A szekta Picurt is kényszermunkára fogja, de ő a kőfejtés helyett titokban saját maga, pontosabban összebilincselt lábai kiszabadításán dolgozik. A templomban újabb áldozathozatal készül, amit a bedrogozott Indy jelent be monoton hangon: Friss húst és vért áldozunk Kálinak, a mi védelmezőnknek. Na és kiét? Hát bizony jónő szőkénkét, akit máris bevezetnek a terembe. A jól megismert selyempizsama helyett csinos áldozati ruhába öltöztették és már készítik is elő az áldozati ketrecet. A lány mindent látott, de semmit sem fog elmondani, mondja vészjósló hangon Chattar Lal miniszterelnök a matán álló Indynek. Willie kétségbeesetten szólongatja Indyt, segítsen már, miért nem csinál semmit, de a férfi a szer hatása alatt felé sem fordul. Willie egyik kezét lebilincselik a ketrecben, a főpapnak azonban az az ötlete támad, hogy a szívkivételt Indyvel végezteti el, így lehetne hősünk a szó minden értelmében szívrabló.

Picurnak ezalatt sikerrel járnak szabadulási erőfeszítései, mert addig ütögeti kalapácsával a lábbilincsét, amíg az végül a földre hull. A többi fogoly biztatásától hajtva rohan az egyik hosszú létrához és gyorsan mászni kezd felfelé, nyomában az egyik őrrel. Picur eléri a létra tetejét és átlép a folyosó előtti kiszögellésre, de mielőtt tovább menekülne, az egri várvédőktől ellesett mozdulattal ellöki a létrát a faltól, és az üldöző lezuhan. A templomban Indy a ketrechez bilincseli Willie másik kezét és rácsukja a rácsot, szegény lány hiába könyörög neki. A szíve végül a helyén marad ugyan, de két szektatag már kezdi ereszteni az áldozatot lefelé a lávatóba. Willie torka szakadtából sikítani kezd.

Ekkor érkezik a színre Picur, aki természetesen szintén hiába szólongatja Indyt. Kétségbeesésében felragad egy égő fáklyát és azzal égeti meg az oldalát. A férfi a sokktól magához tér, felhangzik a jól ismert főcímzene és Indy annak hangjára szétszórja a közelben álló szektásokat, viszont sajnos a főpap egy titkos kijárón át elmenekül. Indy gyorsan a kerékhez rohan és visszahúzza a hőségtől félig elalélt Willie-t. Közben leszámol a késsel rátámadó Lallal, majd Picurral közösen kiszabadítják Willie-t (érted?). Indy mindkettőjüktől bocsánatot kér, a lánytól csókkal, Picurtól öleléssel, majd kijelenti: mindenkit kivisznek magukkal innen. Táskájába teszi a Sankara köveket és az ismert főcímzenére hármasban elindulnak a rab gyerekek kiszabadítására.

Indy budspenceres ökölcsapásokkal sorra kiüti az őröket, és akiket nem ő iktat ki, azokat a fogoly gyerekek: a kosarakba gyűjtött köveket az őrök nyakába zúdítják. Picur és Willie megszerzik a főkulcsot és sorra nyitják ki a láncra vert gyerekek bilincseit. Tehát a kis rabszolgák is csak a láncaikat veszítik el, amint azt a Kommunista Kiáltvány előre megmondta. A gyerekek kirohannak a palota udvarára a fényre, ezalatt Indy az utolsó, de legnagyobb darab fő-munkafelügyelővel bunyózik. Kb. másfélszeres a méretbeli különbség, az őrnek meg se kottyannak Indy csapásai. Az egyenlőtlen küzdelem egy pontján az őr felemeli Indyt és bevágja egy csillébe, majd maga is utána mászik. A barátja megmentésére siető Picurt könnyedén félrehajítja és nekilát csépelni Indyt.

Külön hátrány, hogy ismét előkerül a kis rohadék maharadzsa és egy vudubabát szurkálva plusz fájdalmakat okoz Indynek. Picur egy vízemelő szerkezet segítségével feljut hozzá és erőteljes ökölcsapásokkal kiveri kezéből a bábut. Indy így gyorsan magához tér és újult erővel folytatja a küzdelmet, immár egy futószalagon állva, aminek végén hatalmas kőtörő henger zúzza apróra a köveket. A bunyóban az őr népviseleti öltözékének egyik szalagja kiszabadul, amit a henger bekap és így ellenállhatatlanul húzza be a présbe a kétségbeesetten ordító embert. Csontok recsegése és a henger túlfelén előtűnő vérvörös csík mutatja, milyen veszélyes lehet a hagyományos öltözetek viselése a modern korban.

Eredményes Picur küzdelme is a maharadzsával, mert némi ökölpárbaj után a srác felkap egy égő fáklyát és megégeti vele az ifjú uralkodót, aki a hirtelen fájdalomtól ugyanúgy magához tér, mint korábban Indy. Újra normális ember lesz belőle, sőt elárulja Picurnak, hogy a bal oldali alagúton tudnak kijutni a bányából. Senki sem állhat az útjukba, pedig sorra érkeznek újabb őrök, katonák és szektatagok, de Indy utat tör köztük, Picur meg Chuck Norristól ellesett köríves rúgásokkal tisztogatja a terepet. Willie eközben szerzett egy üres csillekocsit, amibe némi küzdelem után mindhárman beugranak és elindulnak a lejtős tárnán.

Azonban mindjárt az első váltónál jobbra térnek az ajánlott bal helyett, de visszafordulni nem lehet, mert mögöttük már elindult az üldöző csapat egy másik csillében. Irány Csillebérc!, adja ki a thug főnök a parancsot. Pompás kameraállásból követhetjük a csillék egyre gyorsuló száguldását, tiszta hullámvasút, amúgy erre a jelenetsorra utaltam anno az ifjú Indy sorozat prágai epizódjának hogyvoltjában. (Szélesvásznon nézve nagyon élvezetes volt ez a száguldás, emlékszem, még a gyomrom is liftezett a moziban.) Az üldözők lőnek rájuk, Indyék igyekeznek fedezéket találni a csille hátlemeze mögé bújva. Némi trükközéssel sikerül kisiklatniuk az egyik üldöző kocsit, de máris száguld a nyomában a következő.

Az egyik kitérő után a két csille párhuzamos síneken halad, a thugok megpróbálják átrántani magukhoz Picurt. Ez szerencsére nem sikerül, ám ekkor az egyik szektatag átveti magát Indyékhez. Nem mondtuk, hogy ugorj be hozzánk!, közlik vele hőseink, és csépelni kezdik a hívatlan vendéget, akit végül Willie egy erőteljes jobbhoroggal távolít el a kocsiról. A csávó nekirepül az üldöző csillének, ami a mélybe zuhan, szuper. Közben azonban leesett az olajmécses, pont egy vastag támasztógerenda mellé, pozor!, tűzveszély! De most nincs idő ezzel foglalkozni, mert hőseink rémülten látják, hogy előttük jó darabon hiányzik a sín! Hálistennek a nagy sebesség elég ahhoz, hogy átugrassanak a hiányzó szakasz fölött, és sikeresen landolnak a túloldalon. (Akárcsak a Speed c. mozi hasonló jelenetében, igaz, ott busz volt a jármű, és szívszerelmem, Sandra Bullock a sofőr.)

Megkönnyebbülten sóhajtanánk fel, ha lenne rá idő, de nincs, mert a csille száguld tovább, lassacskán fékezni kéne, mert közeledik az alagút vége. Indy ki is adja az utasítást Picurnak, aki hátrahúzza a fékező kart – ami a kezében marad. Nagy baj van!, mondja Indynek. De még annál is nagyobb, mert időközben a főpap az embereivel ledöntette a bánya központi részén álló hatalmas víztartályt, hogy a kiömlő niagarányi víztömeggel kiöntse a menekülőket, mint az ürgét. Indy erről mit sem sejtve kimászik a kocsi oldalára és cipőtalpát a keréknek feszítve igyekszik fékezni a rohanó kocsit. Láss csodát, a cipő nem lyukad ki, csak füstöl, és az utolsó pillanatban Indynek sikerül megállítania a csillét. Vizet, gyorsan!, ugrál féllábon, füstölgő bal lábát lóbálva. Kérése pillanatokon belül teljesül, mert már rohan feléjük a vizes áradat. Azért ez túlzás!, kiáltja Indy és társait berántja egy oldaljáratba.

Ennek a vége azonban egy meredek sziklafalba nyílik, az utánuk zúduló vízesés apránként kezdi elmosni a peremet, amin állnak. Fussatok a hídhoz!, kiáltja Indy Picuréknak, majd ő is utánuk indul, de neki ahhoz még át kell másznia egy meredek részen. A folyó vájta mély szakadék fölött húzódó függőhídhoz érve Willie ijedten hátrahőköl, nem mer átmenni, de Picur bátran előremegy, mutatva, milyen stabil a szerkezet. Persze be is szakad alatta, ahogy kell, Willie alig tudja visszahúzni, lent a mélyben éhes krokodilok csattogtatják fogaikat.

Indynek két thug harcos állja útját, kardjukat fenyegetően forgatják. Indy felveszi a Frigyládában látott lenéző mosolyt és pisztolyához nyúl, hogy egyszerűen lepuffantsa őket is, mint a nagydarab arabot az előző moziban. Ám most a pisztolytáska üres, így nem marad más, mint hősiesen küzdeni, végül ostorát veszi elő és azzal megszerzi ez egyik harcos kardját, aki elmenekül A győzelem azonban csak pillanatokig tart, mert a kanyarban egy egész szakasz fegyveres tűnik fel, a túlerő elől Indy futásban keres menedéket.

Elér a hídhoz és rohan Willie-ék után, ám őket a túlparton a főpap és emberi várták. Az innenső partról az üldöző thugok zárják el az utat, Indy két tűz közé kerül a híd közepén. Kétségbeesésében azzal fenyegetőzik, hogy táskáját a bennük őrzött Sankara kövekkel ledobja a folyóba, de a főpap csak röhög, a köveket megtalálják, ettől a fenyegetéstől nem ijed meg. Indynek új ötlete támad, lábát titokban beleakasztja a függőhíd egyik kötélcsomójába és kínaiul hasonló utasítást kiált Picurnak. Willie persze nem érti, neki a srác csak annyit mond: Kapaszkodjon hölgyem, indulunk! Willie Indyre néz és rájön, hogy a csávó igencsak komolyan gondolja a dolgot. Ómájgád, hát ez teljesen hülye, motyogja maga elé, de azért ő is ráhurkol egy csomót a csuklójára.

Indy a karddal pár határozott suhintással elvágja a híd kötelét, aminek két fele a szakadék két ellentétes oldalához csapódik a sziklafalnak. A thugok egy része lezuhan a krokodilok közé, halálsikolyukat elnyomja az éles fogak csattogása. A gyönge szívű Willie nem bírja nézni a vértől duzzadó látványt, szemét becsukva kapaszkodik a kötelekbe. Engem keményebb (érted?) fából faragtak, én tágra nyitott szemmel nézem a duzzadó dekoltázs látványát:

Indy és Mola Ram egymás mellé kerül kapaszkodás közben, a főpap horgas ujjaival Indy mellkasa körül kaparászik, hogy kitépje a szívét. A régész nagy nehezen kivédi a kísérletet, Mola Ram mászna felfelé, de onnan Willie és Picur erőteljes rúgásaival találkozik. Visszazuhan Indy mellé és most a táskáját igyekszik megszerezni a kövekkel. Te elárultad Sívát!, mondja Indy a papnak, és ez igaz lehet, mert az isten nevének említésétől a kövek felizzanak és átégetik a táska oldalát. Kettő leesik a folyóba, a harmadikat sikerül elkapnia Mola Ramnak, de a forró kő szinte szétégeti a kezét, ezért kínjában elengedi a kötelet és ő is lezuhan krokodilcsemegének. Indy az utolsó pillanatban elkapja a követ, ami időközben már kihűlt, és ekkor újabb kedvező fordulat következik: megérkezik az ifjú maharadzsa a brit gyarmati katonasággal, akik sortűzzel végeznek a maradék életben maradt szektatagokkal, ill. elfogják, akik megadják magukat. Indy felkapaszkodik a kötélhíd maradék foszlányain és elgyötörten, de diadalmasan mutatja fel a megmentett követ Willie-nek és Picurnak.

Nem marad más hátra, mint visszavinni a követ a faluba, és a kövön kívül még valakiket: az elrablott gyerekeket. A szülők örömujjongással ölelik magukhoz csemetéiket, a csemeték hasonlóképpen szüleiket. Willie-nek elege van az átélt kalandokból, élőkígyó-lakomából, kitépett szívekből, visszavágyik Missouriba, akárcsak a kék norvég a fjordokhoz. Pedig mennyi kalandot éltünk át itt, mondja Indy, ami igaz is, és ebben egyetértve a párocska csókban forr össze, miközben a gyerekek nagy viháncolással veszik körbe őket.