A fáklyák kezdenek kialudni, a kígyók meg egyre merészebbé válni, nyilván ez a legjobb pillanat némi féltékenykedésre. Ezt a ruhát Belloqtól kaptad?, kérdezi dühösen Indy. Én csak próbáltam megszökni, mert te nem jöttél értem!, vág vissza Marion. Indy észreveszi, hogy az egyik falra vésett figura szeméből másznak elő a kígyók, aha, akkor mögötte nyilván üreg van! Felmászik a krokodilszoborra és némi küzdés után sikerül ledöntenie úgy, hogy a szobor faltörő kosként szakítja át a falat. A másik helyiség valami temetkezési terem, mindenhonnan csontvázak hullanak Marion nyakába, de jön Indy és kihúzza a lányt szorult helyzetéből. Szerencsére a terem túlsó felén lazán rakták a köveket és párosunk sikeresen kijut a szabadba. A közelben repülő várakozik indulásra készen, nyilván azzal szállítják el a frigyládát Berlinbe. Mire felrakják, mi is fent leszünk a gépen, mondja Indy elszántan.

A frigyládát a nácik áttették egy egyszerű faládába, az egyik katona éppen végez az „Eigentum der deutschen Wehrmacht” (a német hadsereg tulajdona) felirat ráfújásával. Indy óvatosan becserkészi a már járó motorral várakozó gépet, legyakja az egyik szerelőt, de egy nagydarab kopasszal komolyabb küzdelembe bonyolódik, aki kb. akkora, mint az Allgäui-Alpok. Marion eközben ügyesen félrehúzza a kereket kitámasztó éket és leüti a pilótát, aki ráborul a botkormányra. Marion bemászik a fülkébe, hogy megpróbálja irányítani a gépet, persze a tető lecsapódik és beragad, így a lány már ki se tud mászni, csak kétségbeesetten kiabál: Indy! Indy!! Lovagja azonban mással van elfoglalva, konkrétabban saját pépessé veretése ellen próbál tenni valamit.

Mivel nem tudja irányítani a repülőt, ami csak körbe-körbe gurul, Marion átmászik a géppuskaállásba és sorra leszedi az érkező német erőket, brávó. A gép szárnya felsérti a közelben álló üzemanyagszállító teherautó oldalát, amiből erre folyni kezd a nafta. Marion eltalál pár benzines hordót is, robbanás, tűz, stb, alakul a helyzet. Indy csak nem bír a hegyóriással, aki azonban figyelmetlenül pont az egyik forgó propeller előtt helyezkedik újabb támadó állásba. A légcsavar fel is szeleteli, ahogy kell, a fröccsenő vér pirosra festi a repülő oldalát és a laptopom monitorát is. (Dexter Morgan jöhetne helyszínelni.) A kifolyó benya egyre közelebb csordogál az égő üzemanyagtartályokhoz és a „Rauchen, Feuer und offenes Licht verboten” feliratú táblához. Amint létrejön a kontakt, az egész hóbelevanc (beleértve a repülőt is) felrobban, szerencsére Indy az utolsó előtti pillanatban ki tudja szabadítani Mariont a fülkéből.

Dietrich parancsára a frigyládát megerősített kísérettel az egyik teherautón helyezik el, majd Kairóban rakják repülőre. Az egyre szakadtabb (és így egyre szexibb) fehér szürke ruhát viselő Mariont és az időközben előkerült Sallaht Indy arra utasítja, menjenek Kairóba és szerezzenek valamilyen járművet Angliába, addig ő a frigyláda nyomába ered. Felpattan valami random szürke lóra és az időközben elindult motorizált karaván után vágtat.

A homokdűnék között sikerül elébük vágnia, a lóról átugrik az ereklyét szállító teherautóra és kemény ökölcsapásokkal kiszórja a fülkéből a két katonát. Közben elsodorja egy felújításra váró helybeli ház állványzatát, a munkások érett datolyaként potyognak a motorháztetőre. De Indy ezzel mit sem törődve a gázra lép és igyekszik ledúrni az útról az előtte haladó Merdzsót, ami Dietrichet és Belloqot szállítja. Ez ugyan nem sikerül, de a másik kísérőautót géppuskástól sikerül egy mély szakadékba lönkie. (A sofőrtől csak egy hangos „Scheiße” kiáltásra telik, egy újabb egyszerű német szó, ugye.) Majd járóképtelenné teszi az oldalkocsis motort is, és növelve a sebességet, száguld tovább a sivatagi úton.

A teherautó platóján a láda védelmében utazó fegyvereseket ekkor utasítja a parancsnokuk a sofőrfülke elfoglalására. Kimásznak és két oldalról közelítenek, Indy a tükörben látja őket, és az utat szegélyező pálmafák segítségével apránként megszabadul tőlük. Egy üresebb szakaszt kihasználva előugrik egy másik katona és gyorsan belő a nyitott ablakon, vállon találva Indyt. Hősünk azonban így is felülkerekedik: pár erőteljesebb rúgással elintézi a fegyverest, aki az ajtót is magával rántva eltűnik a képből.

Az utolsó német a tetőn kúszik előre, és így sikerül meglepnie Indyt: beugrik a vezető oldali ablakon és lerúgja a volán mellől hősünket. Majd a vállsebre mért pár ütés után kidobja Indyt a szélvédőn, aki kétségbeesetten megkapaszkodik a Mercedes emblémába. De hiába tartós darab a német termék, az embléma végül lehajlik, Indy gyorsan átfog a motorház elé felszerelt gallytörő vasakra. Dietrich integet a katonának, gyorsítson és szorítsa a vezérkocsi hátuljához az akadékoskodó régészt. Indy ezt megelőzve leereszkedik és az alvázba kapaszkodva hátramászik, majd ostora segítségével hátul felkapaszkodik a platóra. (Ezt a jelenetet említettem a sorozat utolsó részéről szóló hogyvoltban.) Újra ő van előnyben, gyorsan beugrik a fülkébe és kihajítja a katonát a kitört szélvédőn. Az azonban nem tudja megismételni Indy előző mutatványát, mert a gallytörő rács leszakad és ő a porba zuhan, a teherautó meg közömbös döccenéssel áthajt rajta. Na ez se kap már vaskeresztet.

Indy rágyorsít a tiszti kocsira és azt is sikerül letérítenie az útról, így annyi előnyt szerez, hogy Kairóba érve még azelőtt behajtson értékes rakományával valami Omar garázsába, mielőtt Belloqék odaérnének. A helyiek gyorsan alkalmi piacnak álcázzák a garázs előtti teret és amikor a tiszti Merdzsó bekanyarodik, dinnyét (Wassermelone) kínálgatva kedveskednek a németeknek. Dietrich dühösen földhöz is vág egyet, de mivel semmi gyanúsat nem látnak, dolgukvégezetlenül elhajtanak. Sallah estére hajót szerez és felviteti rá a ládát. Majd bemutatja Katanga kapitánynak a barátait, aki örömmel köszönti a híres régészt. Indy és Marion köszönetet mondva elbúcsúznak Sallahtól, fellépnek a fedélzetre és a gőzös elindul.

Marion lavórban vizet hoz, hogy leápolja Indy sebeit, szakadt, koszlott rucija helyett dögös selyemkombinéban érkezik. Katangától kapta, Indy két nyögés között benyög egy bókot is: Jól áll. Tényleg?, játssza Marion a meglepettet, és megvizsgálja magát a tükörben. Tényleg, bólintottunk annak idején egy emberként a moziban, és most is egy emberként a monitor előtt. Hősünk csupa zúzódás, horzsolás mindenhol, sziszeg is a sebtisztítás közben, bár kalapját ezalatt is hősiesen a fején tartja. De hát hol nem fáj?, kérdezi a lány kissé idegesen, mire Indy a könyökére mutat. Kap rá puszit, a következő kevésbé fájdalmas pont a homlok, oda is kap egyet, majd így tovább, végül a szájára mutat és jön a rég várt csók. Marion meglepetésére azonban Indy váratlanul bealszik, a lány egy ideig szólongatja, de semmi reakció. Úgy látszik, ez nem akar összejönni, mondja Marion maga elé. ("De a nők inkább banánt kérnek, a fáradt hősök már henyélnek", jut eszembe valamiért a HBB Vadászat c. korszakos lemezének vonatkozó részlete.)

Éjszaka a raktérben is furcsa esemény történik: a pár patkány kíséretében utazó láda oldalán, pont a horogkereszt helyén, füst bújik elő és a deszka kicsit elszenesedik. Reggel Indyék arra ébrednek, hogy a hajó motorja leállt. Mi történt?, ront be Indy Katangához. Német tengeralattjáró tartóztatta fel a gőzöst, maguk bújjanak el a raktérben, mondja a kapitány Indynek. De már késő, a németek felrángatják Mariont és a kissé égett oldalú ládát a fedélzetre, Indy szerencsére el tud bújni az egyik kürtőben. Katanga cserét ajánl Dietrichnek: vigyék a ládát, de hagyják itt a lányt. A náci tiszt kiröhögi, örüljön, hogy a katonáival nem löveti halomra őket. Belloq lép közbe, a lány az enyém, jelenti ki, és zakóját lovagiasan ráteríti Marion idomaira. A németek visszamennek a tengeralattjáróra, de azt már nem látják, hogy Indy is átúszott (kalap nélkül!) és elhelyezkedett a megfigyelőkosárban. Ami egészen addig jó hely, amíg az U-Boat le nem merül, de ez szerencsére nem történik meg, a tengeralattjáró félig a felszínen haladva elindul egy titkos támaszpontra valami kis szigethez Kréta közelében.

Indy elrejtőzik a dokkban és az egyik őrt leütve egyenruhát is szerez magának. Sajnos a zubbony túl kicsi, be sem tudja gombolni, egy arra járó tiszt részeg disznónak nevezi és hosszas ékes német tirádában a gondos egyenruhaviseletre oktatja Indyt. Aki egy darabig hallgatja, aztán gyorsan leüti a tisztet, nem ér rá ilyen csip-csup dolgokra, hiszen fegyveresek már az egyik feljárón kísérik Mariont valahová. Belloq közli Dietrich-hel, hogy itt fogják kinyitni az ereklyét, mert először meg kell győződni róla, hogy ez az eredeti frigyláda, nehogy Berlinben, a Führer előtt derüljön ki, ha esetleg mégis hamisítvány. Indy közben rendbeszedte magát és német katonának öltözve figyeli az eseményeket, bár gondos szem észreveheti, hogy ing nincs rajta. (Pedig kéne rá egy csinos Inge…, sőt a bloggerre is. Bocsánat, ez hímsovén poén – de jó.)

Külön szakasz kíséri a ládát a szertartás helyszínére, Mariont is viszik magukkal, aki még mindig a selyemruciban nyomul, nem mintha zavarna, csak jelzem. Indy az egyik sziklán állva, vállán gránátvetővel megállítja a menetet és azzal fenyegetőzik, szétlövi a ládát. Belloqék dühösen, Marion felszabadultan nézik. De Belloq nem hülye, tudja, hogy Indy ugyanúgy kíváncsi, mit rejt a láda, mint ő, hiszen egész életét értékes történelmi leletek keresésével tölti, ez meg itt maga a történelem. És ez bizony igaz, nem jön be a blöff, Indy leereszti a fegyvert és hagyja elfogni magát.

Sziklába vájt üregben helyezik el a díszes ereklyét, Belloq papi ornátust ölt és zsidó rituális szavakat mormol, Indy és Marion egy közeli oszlophoz kötözve figyelik az eseményt. Hűvös az este, ez abból látszik, hogy a kombiné alatt hetykén meredeznek a bimbók, mutatom.

Dietrich beüzemelt egy kamerát, mellette két kamerád, ők fogják rögzíteni a nem mindennapi ceremóniát. Két katona leemeli a frigyláda fedelét, mindenki közelebb megy, hogy jobban lásson, persze Indy és Marion ezt nem tudja megtenni, ők csak a szemüket meresztik. (Marion még mást is, amint azt fentebb említettem.) Dietrich belenyúl a ládába, de abban nem a kőtáblák vannak, hanem csak por. Belloq döbbenten néz, hát ezért szívott annyit? Ekkor furcsa hang hallatszik, a jupiterlámpák sorra kidurrannak, majd szikrázni kezd a kamera. Csukd be a szemed és ne nyisd ki, akármi is történik!, figyelmezteti Indy Mariont.

A ládából különféle szellemalakok hussannak elő, amik körbeveszik Dietrichet, Belloqot és Tohtot. Majd egy sokágú energiasugár sorra keresztülhatol a szakasz katonáin és megöli mindegyiket. A szellemek kegyetlenül leszámolnak a főkolomposokkal: Dietrich ezredes koponyája beomlik, Toht arca szétolvad, Belloq feje szétrobban. A Führer ennek nem fog örülni. A titokzatos erők felrepítik a magasba a láda díszes fedelét, majd az összes energia visszaáramlik a ládába és a fedél szorosan rácsukódik. Ezt bizony újabb 3000 évig nem fogja senki kinyitni. Csak Indy és Marion a két túlélő, a szellemek őket megkímélték, párosunk egymás kezét fogva elgyengülten áll az átélt élmény hatása alatt.

Washingtonban látjuk őket viszont: amíg Indy és Brody a film elején látott titkosügynökökkel tárgyal a Capitoliumban, Marion az előcsarnokban vár. Az ügynökök állták a szavukat és tetemes összeggel jutalmazták Indy erőfeszítéseit, arra a kérdésre viszont, hogy mit fognak csinálni ezzel a felbecsülhetetlen értékű ereklyével, csak kitérő választ adnak. A legjobb szakértőink vizsgálják a frigyládát, biztosítják többször is Indyt és Marcust. A megbeszélés végén az enyhén csalódott Indy és a feldobott Marion kart karba öltve távozik az épületből. Hülyék, ezek nem tudják, mi pottyant az ölükbe, morogja Indy. Én viszont tudom, mi pottyant az enyémbe, mosolyog Marion. A záró képeken meg azt látjuk, amint az emlegetett „szakértők” egyszerű deszkaládába helyezik az ereklyét, rányomják a "Szigorún titkos, felnyitni tilos!" feliratot, és egy jómunkásember betolja egy hatalmas raktárba, több ezer hasonló deszkaláda közé. Még az is lehet, hogy ez a 13-as raktár…