Hej, nehéz nap köszöntött a siklósiakra! Az ég rogyassza rá a labancokra a várat, most már igazán nekikezdtek a rekvirálásnak. Eberstein ezredes már korán reggel magához rendelte a húsos képű Bruckenbackert és jól leteremtette, amiért még mindig nem sikerült összeszednie a kirótt hadisarcot a környékbeli falvakból. Hiába mentette magát a rusnya főtiszt azzal, hogy a Tenkes kapitánya lázította fel a parasztokat, azért nem akarják beszolgáltatni a sarcot, az ezredes parancsba adta, hogy akkor erőszakkal vegyék el tőlük. A falvakat egyenként körül kell zárni, nehogy hírt vihessenek egymásnak a rekvirálásról és idő előtt elrejtsék a jószágot. Úgy is történt, Nagyharsány lett az első a sorban. Vitte a rabló labanc a lábasjószágot, lisztet, gabonát, amit ért, aki meg ellenállt, az kapott a fejére és még a földre is lelökték, durván... Volt nagy sírás-rívás és fogaknak csikorgatása!
Buga Jakab a háza udvarából nézte a dúlást. (A mai olvasóknak róla csak annyit: Magyar népmesék és Robog az úthenger.) Illemtudó szegénylegény ő, az arra lovagló Bruckenbacker kapitánytól is nagy tisztelettel kérdezte meg, hogy mit fizetnek az elvitt jószágokért? Ezt ni, kiáltotta a kapitány és botjával nagyot vágott a legény fejére. Na, erre Jakab is azonmód elhagyta az illemet! Lekapta válláról karikásostorát és olyat cserdített vele, hogy Bruckenbacker húsos pofája jó darabon felhasadt. Aztán a közel álló katonák kezéből is kiütötte az ostorral a pisztolyukat, majd az ordítozó kapitány nyaka közé vágott a karikással és lerántotta a lováról. A fejetlenséget kihasználva felugrott a labanc tiszt lovára és szélvész módjára elvágtatott a Tenkes felé. A kapitány tehetetlen dühében felgyújtatta a kis házat; Jakab a vár alól visszanézve erős esküvést tett, hogy ezért még bosszút áll. (Hej, muramista, muramista - ódódzott a nyelvije nekije -, bé tökkel vágtál csülökbe. - ahogy Karinthy Frigyes fogalmazott zseniális Móricz paródiájában.)
Siklósi bácsi iparkodott Eke Mátéhoz a barlangba, hogy elmondja neki, szedi már a labanc a hadisarcot a szegény néptől. Máté elküldte az öreget, nézzen szét a közeli falvakban is, fertályóra múlva találkoznak a nagy tölgynél. Ő maga meg felöltötte a múltkorában szerzett labanc őrmesteri egyenruhát, hátha sikerül valami csellel élnie a rekvirálás megakadályozására. Az egyik erdei tisztáson éppen az uniformist rendezgette magán, amikor a fák között feltűnt a menekülő Buga Jakab. Híven fogadalmához a jó Jakab pont a labancnak beöltözött Mátén akarta kezdeni a bosszúállást. Karikásával a földre rántotta, majd fokosát előkapva ráugrott, hogy végezzen vele. Máté nem vesztette el hidegvérét, hanem azt kérte, tegyen vele próbát, mert ő bizony nem labanc. Jakab erre fokospárbajra hívta ki, és ugyancsak meglepődött, milyen szakértően forgatja ellenfele ezt az igazi kuruc fegyvert. A küzdelem végére aztán szívbéli barátságot kötöttek, és a fa alá telepedve együtt früstüköltek, várván Siklósi bácsi visszatértét.
Eközben a várban Eberstein és Bruckenbacker a térképet vizsgálva tervezték meg, milyen sorrendben támadják meg a falvakat. Bruckenbacker amúgy sem bizalomgerjesztő ábrázatát fekete flastrommal ragasztotta le, amivel úgy nézett ki, mint Jack Sparrow kapitány a Karib-tengerről egy rosszabb nap után. Az ezredes többször is hangsúlyozta, hogy a menekülő Buga Jakabot élve kell kézrekeríteni, mert bizonnyal kapcsolatban áll a Tenkes kapitányával, és ha ő megvan, akkor már könnyen sikerül az egész rebelliót felszámolni. Aki pedig állatot hajt vagy szekéren gabonát szállít, azt el kell fogni és a vár külső árkába kell terelni.
Az öreg Siklósi kifulladva érkezett meg a nagy tölgy alatt szalonnázó Mátéhoz és Jakabhoz, hozván a falusiaktól hallott hírt: a labancok parancsba adták, hogy senki sem hagyhatja el a házát másnap reggelig. Így akarják megakadályozni, hogy a rekvirálás híre elterjedjen, világosodott meg Máté és már ugrott is a Bruckenbackertől zsákmányolt lóra.
Az egyik erdei út mentén két silbakoló labanc a Bodonyból fát szállító Csöme Lajos uram szekerét tartóztatta fel éppen, amikor közébük ugratott az őrmesteri egyenruhába öltözött Máté. A két katonát erős paranccsal beküldte a fák közé, ahonnan nagy tehéncsorda bőgése hallatszott, mondván, hogy ne a fát szállító fuvarossal törődjenek, hanem eredjenek a csorda nyomába, ne hagyják az állatokat megszöktetni. Csöme uramat meg visszafordította, vigye a hírt a Tenkes túlsó oldalán lévő falujába, hogy az ezredes úr parancsára még az éjjel rekvirálás lesz. Majd ő maga is elvágtatott és sorra figyelmeztette a közeli falvak népét a várható veszedelemre. Eközben a furfangos Buga Jakab és Siklósi bácsi tovább utánozta a tehéncsorda bőgését, és így egyre beljebb csalogatta az erdőbe a két katonát. Az egyik tisztásra érve aztán alaposan fejbekólintották és egy-egy fához kötözték őket.
A várban az ezredes és kapitánya a félrevert harangokat hallván ráébredt, hogy a titkos rekvirálás terve kútba esett. Ezért megerősített csapatokat küldtek ki, hogy mielőbb szedjenek össze annyi hadisarcot, amennyit még lehet. De nyargalhattak már, addigra a nép barlangokba, idegen által nem járható mocsarakba terelte az állatokat, titkos vermekbe rejtette el a lisztet, gabonát.
Buga Jakab és Siklósi bácsi szétváltak: az öreg a rejtekbarlanghoz indult a katonáktól zsákmányolt fegyverekkel, Jakab meg vissza a vár felé. Óvatosan lépkedett a fák között, de mégsem vette észre, hogy az egyik tisztás szélén pár labanc áll lesben, a gülüszemű Erwiner szakaszvezető vezetésével. Mit mondjak, ő sem egy matyóhímzés, vajjon melyik stájer bikalegelőn teremhetnek az ilyen „délceg” vitézek? A sűrű fák között Jakabot szerencsére nem találta el a katonák sortüze, de elmenekülni sem tudott a túlerő elől: az ördögfattya labancok lefogták, Erwiner meg a puskatussal leütötte. A szakaszvezető jelentette a szerencsés fogást az éppen arra lovagoló Bruckenbackernek, aki megparancsolta, hogy kísérjék Jakabot a várba kihallgatásra.
A lövések hangjára az öreg Siklósi visszafordult és így szemtanúja volt Jakab elfogásának. Sietett a hírrel Mátéhoz (a jó öreg ezen a napon végig lótott-futott, étlen-szomjan, percnyi pihenő nélkül, mint valami jackbauer), aki tiszti álöltözetében lóra kapott és nyargalt a megadott helyre. Jakabot a labancok addigra már magához térítették, viszont lábra állni nem tudott, akárhogy is próbálta. Erwiner ezért kénytelen volt két katonájával vitetni őt. Ekkor érkezett oda Máté, akinek a szakaszvezető alázatosan jelentett: Úgy fejbevágtam, hogy megbénult a lába! Máté megnyugtatta a katonákat, hogy ő majd lábra állítja a kuruc kutyát. Erwinertől elkérte a karikásostort, a szíját Jakab kezére tekerte és a nyelét a nyeregre kötve futtatni kezdte a foglyot. Jaj, a csontom, jaj a lábam!, kiabálta Jakab. A labancoknak persze tetszett az őrmester gyógyító kúrája, egymás hátát csapkodva röhögtek azon, ahogy Jakab csetlett-botlott a ló mögött. A röhögés aztán a torkukon akadt, amikor Jakab egyszer csak felpattant Máté mögé, és port verve maguk után, elvágtattak. Lőhettek már utánuk a labancok, legfeljebb ha valami kóbor fácánt találhattak volna el, nem a két furfangos kurucot!
A szökés hírét meghallva Eberstein ezredest a guta kerülgette, még a flastromot is leordította Bruckenbacker pofázmányáról. Ezalatt Mátéék a titkos barlangban végre megpihenhettek és magyar nevet adtak a labanctól szerzett lónak. Pántlikának nevezték el, aztán máris új terven kezdték törni a fejüket: hogyan lehetne visszaszerezni a külső várba hajtott állatokat. Jakab teljes szívvel vállalta, hogy mostantól őrá is számíthatnak a labancok elleni küzdelemben. Ahogy az ángliusok mondják: This is the beginning of a beautiful friendship.
