Az április 3-i választáson Kádár népe (hej) úgy döntött, nem kell neki többpártrendszer, sajtószabadság, elszámoltathatóság, továbbra is megmarad a Kádár-korszakban már megszokott és az Orbán-korszakban csúcsrajáratott hazug pártállami propaganda, homofóbia, Nyugat ellenesség, és a szovjet birodalmi érdekek ajnározása mellett. Ez kell nekünk, a hónaljszagú '70-es évek, a "választásokon" szavazzunk a Népfront jelöltjeire, addig jó, míg Kádár Orbán él. (A képbe némileg bezavar, hogy ezúttal sikerült egy virtigli náci pártot is bejuttatni a parlamentbe, ami eddig ugyan csak darált, de hamarosan valószínűleg égetni is fog könyveket, és ez a fejlemény már túlmutat a '70-es éveken, egészen a '30-asokig.) De hát ha a hetvenes évek kellenek a népnek, akkor szolgáljuk ki ezt az igényt itt is, és a korábban már tárgyalt eposzok után rántsuk elő a mondott évtized egyik újabb filmes darabját. A poszt másodközlés, eredetileg a hogyvolt.blog.hu-n jelent meg 2015. július 9-én. Úttörőnyakkendők, rajgyűlések, szochaza, miskolciak előnyben, hat héten át hétfőnként.

Ifjúsági focimeccsel kezdünk, szenvednek a hazaiak, hát már hogyne, amikor egyik legjobbjuk, Kapufa sérülése miatt csak nézőként szemlélődik a lelátón. Az aréna ugyan nem egy Maracana stadion, füves domboldal szolgál tribünként, de a közönség lelkes. Zúg a biztatás: mindent bele, menj már rá, rúgd meg, stb., bizony, csak így sportszerűen, sehol egy hülye vagy, földet rá, vagy horribile dictu: qrva anyád. De minden hiába, vezet az ellenfél, sőt a hazaiak még egy 11-est is kihagynak, így aztán marad az állás, a meccs végén a nézők csalódottan oszlanak szét. Jenő bácsi, a fizikatanár mielőbbi felgyógyulást kíván Kapufának, majd lelép, az addig látványosan sántító csatár ettől váratlanul helyrejön és futólépésben siet legjobb barátjához, Bogdán Andrishoz.

Aki ezermester, most éppen valami rakétát készít, ehhez várják a legfontosabb alkatrészt, a szelepet a szintén ezermester Manó bácsitól. Pocakos nevű haverjuk a futár, ő azonban késik, pedig van egy szuper kempingbicaja, azt hajtja éjjel-nappal. (Nekem is pont ilyen volt anno, csak piros.) Amíg megérkezik, Andris korrepetálást tart fizikából, Kapufának ugyanis legalább négyesre kell javítania az év végi jegyét, hogy visszavegyék a csapatba. Bogdán a szemléltető oktatás mellett dönt, kezdjük a hőtannal, mi vezeti jobban a hőt: a vas vagy az alumínium? Kapufa magabiztosan a vas mellett dönt, na hát akkor kedves öcsém, fogd ezt az alucsövet én meg fogom a vasat, aki előbb eldobja, az veszt, mondja Bogdán. Gyertyaláng fölé tartják a két csövet, focista barátunk persze pár másodperc után sziszegve kiejti kezéből az alumíniumot, de így legalább nem felejti el a helyes választ, hiába, a száraz elméletnél bármilyen kísérlet sokkal hasznosabb. De hol marad a Pocakos?

A bicajosnak számos akadályt kell leküzdenie, az első mindjárt a kisvasút átjárója, ahol ugyan a szerelvénynek még se híre, se hamva, de a bakter már ott áll, piros zászló kezében, mint Radnótinál, és nem enged át senkit. Pocakos hiába kérleli, siet, nagyon várják, a bakter a türelem rózsát terem álláspontra helyezkedik, és a témába vágó szólásmondásokkal nyugtatja Pocakost. Végre megjön a kisvasút, a nyitott kocsikból ismerős gyerekek üdvözlik és cikizik a türelmetlen futárt (szia bicajkirály, hány kiló egy kilométer, és hasonló elméncségek), fulladjatok meg, morogja vissza barátunk ifjú szocialista embertípushoz nem méltóan.

De végre szabad az út, Pocakos a pedálba tapos és teker, mint az őrült. Maga mögött hagyja a lillafüredi Palotaszállót, majd a diósgyőri vár romjait és már bent jár a lakótelepen, amikor az egyik bokor mögül a Falrahányt Borsó becenevű kiscsávó rohan ki az útra, egyenesen a bicaj elé. Pocakos hiába fékez, az áldozat kiterül az aszfalton.

Pillanatok alatt gyereksereg veszi körül őket, szándékosan csinálta, hívjatok rendőrt, ilyeneket kiabálnak, Pocakos hiába tiltakozik, hogy a kerék hozzá se ért Borsóhoz. Előkerül a lakótelep réme, Lada Jocó és bandája, és mivel Borsó az alvezér Rados öccse, ennek megfelelő vehemenciával ragadják nyakon a szerencsétlen Pocakost, aki az emeleti ablakban ücsörgő srácot, Kumuluszt hívja szemtanúnak. Ő azonban csak a meteorológiai békájával és a fátyolfelhőkkel van elfoglalva, nem látott semmit. Lada gáláns mozdulattal felajánlja Mérinek, a társaság jónőjének a bicajt egy körre. A slepp nagy kiabálással rohan Méri után, a lakótelep idősebb lakói egymást túllicitálva szidalmazzák őket. Sátánfattyak, szörnyetegek!, sikoltozik egy öreglány, se nádpálca, se pofon, csak a nagy büdös szabadság!, dühöng egy öreg muksó.

A nagy rángatásban Pocakos zsebéből kiesik a becsomagolt szelep, két másik bandatag, a Turujások becenevű ikrek, máris lecsapnak rá és focizni kezdenek vele, a kétségbeesett Pocakos hiába kérleli őket, adják vissza. A vége természetesen az lesz, hogy a drága csomag beleesik a csatornarácsba. Beleesett szegény foci, elvitte a moslék, néznek egymásra tettetett szomorúsággal a Turujások. Az „áldozat” közben magához tér, persze semmi baja, majd a bicajt Lada is kipróbálja, és utána sorra az egész slepp, így mire Pocakos visszakapja a gépet, az már eléggé le van amortizálódva. Kezében a letört tükörrel letörten állít be Bogdánékhoz, Andris alig akarja elhinni, hogy a kulcsfontosságú szelep odalett. Nincs más hátra, másikat kell kérni Manó bácsitól.

Az időközben hazaérkezett Bogdán anyuka hiába szólít fel rendrakásra, András fontos ügyre hivatkozva elrohan a két haverral, a munkát alsós öccsére, Istire hagyva. Mert neki mindent szabad, nekem meg egy koszvadt kisnyulat sem szabad behoznom a lakásba!, reklamál az öcsi. A rendrakást azért ő is megússza, mert az utcáról ismerős füttyjel hangzik fel, Borsó ezzel hívja le magához a haverját. Elmondja a Pocakos elleni balhét, és eléggé el van kenődve, attól tart, intézetbe kerül miatta. Isti vigasztalja, színészkedésért senkit nem visznek intézetbe.

Bogdánék a házak között észreveszik Ladáékat, Pocakos úgy dönt, ő most inkább sürgősen hazamegy, Kapufa azonban nem retten, kihívó léptekkel indul a bandavezér felé. Pillanatok alatt heves szóváltásba bonyolódnak, Andris hiába próbálja békíteni barátját, az egyre jobban belelovallja magát. Lada a szócséplés helyett a nyers erőt kedveli, így a két ellenfél vitája ütésváltásba torkollik, pár gyors adok-kapok után Kapufa nem egészen szabályszerűen sípcsonton rúgja Ladát, majd Andrissal a nyomában elrohan. Lada diadalmas vigyorral odalép Mérihez, a jónő azonban csak gúnyosan mosolyog: El vagyok ragadtatva, nagy voltál.

Andris és Kapufa az út mellett stoppolva igyekszik mielőbb Lillafüredre eljutni, de eleinte kevés sikerrel. Sorra húznak el mellettük a szocialista autógyártás csodái, de a Zaporozsecek, Skodák, Zsigulik közül egy sem áll meg, hiába integetnek nekik. Végül a testvéri keletnémet népi demokrácia csúcsmodellje, egy Barkas kisteherautó veszi fel őket és teszi ki a hegytetőn a parkolónál. Innen sietnek Manó bácsi házához, akiről azt kell tudni, hogy tisztességes neve Ernő, nyugdíjas villanyszerelő, az anyjával él és a kertje tele van mindenféle forgó-morgó, izgő-mozgó, csilingelő csodával. (Kevésbé lelkesülteknek: bizbasszal.) Andris megmutatja barátjának a legújabb találmányt, a vízzel hajtott malmot, ami közben dallamot is játszik, de Kapufa nincs lenyűgözve. Ha már ennyi mindenfélét barkácsol, legalább kérne érte pénzt a látogatóktól, közli gyakorlatiasan, mire Bogdán lazán lehülyézi.

Összeakadnak Bözsi nénivel, az édes jó mamával, aki nyikorgó kosárral ölében éppen a mosott ruhákat készül kiteregetni. Meglehetősen barátságtalan szavakkal szól Andrisékhoz, majd mérgesen a sufni irányába bök, ott megtalálják az emberüket. (Öröm lehet egy ilyen mamával élni.)

Ernő bácsi pipával a szájában ügyködik mindenféle ketyerék között, az elveszett szelep helyett természetesen készít másikat, de cserébe van egy kérése: az öregasszony megint teleszórta a kertet műanyag kertitörpékkel, a srácok tüntessék el azokat a „mázas pofájúakat”, addig ő elkészíti az alkatrészt. Andrisék gyorsan végeznek, a törpéket a közeli patakba dobálják, és mire visszaérnek a sufniba, Manó bácsi is elkészül az új szeleppel. Mindenki boldog, csak a törpék lebegnek közönyösen a vízen.

Másnap reggel iskolába menet Andris jó hangosan beszélget osztálytársával, a nagykeretes szemüvegéről Bagolynak nevezett lánnyal a délutáni terveiről. Végre elkészült a rakétával, amit a téren akar kipróbálni, remélhetőleg senki sem fogja tönkretenni a bulit. Ezt meghallva Fazon nevű osztálytársuk lép oda érdeklődő arccal, miféle rakétáról van szó? Hidrakétáról, teljes nevén hidro rakéta, nagyon különleges hajtóanyagú, feleli Bogdán. Fazon még pár percig lóg velük majd lelép, Andris szerint tutira bekapta a horgot.

Fizika órán, miközben a táblánál Lada nyökörög össze-vissza, Andris levelet küld az előtte ülő Mérinek (polgári nevén Kiss Mariann 7.b.oszt.tan.): Lejössz délután a térre? Válasz egyelőre nem érkezik, közben viszont Jenő bácsi helyre küldi Ladát és új embert szólít fel, Kapufát, neki úgyis javítania kell. Véletlenül pont hőtanból kezdi el kérdezni, Kapufa vigyorog, majdnem mindent tud, meg is kapja a megérdemelt jobb jegyet.

Méritől a következő óra elején megjön a válasz: Nem érdekel a rakétád! (Most komolyan, majd’ egy óra kellett neki leírni ezt a pár szót?) Andris továbbadja a cetlit Kapufának, de előtte még ráírja: Fazon müködött! (Lehet, hogy fizikából jó a srác, de helyesírásból…)

És itt a délután, Andris, Kapufa és Isti hozzák az állványt meg a hozzávaló ketyeréket, egyre több érdeklődő gyerek csapódik hozzájuk. A korábban látott gyerekbarát öreg muksó az erkélyéről figyeli a menetet és dühösen utánuk szól: Vonuljatok, árasszátok el a világot! A srácok ezzel persze nem törődnek, a játszótér közepén lepakolják a cuccot, Andris a dupla állványon elhelyezi a két rakétát és nekilát felpumpálni a szelepet. Ekkor érkeznek meg Ladáék és gúnyosan állják körbe az állványt. Még hogy ez beindul, legfeljebb ha lábbal besegítek, poénkodik Rados.

Andris hiába figyelmezteti őket, hogy álljanak hátrább, a két vagány meg sem mozdul. Andris jelt ad Istinek az indításra, a rakéta felszáll, de közben sötét folyadék spriccel ki belőle és teríti be a vezér és alvezére nagyméretű arcát. Hatalmas röhögés támad, Lada hiába fenyeget meg mindenkit egy alapos veréssel, nem ijednek meg tőle. András jószándéktól vezérelve figyelmezteti őket, jobb lesz, ha mielőbb lemossák magukról ezt a különleges hidro anyagot, mert ha megszárad, akkor már legfeljebb csak lekopni fog.

A nevetségessé tett bandavezér és helyettese rohan a közeli nyomókúthoz, odaérve viszont azon kezdenek vitatkozni, melyikük nyomja a kutat. (Presztízskérdés, bakker!) Ekkor egy fehér Fiat 500-as fékez mellettük, és a lenyitható vászontetőn keresztül a vezérürü nővére, Lada Icu érdeklődik, mi ez a nagy tisztálkodhatnék. (A könyvben egyébként bátyról van szó, Lada Micuról (Mihály). Megmérgeztek valami speciális hidro izével, dühösködik Rados, mire Icu közelebbről is megvizsgálja a folyadékot és lesújtóan közli öcsikéjével és annak haverjával a tényálladékot: Fiacskám, ez közönséges víz, némi vízfestékkel színezve. Lada bosszút lihegve elrohan, de nyilván nem azért, hogy korrepetálja magát kémiából.