Showtime!

Gabba the Hutt agymenései mindenféle témában

Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére.... - kétszáz éves a Hymnus

2023. február 20. 11:59 - Gabba

Amint az köztudott, január 22-e a magyar kultúra napja 1989 óta, abból a megfontolásból, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le végleges formában Hymnus c. költeményét. A vers tehát idén 200 éves, ennek apropóján számos rendezvény, esemény, rádió- és tévéműsor foglalkozott vele. Ezek közül én a Klubrádió január 19-én elhangzott adását fogom szemlézni, ebben Rózsa Péter műsorvezető vendégei Nyáry Krisztián író és Csepeli György szociálpszichológus, egyetemi tanár voltak. A magam részéről az üres frázispufogtatás és nemzethy hergelés nemcsak hidegen hagy, hanem egyenesen dühít is. A mindigcsakbáncsákamagyart központi narratívája helyett sokkal jobban érdekelnek a tények a Himnusszal kapcsolatban is; az hogy konkrétan mi volt, hogy volt és miért volt. Spoiler: a tárgyalandó műsor ennek az elvárásnak maradéktalanul megfelelt.

focim_1.jpg

 

ukran_zaszlo_szimpla.jpg

 

 

 

 

Nyáry Krisztián meghívását nyilván az indokolta (már azon túl, hogy az egyik legnagyszerűbb kortárs írónk), hogy 2020-ban megjelent Általad nyert szép hazát – A Himnusz és a himnuszok kalandos élete c. könyve, ami nemcsak a mi Himnuszunkról, hanem a nemzeti himnuszoknak az adott népek életében játszott szerepéről szól. Az 1820-as évek elején Kölcsey súlyos depresszióban szenvedett, évekig nem hagyta el szatmárcsekei birtokát, sőt volt olyan periódus, amikor a kúria ajtaján sem lépett ki. Kevés verset írt ekkortájt és azokat is rendkívül lassan, tépelődve, ha úgy tetszik, körülményeskedve vetette papírra. A Himnuszt is legalább fél évig fogalmazta, és megírására a  nemzethalál fenyegető gondolata inspirálta. Ehhez keresett régi, akár több évszázaddal korábbi szövegelőzményeket, így talált rá a Balassi Bálintnak tulajdonított egyik versre, amiben a költő a jövendő századok költőit arra biztatja, hogy imádkozzanak a nemzet megmaradásáért. Ennek egyes kifejezéseit, fordulatait a Himnuszban is felhasználja, de azt már sosem tudja meg, hogy azt a verset nem Balassi, hanem az ő tanítványa, Rimay János írta...

kezirat_1.jpg

Az elvakult nemzethyeskedő hazaffyak elhűlten hallhatják, hogy maga a költő sem tartotta az elkészült verset jelentősnek, nem sorolta a legfontosabbak közé, és leveleiben sem említi meg ezt a költeményt. Tehát egyáltalán nem gondolt arra, hogy évtizedekkel később nemzeti imádságként fogják mondogatni, horribile dictu még meg is zenésítik. Természetesen nem kell egyetértenünk Kölcseyvel, a verse nagyszerű és csodálatos. A XIX. sz. eleje amúgy a nemzeti himnuszok kezdeti időszaka is: elsőnek az angoloké születik meg (God Save the King), majd a franciáké (Marseillaise), és ezeket követi az Osztrák Császárságé (Gott erhalte unser König). Egyre több törekvés érhető tetten, aminek során a közép- és kelet-európai népek saját himnuszokat próbálnak írni, amelyek mindig a fennálló birodalmi rendszer (orosz, osztrák, oszmán)  ellen szólnak. Kölcsey verse azonban nem ilyen, nem lázad a birodalom ellen, a vers műfaját tekintve inkább imádság. 

rp.jpg

Rózsa Péter

 

A Nemzeti Színház igazgatója, Bartay Endre 1843-ban pályázatot ír ki hazafias dalok megzenésítésére, ám (irgalom atyja, ne hagyj el) nem Kölcsey verse jut eszébe, hanem Vörösmartytól a Szózat. Ami a reformkor csúcspontján, 1836-ban született és gyakorlatilag mindenki ismerte, ellentétben Kölcsey versével. Érdekes, hogy a kortárs zeneszerzők Egressy Béni verzióját tartották a legkevésbé sikerültnek, mégis az győzött. A színház minden évben meg kívánt rendezni egy ilyen versenyt, a következő évben Kölcsey Himnusza került sorra. A költő akkor már nem élt, de egyfajta kultusz már kezdett kialakulni körülötte. Erkel is indult és nyert, de ennek ellenére a Himnusz nem lesz a fontos események lelkesítő dala. 1848. március 15-én, amikor este a Nemzeti Színházban mindenféle hazafias dalt énekel a közönség, a Himnusz csak a lista végefelé szerepel, a 17. helyen. A szabadságharc bukása után érzett depresszió következtében jó ideig csak temetéseken éneklik, nyilvánosan és nagy tömegben először Széchenyi Istvánén 1860-ban.

nyk.jpg

Nyáry Krisztián

 

Viszont amikor az 1900-as évek elején parlamenti javaslatot nyújtottak be, hogy ez a vers legyen az ország hivatalos himnusza, leszavazzák. Például maga a nagy tekintélyű Eötvös Károly is tiltakozott mondván, hogy egy ilyen nemzethalált vizionáló mű nem alkalmas erre. De amit a politikusok (nem meglepő módon) nem vettek észre, az az, hogy a lakosság (a nép) körében Kölcsey verse már az volt, amit a címében jelzett. Érdekesség viszont, hogy törvény csak a rendszerváltás alkotmánymódosításával emelte az ország hivatalos himnuszává (ez az 1989. évi XXXI. törvény). Nyáry szellemesen úgy fogalmaz, hogy ezek szerint 170 évig ez csak szamizdat himnusz volt. Amint arra 40+, 50+ és még több pluszosok emlékezhetnek, sporteseményeken, állami ünnepségeken az ateista ideológiával összhangban a himnusz általában csak zenekari változatban hangzott fel, néhány kivételtől eltekintve, mint amilyen például a szilveszter éjféli tévéadás.

rp_nyk.jpg

Na és azzal a ténnyel mit kezdjen egy átlagos fidesz szavazó, hogy a párt által nemrégiben piedesztálra emelt Mindszenty József első közéleti megnyilvánulása (bár még csak falusi plébános korában) az volt, hogy nem engedte a Himnuszt elénekelni a templomban március 15-én, mert a "megbűnhődte már" kifejezés ellentétben áll a katolikus dogmával. Hiszen azt csak Isten tudja, hogy melyik népnek milyen sorsot szán, nehogy már egy egyszerű halandó, még ha ismert költő is, felülbírálja ezt. És még egy "mélyütés": a megzenésített Himnuszt a magyarországi zsinagógákban hamarabb játszották, mint a katolikus templomokban. A költemény ugyanis a Kárpát-medence minden népének kínál azonosulást, így a zsidó vallásúaknak is, tehát elmondható, hogy a Monarchia idején tapasztalt zsidó asszimilációs törekvés jelentős részben a Himnuszból eredeztethető. Na, Mi Hazánk, erre varrjál gombot!

kf.jpg

Ezen a ponton kapcsolódik be Csepeli György professzor a beszélgetésbe, aki összeveti a környező országok himnuszainak szóhasználatát a magyarével: míg azokban ilyen kifejezések szerepelnek, mint szép táj, dicsőség, földi paradicsom, ébredés, római vér, dicső tettek addig a miénkben balsors, vert had, magzat hamvvedre, vérözön, kínzó rabság, stb. Csepeli rendszeresen tart kurzust itt tanuló külföldi egyetemistáknak, amin az egyik feladat az adott ország versus a magyar himnusz szövegének összevetése. Az eredmény minden esetben a külföldi hallgatókat érő hatalmas sokk. Sőt Csepeli szerint himnuszunk egyfajta önmagát beteljesítő jóslatnak is felfogható, gondoljunk csak a világosi fegyverletételre, az aradi tizenháromra, a trianoni békediktátumra, a nyilas terrorra, az 1956-os felkelésre. Viszont mivel a nép, az átlagember ragaszkodik hozzá, ez a himnusz soha nem lesz lecserélve és együtt kell élnünk vele.

csgy.jpg

Csepeli György

 

Ami a zenéjét illeti, talán közismert, hogy Erkel eredeti verziója jóval pattogósabb, a verbunkos hagyományhoz közelebb álló volt, majdhogynem megegyezett a Megismerni a kanászt... kezdetű népdaléval. A ma ismert változat a Dohnányi Ernő által a '30-es években készített átirat, ami gyakorlatilag gyászzenévé változtatta a gyorsabb dallamot. Nyáry megemlíti, hogy valamennyi politikai kurzus igyekezett egyfajta pótlékot találni a Himnusz mellett vagy akár annak ellenében, de nem sok sikerrel. Talán az egyetlen kivétel a a főleg sporteseményeken felhangzó Nélküled (amitől én spec kiütést kapok, de ez nyilván egyéni szocprobléma), ami viszont érzésében, hangulatában ugyanazt közvetíti, mint a Himnusz. Mert nekünk Mohács kell, szúrja közbe rezignáltan Csepeli. És ha már dallamok: Nyáry bedobja, hogy a közép-európai szláv államok himnuszai közt van egyfajta kölcsönhatás. Például még az 1970-es években is Jugoszlávia és Lengyelország himnusza ugyanarra a dallamra épült, bár eltérő szöveggel. Tényleg?, kérdezi leesett állal Rózsa, velem együtt. De jön még egy érdekesség: nyelvrokonaink, a finnek a Szózat egyik finn fordítása alapján írták meg a mai napig használt himnuszukat. Pafff, nesze neked türk tanács.

rp_nez.jpg

És még egy érdekesség a dallamok támájához: szóba kerül Beethoven Örömódája, ami ugyebár az Európai Unió himnusza lett, ám természetesen ennek is van magyar vonatkozása, közli Nyáry Krisztián. Mégpedig az, hogy fő dallama Kisfaludy Sándor Magyar szüretelő ének c. megzenésített versére épül. Na de hogy került el ez a motívum Beethovenhez? Hát úgy, hogy a dallam gyakorlatilag egy korabeli popszám volt, amit Lipcsében is kiadtak, ott megtetszett a német zeneszerzőnek és feldolgozta saját értelmezésében. (Ismét kiderült, hogy az egész világon minden magyar, nem csak a forgóajtó, a Szíriusz és maga Jézus.) Nyáry bevisz egy újabb csapást: az izlandi focihimmnusz nem másra, mint Kálmán Imre A Montmartre-i ibolya c. operettjének egyik vezető dallamára épül: Ma önről álmodtam megint... Herrlich, vigyorgok magamban, mint a tejbetök. De Nyáry még tovább fokozza a borzalmat, amikor közli, hogy a Kárpátia együttes Felvidéki táj c. irredenta szerzeménye tulképp az izraeli himnusz zenéjére épül... Ennek örömére újabb stampedlivel töltök magamnak a posztíráshoz védőitalként fogyasztott ouzóból.

Csepeli György a himnuszok nemzetmegtartó erejéről beszél, ebben a magyar élenjár, még annak ellenére is, hogy enyhén szólva nem sok pozitív érzést ad a hallgatónak, olvasónak. És az, hogy a himnusz hallgatása, éneklése közben felállunk, szintén nem volt egyértelmű, csak a Millennium idején alakult ki. amikor az egyik színházi előadás közben valaki felállt és a közönség ezt látva szintén így tett. És az is alulról induló kezdeményezés volt, hogy a '30-as évek elején a rádióhallgatók levelei és az azokban megfogalmazott kérések kvázi kikövetelték, hogy a rádió éjféli műsorzárásakor lejátsszák a Himnuszt. Nem beszélve a szocializmus időszakáról, amikor tulképp ellenzéki megmozdulásnak számított a himnusznak a nem hivatalos eseményeken történt eléneklése. Sőt a határon túli magyarságnak még ennél is többet jelentett, hiszen Romániában pl. be volt tiltva, de Csehszlovákiában is gyanúsnak számított.

kezirat.jpg

Himnuszunk sok mindennek ellenállt tehát, pl. a Rákosi korszakban le akarták cserélni a "szocialista béketábor" ideológiájának jobban megfelelőre és felkérték Kodály Zoltánt és Illyés Gyulát egy új himnusz megírására. Ők azonban hosszas elemzés és megbeszélés után úgy döntöttek, jó lesz a régi és ezt az érvet meglepetésre az akkori kultúrvezér Révai József elfogadta. Egyébként a szocialista országok közül csak Magyar- és Lengyelország tartotta meg régi himnuszát, a többi országban új idők új dalaiként újat írtak. Záró gondolatként a beszélgetés résztvevői egyetértenek abban, hogy az elkerülhetetlen globalizáció inkább pozitív mint negatív hatásai mellett szükség van és szükség lesz, mert igény van a kisebb helyi közösségek, népcsoportok identitását erősító jelképek i(himnusz, zászló, stb.) megtartására.

 

Kedves mindenki, hallgassunk értékes műsorokat és ne hazug propagandát!

Az adást ezen a linken vagy itt alant tudjátok megnézni.

 

 

2 komment
Címkék: szól a rádió

A bejegyzés trackback címe:

https://gabbahutt.blog.hu/api/trackback/id/tr6018043526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2023.02.22. 09:30:24

...kishitűség, gyászzene, kesergés...
Sajnos nagyon ráültél ezeknek a frázisoknak puffogtatására és attól tartok nem is próbálsz objektív lenni.

Nekem volt szerencsém az egykori pályaművekből egymást követően nyolcat hallanom 1993. november 22-én a Corvin Moziban.
A maradék az tényleg bemutatásra alkalmatlan volt, ahogy később hallgattam, mikor elém kerültek (én valamikor 2000 körül a Kossuth Rádióban hallottam, érdekes egész estés beszélgetés volt, bemutatva a szerzőket és kicsit körbejárva a munkásságukat (illetve ami maradt belőle), de úgy tudom, hogy jelent meg erről egy CD is.
Nos, azoknak a tükrében ezeknek az okoskodása csak azt igazolja, hogy semmit sem értenek sem a Himnuszból, sem a zenei pályaművekből, sem pedig a korszakból. Kár volt árjuk időt szánni.
(S természetesen a Szózat is énekelhető teljesen más dallammal, a jól ismert angol keringő dallamra)

Végül egy zárógondolat:
S azért mert egy folyó a legmesszibb forrásában búvópatakként kezdi az útját, semmi akadálya nincs annak, hogy egy teljes világot meghatározó folyammá váljon.
Így lett az a Himnusszal is.

Gabba 2023.02.26. 07:19:31

@gigabursch: már bocsesz, de az egész műsor és a poszt is arról szól, hogy maga a vers gyönyörű és teljes egészében tükrözi a magyarság lelkivilágát.

"... ezeknek az okoskodása csak azt igazolja, hogy semmit sem értenek sem a Himnuszból, sem a zenei pályaművekből, sem pedig a korszakból." - ez nevetséges, hallgasd meg az egész adást és rájössz, hogy Nyáry és Csepeli pontosan érti a korszakot és mindketten arról beszélnek, hogy a mindenkori hatalmi törekvések ellenében a Himnusz túlélt és így vált nemzeti imádsággá.
süti beállítások módosítása