékig (mint Micimackó az ismert dalban az üveg mézet), és szerez helyette másikat. Ezzel kínálja a kis Mimit, akinek akadozó nyelvvel térden állva szerelmet vall és feleségül kéri. Mimi csak bólogat és gyors ütemben magába dönt néhány pohárral, Makáts elismerően motyogja: Nézd, hogy megy bele az ital!
Szintén az emeleti szobába tartanak a házigazdák a tanácsos úrral egy kis kötetlen beszélgetésre, de Hyppolit útjukat állja és diszkréciót kér, mert Makáts urat látta korábban oda bemenni. Hát akkor együtt találjuk az ifjú jegyespárt, örvendezik Mátyás úr és már nyitja is az ajtót. Makáts kissé dülöngélve feláll és bemutatja nekik a menyasszonyát. Hogy is hívnak?, kérdi a dizőzt, Mimi, vágja rá Schneider, majd gyorsan helyesbít. És mi... mi lesz így a koncesszióval? Schneiderné felháborodottan kiutasítja a kis hölgyet az ő tisztességes házukból, mire Mimi kacagva leleplez mindent. A tisztességes Schneider úr randevúra hívta őt, a tisztességes Terka meg megszökött a sofőrrel. Ezzel búcsút int és a Pá, kis aranyomat énekelve távozik. Szintén távozik a tanácsos úr is, aki ugyan nem énekel, de kijelenti, hogy ezek után nem tartja szükségesnek a közelebbi kapcsolatot Schneiderékkel.
Mátyás úr az egész mindenségért Hyppolitot tartja felelősnek és rohan előkeríteni a lakájt. A díszes vendégsereg időközben távozott és erre készül Hyppolit is a ma esti botrány miatt. Schneider azonban nem engedi, hogy azonnal felmondjon, és ragaszkodik hozzá, hogy a minden bajok okozója töltse ki a felmondási időt. És itt hangzik el a magyar filmtörténet egyik legismertebb monológja a nagyszerű Kabos Gyulától: „És minden nap végig fogja nézni, hogy én nem szmokingban eszem a vacsorát, hanem ingujjban. És a libasülthöz hagymát eszem. Mindenhez. A hagymához hagymát eszek. A halat pedig késsel fogom enni. Két késsel. A feleségem annyit eszik, amennyit akar. Ilyen kövér lesz! Én pedig megint bajuszt növesztek. Ekkora bajuszt!”
És ha mindez nem lenne elég, a dalos fiúk erősen italos állapotban ebben a pillanatban botorkálnak le az emeleti szeparéból, hogy énekszóval köszöntsék a jegyespárt. Hyppolit és Schneider is tiltakozik, itt nem lesz eljegyzés, ám végszóra belép Terka és Benedek.
A dalárda megörül, hát itt a jegyespár, de ők nem jegyesek, veti közbe a lakáj. Micsoda, még ebbe is beleüti az orrát? Na, hát ha megpukkad is, vegye tudomásul, hogy ők igenis jegyespár!, tromfolja le diadalmas arccal Schneider.
A dalárda így tehát belekezdhet az Éljen ő, a mátkapár, mintapár, gerlepár… kezdetű dalba, a fiatalok szemérmesen mosolyognak egymásra. A kedves jelenet mosolyt csal a két középkorú főszereplő arcára is, akik ezzel az alakításukkal így együtt vonultak be a magyar filmtörténelem aranykönyvébe...
Szereplők:
Schneider Mátyás: Kabos Gyula
Hyppolit: Csortos Gyula
Schneiderné: Haraszti Mici
Terka: Fenyvessy Éva
Benedek István: Jávor Pál
Makáts: Gózon Gyula
Főtanácsos: Góth Sándor
Mimi: Erdélyi Mici
Tóbiás: Szenes Ernő
Julcsa: Simon Marcsa
Cselédszerző: Makláry Zoltán
Rendezte: Székely István
