Ismét Radoséknál kezdjük a reggelt, anyukájuk felfedezte, hogy az egyik nyúlketrec eltűnt. A mama nagyon kivan, főleg Gyulára, mérgében még saját cipőjét is drágalátos fia után vágja, a párját meg Borsó után, egy ilyen ketrec legalább 200 forint, hol van a pénz? Gyula nem vall rá öccsére, de az utcán kérdőre vonja, kinek passzolta el a ketrecet a nyulakkal? Borsó hősiesen állja a faggatást, nem árul el semmit, na akkor majd előveszem a drágalátos Isti haverodat, fenyegetőzik Gyula.
Az iskola előtt Pikó szól be viccesen Radosnak az előző napi bicajos kalanddal kapcsolatban, mi a helyzet a fenékbe fúródott rózsatüskékkel? Rados már ugrik, de Lada nyugalomra inti, ne pattogjon állandóan, ha jóban akar maradni vele, akkor vegyen vissza ebből a tempóból. Persze a tekintély megőrzése érdekében az osztályteremben még kicsit hátracsavargatja a heccelődő Pikó karját, a békítőleg fellépő Kapufát meg félkézzel belöki a padba. Az egyensúlyát vesztő focista magával rántja Kumuluszt is, micsoda huzat van itt, teszi vissza orrára a szemüvegét az elvarázsolt időjós, miközben feltápászkodik a padlóról.
Pikó előveszi legújabb kincsét, egy igen pöpec Lola LM kisautót, felnyitható ajtóval és egyéb extrákkal, máris megindul az alkudozás, ki mit adna cserébe a járgányért. Pocakos féltve őrzött antennatollát (bármi legyen is az) is hajlandó lenne felajánlani, üzlet azonban nem köttetik, mert becsengetnek. Suli után azonban kitör a balhé, mert a csodás autómodell és az antennatoll is eltűnt, nem beszélve két Matchboxról, most valaki szórakozik vagy tényleg lopás történt? A károsultak mennének a dirinőhöz panaszra, de Bogdán és Kapufa leinti őket, teljesen felesleges, a diri már többször megmondta, idézik: „Senki ne hozzon be az iskolába tanrenden kívüli eszközöket!” Pocakos nagyon el van kámpicsorodva, egy olyan toll legalább 200 forint (pont annyi, mint egy nyúlketrec, vetem gyorsan össze a korabeli árakat).
Kapufa szerint tuti Ladáék a tettesek, de Andris erről nincs meggyőződve, szerinte Lada nem tolvaj. Ezzel véget vet a további vitának, mert sürgős ebédelhetnékje támad. A konyhában ücsörögve elmélyült arccal kanalazza a levest, Isti ezt a pillanatot látja alkalmasnak arra, hogy bevallja a nyulakat. Mielőtt azonban kibökhetné, Andris felpattan, ma ugye csütörtök van?, kérdezi, majd a választ meg sem várva zsebre vág két szelet rántott húst. A maradékot tedd a frizsibe, ötre jövök, veti oda öccsének és elrohan. Isti elővesz egy nagy könyvet a nyulak táplálkozásáról, kedvencük a friss zöldség és a vörös here, olvassa hangosan, lucernáról persze egyetlen szó sincs, mondja csalódottan.
A csütörtökről tudni kell, hogy az a hét második legjobb napja, mert utána következik a péntek, ami a legjobb, mert az után jön a hétvége. Andris szempontjából azonban azért fontos nap, mert Manó bácsit ilyenkor a termál- és barlangfürdőben lehet elérni, a srác hamarosan rá is akad az öregre, aki éppen az egyik zubogónál vereti magát. Andris mesél az eltűnt kisautók rejtélyéről és emlékszik, hogy Ernő bácsinak volt egy tuti módszere, amivel annak idején leleplezett egy kertjét dézsmáló tolvajt. Az öreg bólogat, bizony úgy volt, de ahhoz kell gyanúsított is, mert Béefká úr csak akkor lesz igazi mesterdetektív. (A magam részéről kicsit megütközve hallgatom az öregurat, miket hord össze, csak nem verette túlságosan sokáig a fejét a zubogókkal?) Majd kiülnek a padra szárítkozni a napon, Manó szerint ez sokkal egészségesebb, mint megtörölközni. (Mit is mondtam az előbb a zubogókról és a fejről?)
Mikor hazaérnek, Manó bácsi indulatosan mutogatja a kertben a múltkor eltávolított kerti törpéket, visszaúsztak a mázas pofájúak, mert a feladattal megbízott egyén nem vette figyelembe, hogy belül üregesek. Ezért nem volt elég simán vízbe dobni őket, hanem bele kellett volna taposni a part menti iszapba, mondja kicsit mérgesen, Andris erre nem szól semmit, mert ami igaz, az igaz. A törpe seregszemle láttán az öreg még diszkréten köp is egyet, nesze neked ifjúsági filmsorozat. A sufniban azonban már újból szent a béke, Manó bácsi elővesz egy kis tégelyt, benne fehér por, íme BFK úr, teljes nevén bróm-fenol-kék, mutatja diadalmasan. Majd Andris kezébe nyom egy vékony könyvet, minden további információt megtalálsz a 124. oldalon, Andris vigyorogva elrohan.
Másnap Pikó újabb kisautóval érkezik a suliba és büszkén tologatja a tanári asztalon: Ez itten Fantomas csodajárgánya, motorcsónakos utánfutóval! A lányokat nem érdekli, de a fiúk körbeállják a katedrát, Rados is köztük van. Pikó megmutatja a kocsiba szerelt rakétavetőt, ami egyszerre három égő gyufaszálat képes kilőni, hát ez teljesen elképesztő. (Nekem anno a hasonló kinézetű, de ilyen extrákkal nem rendelkező Batman Batmobil volt matchbox gyűjteményem büszkesége. Mellesleg Pikó járgányának semmi köze Fantomashoz, hiszen a motorcsónak farán jól látható a Batman logo.) A demonstrációnak a földrajztanár Sári néni érkezése vet véget, Kumulusz jelent, az osztálylétszám 28, nem hiányzik senki. (Nekem meg pláne nem, tettük hozzá ilyenkor félhangosan annak idején.)
Tesi órán kötélmászó verseny, a döntő Lada és Kapufa között zajlik, minimális különbséggel Lada nyer, Kapufa sportszerűen gratulál neki. Az osztályterembe visszaérve azonban újabb balhé tör ki: Pikó felfedezi, hogy a csodajárgány eltűnt a pad fiókjából, csak a motorcsónak van ott. Magánkívül kiabálni kezd, majd sorra túrja fel a táskákat, köztük Mériét is, de Rados és Lada cuccait sem hagyja ki, a bandavezér megütközve figyeli, de végül nem veri meg. A kutatás azonban eredménytelen, Andris fejében zakatolnak a fogaskerekek és még becsengetés előtt lefut az alsósokhoz.
Jenő bácsi már megkezdte a fizikaórát, az orvosiban voltam, magyarázkodik Andris, ejnye-bejnye, te kis igazmondó juhász. Jenő bá’ Ladát hívja ki felelni, Bogdán ezt kihasználva levelet küld hátra Radosnak, aki elolvassa, majd dühösen zsebregyűri. Lada meglepő módon brillírozik az egyszerű gépek témájában, az utolsó padban ücsörgő Fazont ez azonban nem villanyozza fel, mert ugyan nagyokat bólint, de nem egyetértése jeléül, hanem az álmosságtól. (Itt hívom fel a figyelmet a srác Pride-kompatibilis szivárványszínű mellénykéjére, mindig ezt hordja. A soriban a másik állandó ruhadarab Méri piros bőrszerkója.)
Alighogy kicsöngetnek, Rados kirohan a teremből, a jelek szerint nála van, mondja Andris Pikóéknak, Lada kissé hitetlenkedve hallgatja őket. Szünet végén Rados dühös arccal visszajön és csak annyit vág oda Andrisnak: Ráfáztál, Bogdán, ezért drágán fogsz fizetni!
Váltunk az iskola aulájára, az egyik falon a szocialista béketábor országainak zászlói, legfelül természetesen a Szovjetunióé, és sokatmondó felirat hirdeti: „A tettek beszélnek”. (Beszélnek hát, elég, ha csak 1956-ra, 1968-ra, vagy a jelenleg az Ukrajna ellen folyó orosz háború eseményeire gondolunk.)
A tanítás végén távozók között Rados biztatására Fazon (aki mostanra teljesen felébredt) tornazsákjával megcsapja Kapufát és pillanatok alatt tömegharc bontakozik ki, a gyerekek ifjú szocialista embertípushoz nem méltóan hajigálják a tornazsákokat, iskolatáskákat, uzsonnáscsomagokat, dúl a mindenki mindenki ellen. (Ember embernek farkasa, azaz homo homini lupus est, fitogtatom ehelyt hiányos latin műveltségemet.) A tömegjelenetnek a dirinő érkezésének híre vet véget, mindenki elpucol, a nagy felfordulásban viszont Pikó tornazsákjába visszacsempésződött a Fantomas járgány, tehát erre ment ki az egész buli. Pompás, akinek kék a keze, az a tettes!, rikkantja Andris.
Ladáékat az utcasarkon érik utol, Andris magabiztosan állítja, hogy Rados tenyere kék, igen, mert ráfolyt a tinta, magyarázkodik az alvezér. Igen ám, de Borsónak is bekékült a keze, igen, mert az ő tolla folyik, pislog Rados zavartan hol Bogdánra, hol Ladára. Andris és Kapufa lehengerlő támadást indít és elmagyarázza a béefká hatását: a fehér por a kéz nedvességének hatására bekékül, ezzel szórták be a csodajárgányt, az eljárást a Kétszáz kémiai kísérlet mutatja be a Fogd meg a tolvajt! c. fejezetben, vágja ki a tromfot Kapufa (nagyon kikupálódott ez a focista pár nap alatt reáltárgyakból). Ezzel diadalmasan magukra hagyják a leleplezett ellent, rohadt kis tetvek, néz utánuk Rados dühösen. Többet azonban nem tud mondani, mert Lada egy méretes pofont akaszt le neki és szintén otthagyja.
Bagoly szerint el kellene mondani a dirinek az ügyet, vagy legalább rajgyűlés elé vinni, bár a legmegfelelőbb fórum a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete lenne. Andris azonban ellenzi, szerinte ez jó lecke volt és biztos benne, hogy a többi eltűnt cucc is meg fog kerülni. Hazaérve viszont az ezermestert kellemetlen meglepetés fogadja: anyukája beváltotta a fenyegetést és minden szertehagyott kacatot kipaterolt a lépcsőházba, ráadásul közben az ő keze is kék lett. Nem lehet lemosni, de majd idővel lekopik, nyugtatja meg Andris.
Az utcáról felhangzik az ismerős füttyjel, Isti száguld lefelé és izgatottan elmeséli a szerszámok kihajigálását. A mikiegeres pólóban feszítő Borsónak azonban komolyabb hírei vannak, megtudjuk, hogy tényleg ő csórta el a Fantomas járgányt, mert Gyula azzal fenyegette, hogy ha nem teszi meg, beköpi a nyúlketreces dolgot a mamájuknak. A többi eltűnt cucchoz viszont semmi köze, azokat Gyula csórta el egyedül. A nyulas probléma rendezésére azonban remek ötlete támad: Isti faterja úgyis olyan jó fej, tegye már meg, hogy elmegy hozzájuk és kifizeti a 200 forintot a ketrecért.
A fater tényleg rendes, elvállalja a megbízatást, és amíg odabent beszélget Rados anyukájával, a két jóbarát a kertben a lehetséges következményeket elemzi. Borsó továbbra is eléggé kivan és kijelenti, ha további balhék lesznek, ő meglóg és elrejtőzik az ősember barlangjában. Egyelőre azonban ez a veszély nem fenyeget, mert a házból nagy egyetértésben előjön Rados mama és Bogdán papa, az utóbbi lovagias kézcsókkal búcsúzik, ezek szerint sikerült megállapodni.
Andris és Pikó kiskocsin szállítja a kidobált szerszámokat Pikó nagypapájának telkére, ott nem fogja senki bántani, a nagyfater legfeljebb majd azt hiszi, hogy azok is az ő cuccai. A domboldalban megállnak és Pikó érdekes látványra hívja fel barátja figyelmét. A szemközti hőerőmű udvarán egy oda nem illő dolog hever gazdátlanul már vagy egy éve: egy kiszuperált villamoskocsi, ami nyilván a kutyának se kell. Andris kis ideig értetlenül néz, majd hirtelen megvilágosodik: Nagy ember vagy, Kollár Eugén (még jó, ilyen névvel), feltaláltad az aduászt!
