Legutóbb jó hosszút sétáltunk Bécsben, de nehogy már csak a schógoroknál lehessen érdekeseket látni! Még szép az idő, aranylik a vénasszonyok… nyara, vagy romantikusabban fogalmazva, az indiánoké. Így hát irány szeretett fővárosunk gyöngyszeme, a Margitsziget, aminek ezúttal az északi részén (tehát az Árpád-híd felőli végén) található két látnivalót járjuk körbe.
A sziget a betondzsungel nagyvárosban igazi oázis, akár a csecsemő, aki nemcsak nevet, hanem oáz is… Rengeteg a zöld és a vastag törzsű, száz évnél is idősebb fa, úgyhogy ideje lenne ide is legalább két újabb stadiont építeni a már 1949 óta meglévőn kívül. (Ami akkortájt az Úttörő Stadion nevet kapta, és mai napság a Margitszigeti Atlétikai Centrum névre hallgat. A honlap gyakran magyartalan fogalmazása és helyesírási hibái miatt nem nekem kell elnézést kérnem.) De amíg ez a szép új világ be nem köszönt, vegyünk szemügyre két építészeti emléket, a Zenélő Kutat és a premontrei kápolnát.
A Margitsziget és környéke 1903 (forrás: Arcanum)
Bölcsészként természetesen az irodalom felől közelítem meg a szigetet, hétköznapi emberként viszont családilag: kisebbik középső fiammal és az ő édes jó mamájával az Árpád híd felől. Amint az közismert, a szigetet IV. Béla király lányáról nevezték el, akit a tatárjárás után apja az ország megmeneküléséért felajánlott Istennek, és a leány a szigeten található domonkos kolostorban élt 28 éves korában, 1270-ben bekövetkezett haláláig. A későbbi századokban a szigetnek számos elnevezése volt: hívták Nyulak-szigetének, majd Nádor- ill. Palatinus-szigetnek, amikor tulajdonosa a királyt helyettesítő nádorispán volt. Ebben a pozícióban első tulajdonosa Sándor Lipót nádor volt, az általa kezdett kertészeti munkálatokat öccse, József nádor folytatta.
Érdekesség: a Nyulak-szigete elnevezés egyrészt utalhatott arra, hogy a sziget egy időben királyi vadászbirtok volt, de Trogmayer Ottó régész és muzeológus szerint (aki nekem is régészet szemináriumi tanárom volt anno a szegedi bölcsészkaron) valószínűsíthető, hogy az Insula leporum (Nyulak szigete) elnevezés hibás szövegmásolásból is származhat. Így eredetileg Insula leprorum, azaz a Leprások szigete lehetett, amit az is valószínűsít, hogy a leprás betegeket minden ország jól szeparált helyen igyekezett elhelyezni. Ráadásul régészeti leletek szerint a szigeten több rend temploma és ispotálya is működött, pl. a johannitáké, domonkosoké, premontreieké, úgyhogy én ezt a feltételezést kész vagyok elfogadni.
Író és költő nagyságok is laktak és alkottak a szigeten, csak pár ismert név: az Arany János által megénekelt Toldi Miklós itt vívta párviadalát a cseh Holubárral, és maga a költő élete vége felé a Nagyszállóban lakott és itt írta az Őszikék ciklus verseit. Krúdy Gyula 1918-tól 1930-ig lakott családjával a Margitsziget több ismert épületében, többek között az egykori nádori nyaralóban, itt írta többek között a Hét bagoly, Aranyidő, Mohács, Utolsó gavallér c. regényeit, na meg persze az Álmoskönyvet. Jókai Mór egyenesen Budapest tündérkertjének nevezte, és több regényében is szerepelt a sziget, pl. a Török világ Magyarországon címűben. Alkotott itt Bródy Sándor, Molnár Ferenc és Szerb Antal is, csak pár név a hosszú sorból. És egy utalás napjainkra: a sziget adta az ihletet a népszerű folk-rock zenekar, a Margaret Island elnevezéséhez is.
Zenélő Kút
Első állomásunk tehát a Zenélő Kút, ami tényleg zenél (minden egész órában) és tényleg kút (víz folyik belőle). Szomszédos az 1882-ben kialakított japánkerttel – már bocsánat, de ezen mindig röhögnöm kell, mert ilyenkor eszembe jut a Nagyon különleges ügyosztály (Police Squad!) 3. részének vonatkozó jelenete. (Akinek nincs meg ez a sori, sürgősen pótolja!)
Na de ne komolytalankodjunk, mert még megfedd minket Illetékes elvtárs, akiről tudjuk, hogy nagyon érti a viccet és a tréfát, nagyon érti, de nem szereti. Szóval inkább járjuk körbe a kutat, amiről azt kell tudni, hogy 1936-ban állították fel és az eredetileg az erdélyi Marosvásárhely főterén állt zenélő kút másolata. Amit Bodor kútnak is hívtak, mert az eredetit Bodor Péter székely ezermester 1820-22 között alkotta. A kupola tetejére a tengeristen Neptunus szobra került, ami 24 óra alatt egyszer körbeforgott, szigonyával mutatva a pontos időt.
Az eredeti szerkezet ezen kívül hat óránként eljátszott egy-egy dalt, mely éjszakánként a közeli falvakban is hallható volt. Ez volt a korabeli Magyarország és Erdély (vagy ahogy Jókai gyakran fogalmazta regényeiben: a két haza, hiszen Erdély akkortájt a Habsburg birodalom egyik tartománya volt és csak a kiegyezés után lett ismét a Magyar Királyság szerves része) első köztéri órája.
Régen minden jobb volt, a nyár forró és tüzes, a tél hideg és havas, sőt hóviharos, és egy ilyen vihar 1836 decemberében ledöntötte a Neptunus szobrot és tönkretette a kupolában rejtőző zenegépet, amit nem is tudtak megjavítani. A kút lassacskán pusztult, míg végül 1911-ben lebontották. Az 1930-as években gróf Teleki Domonkos javasolta, hogy készítsék el Budapesten a Bodor kút másolatát, amelyet anyagilag támogatott is. A fellelhető dokumentumok alapján építette fel a hat oszlopon álló, kupolás kis kutat Páll György gépészmérnök és Jankó Gyula építész 1935-36-ban.
A II. világháború bombázásaiban a kút súlyosan megsérült és csak 1954-ben restaurálták, Pfannl Egon építész tervei alapján. Mivel az eredeti tervek elvesztek, mai napság a korabelinek csak egy szerényebb változatát láthatjuk. A zenélő szerkezet az 1997-ben végzett újabb rekonstrukció után lett működőképes. A régi dallamtöredékek alapján megírt, középkori magyar motívumokat felidéző 12 részes zenei anyagot Csányi Attila zeneszerző állította össze.
Premontrei kápolna
A Zenélő Kúttól a kápolnához pár perces sétával jutunk el, mehetünk a Nagyszálló felé kerülve vagy átvágva a széles parkon. A premontrei a katolikus egyház egyik szerzetesrendje, 1120-ban Szent Norbert alapította a franciaországi Prémontréban. Magyarországra II. István király hívására érkeztek, és Nagyvárad közelében alapítottak monostort 1130 körül. Ez volt a rend magyarországi terjeszkedésének központja, illetve kiinduló állomása.
A premontreiek megjelenése a Margitszigeten 1131 és 1141 közé tehető, de maga a kolostor csak jó száz évvel később épülhetett. Méghozzá egy korábban ott állt, Szent Mihályról elnevezett templom helyén, és elkészülte után Mihály arkangyalról nevezték el. Mohács után, illetve Buda török elfoglalását követően a rend elmenekült a szigetről és a kolostor pusztulásnak indult.
A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1923-ban rendelte el a terület régészeti feltárását, és a romok napvilágra kerülése után döntött a templom újjáépítéséről. A régi-új kápolnát a romok felhasználásával Lux Kálmán tervei alapján építették fel. Felavatására Horthy Miklós kormányzóvá választásának 10. évfordulóján, 1932-ben került sor. Erre a templombelsőben emléktábla hívja fel a figyelmet. (A király nélküli királyság kormányzója lassacskán követendő példakép és megkérdőjelezhetetlen államférfi lesz a fidesz következetes sulykolása következtében, de erre most nem térek ki, mert még lehányom a monitoromat.)
Az újjáépítés során készült a kápolna zömök, gúla alakú kősisakkal fedett, részben a templomtérbe nyúló pillérekre támaszkodó tornya is, amelynek a felső emeletén ikerablakok utalnak a középkori előzményekre. A kápolna mennyezetét színes kazettás burkolat alkotja.
A toronyban függő, a XV. századból származó harang hazánk egyik legrégebbi harangja. 1914-ben véletlenül találtak rá a közelben, Szent Margit kolostorának a területén, egy vihar által kidöntött diófa gyökerei között. A szentélyben látható festett üvegablak azt ábrázolja, amint Szent Mihály egy lángpallossal legyőzi a sátánt.
A kápolna két oszlop által közrefogott, nyugati bejárata felett a kassai Szent Mihály-kápolnán lévő, az utolsó ítélet szimbolikus ábrázolását megjelenítő dombormű másolata látható, amint Szent Mihály egy mérleg egyik serpenyőjében az üdvözülteket, a másikban az elkárhozottakat mutatja fel. Szent Mihály arkangyal a jobb kezében pallost tart, az üdvözülteket egy angyal, az elkárhozottakat ördögök fogadják. A dombormű körül az „Ignosce Domine”, azaz: „Ne ródd fel, Uram” felirat olvasható.
És miután ily mélyre hatoltunk a múlt kútjába, a közeli Rózsakerten át kisétálhatunk a főútra, ahol a Palatinus strand bejáratával szembeni kajáldában felfrissíthetjük magunkat enni- és innivalóval. A magam részéről természetesen a nemes hutt népem legfőbb vezetőjéről elnevezett burgert ajánlom. Jó étvágyat!
