Két éves lett mindnyájunk kedvenc blogja, éljen/k!
Elmondhatjuk, hogy korához képest kissé túlfejlett: ír, olvas, bár nem beszél… Kicsi, de támogató csoport is van mögötte (ez kissé szögediesen hangzik, de nem azt jelenti, hogy megette), akiknek ezúton is nagyon köszönöm a kommentekben és a háttérlevelezésben kapott megerősítéseket. Az egyéves szülinapot a Minden lében két kanál-lal ünnepeltem, a másodikat viszont egyfajta coming out-tal. Ugyanis aki rendszeresen jár ide, az tudja, hogy a zenei témájú posztok eddig túlnyomó többségükben macsó rockerekről szóltak, ám most be kell vallanom, hogy nem csak rockzenéből áll a világ.
Itt van ugyanis az eddig titkolt másik kedvenc irányzat, a ’80-as évek elején indult new wave. És ezen belül annak a korszaknak legszebb, legszexibb előadója, Kim Wilde. Ez természetesen felvett név, kedvencünket Kim Smith néven anyakönyvezték 1960 novemberében az angliai Chiswickben. (Állítólag van egy hasonló művésznevű kaliforniai pornószínésznő, Kym Wilde, de róla természetesen nem tudok semmit, nekem is csak úgy említette valaki...) A ’80-as évek eleje nekem a gimis éveket jelentette, és akkori barátaim révén rendkívül sok zenei behatás és új élmény ért. Oké, a rockzene volt az első, főleg a Led Zep, a Kiss és az AC/DC, de a házibulikban ezek az előadók nem igazán voltak preferáltak. Viszont volt kompromisszum a diszkó és a rock között, a new wave, és ezen belül Kim kisasszony.
Aki, mint az közismert, 1981. februárjában robbant be az ismertségbe Kids in America c. számával, aminek sikerét sikerült megfejelnie a pár hónappal később kiadott Chequered Love-val. A létezett szocializmusban eléggé korlátozottan lehetett csak infókhoz jutni nyugati zenészekről, szerencsére az akkori Magyar Rádió a Tánczenei koktél és egyéb hasonló műsoraiban néha-néha leadott kurrens sikerszámokat, itt hallottam először a Kids-t is. A Világ Ifjúsága ill. az Ifjúsági Magazin c. kiadványok rendszeresen közöltek fényképes cikkeket nyugati énekesekről, zenészekről, és amikor ezek közül valamelyikben szembe jött Kim Wilde, éreztem, hogy elvesztem. Sugárzó mosoly, érzéki ajkak, homokóra alak és szuper zene. Legközelebbi barátaim is hasonlóképp voltak ezzel, egyszerre lettünk szerelmesek a csajba, de mivel közelebbi kapcsolat egyikünk részéről sem jött össze vele, a féltékenység nem tette tönkre a barátságunkat. Kim zenéjét és a dalait nagyon bírtuk, nemcsak ’81-ben, hanem később is, sőt egy időben Kim cigarettát is szívtunk.
Na de mi adja az apró popót, pardon apropót ahhoz, hogy pont róla írjak? Hát az, hogy a blog indulásához közeli időpontban, június 29-én jelent meg Kim Wilde első nagylemeze, igaz, pár évvel korábban, 1981-ben. Az album címe (nem) meglepő módon megegyezik az énekesnő nevével, surprise. A szövegeket tekintve nem az az überhappy album, a zene sem elsöprő minden esetben, de a 37 perc anyagában azért benne vannak a későbbi évek sikerszámainak csírái. Vegyük sorra, milyen jóságokat hallhatunk a lemezen, a zenéket és a szövegeket Kim apja, Marty és testvére, Ricky írta.
A nyitó szám a Water on Glass (kb. Vízcsobogás az üvegen), ami nem az antialkoholisták, netán a vizelési nehézségekkel küszködők dala, sokkal inkább a fülcsengés, fülzúgás problematikáját járja körbe. De tulképp mindegy is, miféle orvosi terápiáról van szó, egy ilyen nővérkétől mindenféle beavatkozást el tudnánk viselni.
Ezt követi a mi városunk, az Our Town, amiből megtudjuk, hogy ha nem változtatunk a beidegződött rossz dolgokon, akkor szeretett városunk el fog pusztulni. A szöveg erős politikai vonalat visz, például:
"Hail the new age, it's a rat cage
Join the place for breeding dumb species
All stacked up and doing whatever someone tells you to"
Hozzávetőleges fordításban:
Éljen az új korszak, igazi élvefogó patkánycsapda
Csatlakozz a hülyéket táplálók csapatához
Szép halomban, csak azt tesszük, amit mondanak nekünk…
A harmadik szám a reggae alapra épülő Everything We Know (Minden, amit tudunk), ez sem valami vidám szong: nem kellenek fegyverek, mégis van belőlük bőven, nincs nevetés, építjük a falakat, stb.
Következnek a fiatal hősök, a Young Heroes, kissé nihilista szöveggel: a fiatalokat sokszor leugatják, kibabrálnak velük, és bár nem igazán akarnak hősök lenni, inkább csak fiatalok, néha mégis ki kell állniuk magukért.
Az oldal záró darabja a megagigahit Kids in America, a brit fiatalok Amerika utáni vágyakozásáról szól: ha oda eljutsz zenészként/énekesként, akkor már igazán befutottál. Merthogy a keleti és a nyugati part között óriási zenei élet pörög, ha azt sikerül megcsípni, akkor már jóság van.
"New York to east California
There's a new wave coming, I warn ya
We're the kids in America
Everybody lives for the music-go-round"
Ha jól emlékszem, a klipet az 1981 őszén indult Zenebutik egyik adásában láttam, és Kim miatt természetesen a műsor ismétlését is a fekete-fehér Orion tévénkre tapadva néztem meg. Ja, és ettől kezdve vagyok odáig a fekete szemhéjfestéktől is, többek között Avril Lavigne és Lagertha is emiatt foglal el külön helyet a szívemben.
A „B” oldal a másik szupersikeres slágerrel indul, ez a Chequered Love, az a szerelmi kapcsolat, amiben vegyesen van jó és rossz. (Mondjuk melyik szerelem nem ilyen?) Nekem ez a legnagyobb kedvencem a lemezről és simán benne van az öt legjobb Kim Wilde számban. (Ez most enyhén szólva kétértelműen sikerült megfogalmazás, de vállalom.)
"You say everything's alright
I say nothing can go right, yeah
Oh what a game you can play
Sad days add to confusion
Sad ways end in dillusion, yeah
That's the name of the game"
Következik a 2-6-5-8-0, ami olyan telefonszám, amin szexuális szolgáltatást nyújtó hölgyet lehet rendelni. Habár a dal szövege egyáltalán nem tekinthető explicitnek, mégis kétlem, hogy annak idején széleskörű rádiósugárzási lehetőséget kapott volna. Pedig a zenéje különleges: new wave-be oltott ska, némi reggae beütéssel, nyami.
Majd jön egy szerelmi csalódásról szóló dal, a You'll Never Be So Wrong (kb. Soha többé nem fogsz ekkorát tévedni), a témája miatt nyilván nem túl vidám, de azért rendben van. Érdekesség, hogy Kim apja, Marty is megjelentette a felvételt saját előadásában 1994-ben.
Hasonlóan szakítási témát tárgyal az ezt követő Falling Out (Kiábrándulva), de itt a zene jóval pörgősebb. Nemcsak azt emlegeti fel Kim, hogy a csávója becsapta és otthagyta (egy ilyen csajt!, teszem hozzá a magam részéről), de önérzetesen még meg is fenyegeti, meg ne lássa többé a környéken.
"So don't you ever think of knocking at my door
Just turn the light out, close your eyes
And think of me no more"
A lemezt a Tuning in, Tuning on (kb. Hangolódás) zárja, egészen különleges hangzású zenéjével kicsit kilóg az album dalai közül, de éppen ezért jó. Nagyjából arról szól, hogy a zenék, dallamok születésünktől a halálunkig elkísérnek.
Na kérem, ez volt tehát szívszerelmünk sikeres pályafutásának első állomása, később a ’80-as évtized során rengeteg elképesztően népszerű és örökzölddé vált slágert köszönhettünk neki. Egy későbbi posztban talán azokról is lesz majd szó.
Most viszont pár napra szögre akasztom a laptopot, mert ünneplés következik: pezsgők, sörök és ouzók sorakoznak a hűtőben felbontásra várva. Csirió!
