Annamari korán kel, felmegy a tetőtérbe és egy maga által készített kék zászlócskát kezd lengetni az ablakból, közben egyre hangosabban kiabálja: Rákosi Mátyás, elvtárs, pajtás! A ház lakói kezdenek összegyűlni az udvaron, Feriék barátja, Tausz felrohan és gyorsan lerángatja a kiscsajt az ablakból. Mivel Annamari tovább hajtogatja a mondókát, Tausz csak egy pofonnal tudja elhallgattatni.

Ezen az éjszakán a kijárási tilalom ellenére Feri úgy dönt, átmennek az öccséhez, ott talán nyugalmasabb lesz. Párnákkal a kézben osonnak az utcán, a nagyira persze pont most jön rá a dackorszak, és kijelenti: ő nem megy sehova, főleg nem Feri öccséhez, akit különben is utál. Feri fojtott hangon pattog, én féltem a családomat, stb, a nagyi nemigen hatódik meg ettől és csak annyit mond vejére: bohóc!

A család így aztán nélküle érkezik meg Feri öccséékhez. Feri és Tomi egy szobában alszanak, pontosabban Feri nem hagyja aludni a fiát és rátukmálja, hogy igyon egy stampedli konyakot a szekrényben talált üvegből. Majd zenét keres a rádión és szteppelni kezd, a bemutató után megkérdezi, mit szólna hozzá Tomi, ha az egész család elköltözne egy másik országba, ahol ő nem igazgató lenne, hanem táncos. A nagyit nem vinnénk, mert neki vigyáznia kell a szirénára, teszi hozzá.

Később brandyspoharakkal a kézben a felnőttek a rádió köré gyűlnek, hogy meghallgassák a BBC angol nyelvű híreit, Feri mindenkinek ken zsíroskenyeret pirospaprikával, mintha ő lenne a házigazda. A szövegből persze nem értenek egy szót sem (a szuezi válságról van egyébként szó), Feri Franciskát kapacitálja, hogy fordítson már. Franci csak bólogat, de a hírek után bevallja, hogy bizony fogalma sincs, miről beszéltek. Feri kiakad, hát ezért jársz te hetente kétszer angolórára, óránként húsz forintért?! Tomi közben diszkréten lehányja a fotelt, hiába, a gyenge gyomrú kiskorú nem bírja az alkoholt.

Feri magabiztosan kijelenti, elmegy külföldre sztepptáncosnak, mert itt csak lövöldöznek, aztán meg feljelentik egymást, ahogy eddig is. Majd táncbemutatót tart, öccse gúnyos hangon konferál: Íme a világ legöregebb sztepptáncosa, a térde ugyan kicsit recseg, és összeszorított foggal győzi le derékfájdalmát, de azért nagy tapsot neki, stb. Annamari egy idő után megunja a gúnyolódást és fejbe vágja nagybátyját egy fejesvonalzóval.

Azonnal kérj bocsánatot!, rohan elő erre a háziasszony, mire Feri maga köré gyűjti a családját és közli: Itt nem kér bocsánatot senki! Ennyit a békés családi estéről.

A jól sikerült rokonlátogatás után a család hazaindul, az egyik sarkon felkelőkkel megrakott Csepel teherautó várakozik, Annamari megáll, hogy jobban szemügyre vehesse a fegyveres embereket. Apja idegesen elrángatja, miattad fognak felakasztani engem, gyere már!, vonszolja magával a kiscsajt.

Otthon a nagyi „ugye én megmondtam” pillantással fogadja a családot, de a brandy legalább finom volt, mondja a még mindig az ital hatása alatt álló Franciska. Rá akarja venni Ferit, hogy mutassa meg anyukának, milyen jól tud szteppelni, Feri persze nem hajlandó erre. Akkor majd táncolok én, közli a becsiccsentett szépasszony és kombinéja alját szoknyaként felhajtva rázni kezdi magát. A ház előtt elhajt az előbb látott teherautó, Franciska ledobja a maradék textilt és félpucéran kiáll az ablakba integetni nekik, Feri hiába igyekszik a függöny mögé húzni. A fegyveresek vigyorogva, obszcén gesztusokkal fogadják a lélekemelő látványt. Ave cickók, morituri te salutant, idézhetnénk ehelyt a kissé kicsavart gladiátor köszöntést.

A gyerekek a kádban fürdenek, Annamari kijelenti Tominak: Meztelen táncosnő leszek, anya is az! Mivel bátyja nem reagál semmit, a kislány heves grimaszolással igyekszik mosolyt csalni a fiú arcára. Ez sem hoz eredményt, ezért csikizni kezdi a talpát, ami aztán nagy fröcskölésbe és viháncolásba torkollik. Később Tomi a nagyival pingpongozik a pincében, és összevitatkozik vele a szabályokon, a necces szerva ér-e vagy nem, végül nagylelkűen engedményt ad, az öreglány mosolyogva csóválja a fejét.

Tomi két haverjával, Pajával és Örssel a már bejáratott szenespince lejárón át bemegy a suliba, hogy visszaszerezzék a pedellus által lenyúlt írógépet. Először saját termükbe mennek, Örs játssza a nagyfiút, lazán szívja cigijét, ebből is látszik, hogy kitört a fene nagy szabadság… Az akváriumban úszkáló díszhalakat sorra elnevezik osztálytársaikról, majd még jobb ötletük támad: névsor szerint elhelyezik őket a padokon. Azok egy szóval sem tiltakoznak, csak tátognak, mint a partra vetett hal. Osztály vigyázz!, vezényel viccesen Paja, pár aranyhal feldobja magát a levegőbe, ez ám a jól nevelt társaság! A srácok elindulnak írógépkeresőbe, de jó hangulatuk csak addig tart, amíg az egyik lépcsőfordulóban bele nem botlanak a pedellus golyólyuggatta holttestébe. A fiúk rémült rohanással menekülnek ki az utcára.

Otthon persze egész nap szól a rádió, most éppen a szesztilalom meghosszabbítását mondják be, majd az adás Mozart-áriákkal folytatódik. Tomi büszkén letesz apja elé egy táskaírógépet, Pajától kérte kölcsön két napra, hogy apja megírhassa végre a levelet a szovjet és az amerikai vezetőknek. Feri lelkesedése azonban mostanra már alábbhagyott és azt magyarázza, hogy az ilyen nagy emberek körül annyi a léhűtő, hogy biztos elkallódik köztük a levél. Tomi biztatására végül mégis nekilát, de mikor az írógépkopogásra anyósa is belép a szobába, dühösen kiküld mindenkit mondván, úgy nem tud úgy írni, ha közben nézik.

November 4-én hajnalban megindul az általános szovjet támadás, a ház lakói levonulnak a pincébe. A rádió folyamatosan sugározza a miniszterelnök pár mondatos beszédét: „Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.” (Amennyire emlékszem, nagy nyilvánosság előtt ebben a filmben hangzott el először ez a beszéd, igaz, hogy Nagy Imre nevének említése nélkül. Magát a közleményt sem az eredeti hangfelvételről játszották le, hanem egy színész olvasta fel.) A könyvégető szomszéd ideges és ulti közben csalással vádolja meg Ferit, aki ezt határozottan visszautasítja: a szomszéd úr nyilván azért ilyen feszült, mert az elmúlt napokban a téren többszáz forintot vesztett alkalmi ultipartikon. Tomit végre beveszi pingpongozni Paja, de csak azért, mert Örs lelépett: beállt a felkelők közé harcolni.

Később Tomi elkíséri anyját vidékre, egyik ismerősének rokonaihoz. Ákosnak hívják anyuka ismerősét, oldalkocsis motorkerékpáron (ami A tizedes meg a többiek óta ugyebár epic jármű a magyar filmművészetben) nyomja a kilométereket lefele. A faluban Ákos szülei örömmel fogadják a pestieket, itt nyugodtan teltek a napok, nem volt semmi felfordulás. mondják.

Begyűjtenek pár szárnyasjószágot meg némi kolbászt, ilyesmit, majd az udvaron bóklászó Tomi elé nem várt látvány kerül: anyja Ákos mellére hajtja a fejét, úgy állnak a hóban. Te hívtál fel a múltkor? – Én. – Kezdjük újra, gyere hozzám feleségül. – Bolondságot beszélsz, hárítja el Franciska, persze Tominak ennyi is elég, hogy még jobban összezavarodjon.

Ennek megfelelően nem is hajlandó velük visszamenni Pestre, anyja kénytelen hosszan kapacitálni. Közben a nyílt vágányon megáll egy vonat, a mező különböző részeiről egy csomó ember kerül elő és száll fel rá. Ezek estére Bécsben lesznek, mondja félhangosan Ákos.

Záró folytköv. itt.