Spoileres a cím, nem is érdemes sokat mellébeszélni, nézzük inkább, milyen történések vezetnek a címben jelzett eseményig. Bütyök és Tutajos szinte egyszerre ébred, Bélánk bevallja, hogy előző este kissé túlette magát, plusz a szokatlan terepen elég sokáig tartott, mire el tudott aludni. Na igen, a berek enyhén szólva más, mint a megszokott angyalföldi szoba-konyhás enteriőr. Matula természetesen már régóta talpon van, most be is lép és pár szavas eligazítást tart a fiúknak. Kiderül, hogy délelőtt megint Róbert Gidát játszik: Nekem dógom van, csak délután jövök, ebédre vigyenek szalonnát, ha nem akarnának halat fogni, és vihetik a puskát is. Tutajosék még heverésznek egy kicsit, indulás előtt az öreg még figyelmezteti őket: A tüzet oltsák ki, ha elmennek, nehogy a szél felszítsa, mert akkor leég az egész gunyhó, én meg nem rakom újra. Nem lesz ma szél, jelenti ki magabiztosan Tutajos, a gyakorlott nádi ember. Azért erre ne fogadjál nagy összegben, öcsém, mondhatnánk neki, de persze nekünk könnyű, hiszen ismerjük az egész könyvet. Matula persze ilyet nem mond, csak hümmög: A fene tudja, túlságosan csendes az idő, meg aztán a harkály is nagyon hangoskodott hajnalban.

Miután az öreg elmegy, Tutajos kiadja az ukázt barátjának: Gyerünk fürdeni! Bütyök húzódozik, hideg van, próbál ellenkezni, fázósan magára húzva a takarót. Tutajos persze nem hagyja annyiban a dolgot: Ne csináld már, utána úgy érzed majd, házat fogsz dönteni. Bütyököt ez az érvelés ugyan nem igazán győzi meg, de régi barátként végül beleegyezik: Hát, ha itt ez a szokás, motyogja maga elé beletörődve. Kivonulnak a partra, és a Vörös Október Férfiruhagyár kitűnő minőségű alsónadrágjába öltözve elmerülnek a habokban. Fickándozásukat borzongva nézem, magam részéről csakis a termál, ismétlem meg korábbi kijelentésemet, és amíg a fiúk a hajnali Zalában úszkálnak, én némi szilvórium bevitelével melegítem magam.

Fürdés és reggeli után a két barát berakodik a csónakba: horgászbot, gukker, hátizsák, Bütyök vállalja, hogy ő majd evez, a Városligeti tavon is mindig ő szokott. Felkapja a lapátot, meríti a vízbe ezerrel, a csónak hatalmas lendülettel vágódik neki a partnak. Mi a fene van ezzel a csónakkal?, mérgelődik. A tapasztalt Tutajos átveszi az evezőt és mutatja a Matulától eltanult technikát. Csodálatos, te tényleg igazi tutajos vagy, álmélkodik Bütyök.

Lassan csorognak a vízen, gukkerrel lesik a madarakat, Tutajos már mindegyiket felismeri, ha ezt Lajos bácsi látná, külön osztályfőnöki dicséretben részesítené, az tuti. Jobbról kárókatona eteti a fiókáit, balról a kis szárcsák úsznak be. Hárman voltak, de már csak ketten maradtak, mert egyiküket elvitte a barnakánya, magyarázza Tutajos. Én nem vagyok vérengző típus, de igazán lelőhetnéd azt a kányát, fészkelődik Bütyök, elérzékenyülve hozzátéve, hogy az összes zsebpénzét odaadná, ha megsimogathatná a kis jószágokat.

Gukkereznek tovább, egy távolabbi részen kócsag eteti a fiókáit, kicsit odább selyemgémet látnak, és nem fogjátok elhinni, az is a fiókáit eteti. Sekélyebb részhez érnek, az evezőt letéve a tapasztalt vizijártasságis Tutajos csáklyával löki tovább a csónakot. A nád tövében egyszer csak észrevesznek valami kelgyót, szájában egy kis hallal siklik, csak nem ő is a fiókáit készül megetetni? Bütyök rendkívüli módon beizgul: Lődd le, Tutajos!, sürgeti barátját. Gyula céloz, lő és talál, a kígyó fejét vesztve menekülne, de az már nincs meg neki… Mondjuk a lövéssel nyilván a halat is sikerült kinyírni, így a mentőakció sikere enyhén szólva is kétséges, de mindegy.

A csónakot bekormányozzák egy viszonylag árnyékos részbe a nádfal tövében. Irtó meleg van, jelenti ki Bütyök, hozhattunk volna kalapot a fejünkre, vagy legalább napszemüveget. (Úgy is van, Béla, pl. a Ray Ban kimondottan hasznos napszúrás ellen.) Elhelyezkednek a csónakban, közben észrevesznek egy halászsast, ami éppen kikap valami halat a vízből, lefogadnám bármibe, hogy a fiókáit akarja vele megetetni. Miután ilyen sok szó esett kajáról, barátaink úgy döntenek, ideje elővenni a magukkal hozott tokaszalonnát, én is előkeresek egy szép szál cserkészkolbászt a hűtőből. Békés beszélgetésbe merülve falatoznak, ezért alig hallják meg a távoli dörgés hangját. Robbantanak valahol, jelenti ki a tapasztalt bányász Pondoray, amire a született belvárosi Ladó helyeslően bólint: Biztos a badacsonyi bazaltbányában. Szalonnáznak tovább, egymást kínálgatják a katonákkal, amikor váratlanul a közelükben hangzik fel a dörgés. Bütyök egy pillanatig értetlenül mered a kezében tartott falatra: Az nem lehet, hogy ez a katona lőtt, mondaná, de addigra Tutajos már képbe kerül: Gyerünk gyorsan, mert itt ér minket a vihar! Ugyan, addig húszszor is hazaérünk, int nyugalomra a meteorológus szakértő Bütyök, úgy is mint Vissy Károly és Bóna Márta szerelemgyereke.

Tutajos felkapja a csáklyát és kilöki a csónakot a vízre. Érkezik a szél, hajlik a nádas, mint a kikapós menyecske, de ilyen frivol képzettársításra most nem vevők a fiúk. Koromfekete felhők száguldanak az égen, aztán nagy erővel elkezd zuhogni az eső. Bütyök a csáklyával löki, Tutajos az evezővel hajtja a csónakot, de a zuhogó esőben alig látnak valamit. Váratlanul jég is kezd esni, és miközben egyik kezükkel a csónakot igyekeznek irányítani, másikkal a fejüket próbálják védeni, de mindkét tevékenység csak kis mértékben sikerül.

Nagy nehezen eljutnak a gátig és a csónakot úgy-ahogy kihúzzák a partra. Felkapják a két legfontosabb eszközt, Tutajos a puskát, Bütyök a horgászbotot és rohannak, sorsára hagyva a hátizsákot, a váltóruhát és a kendőbe csomagolt tokaszalonnát. Bütyök a partraszállás közben elhagyja az egyik csizmáját (az Omaha Beachnél hogy örültek volna a szövetségesek, ha csak ennyi veszteség éri őket), de mivel így még lassabban tud futni, inkább a másikból is kibújik és mezítláb nyargal Tutajos után. Végre elérik a kunyhót és vacogva bebújnak a takaró alá. Első napom a berekben, hát ez klassz, fut át Bütyök agyán a kósza gondolat.

Az eső már csendesedik, amikor Matula is feltűnik a gunyhó felé vezető úton. Érzi, hogy baj lehet, mert tőle eddig még nem látott sebességgel halad. A sárban megtalálja a hátrahagyott csizmát: Jól elkaphatta őket a vihar, morogja maga elé és siet tovább. A gunyhóhoz érve Csikasz köszönti, de az öreg most nincs barátkozó hangulatban. Hun vannak?, kérdezi szokatlanul idegesen a kutyától, és Csikasz máris fut az ajtóhoz. Matula benyit és meglátja a két ázott verebet, ahogy reszkető szájszéllel alszanak a vékony takarók alatt. Nincs mese, haza kell őket vinni Nancsihoz, gondolja magában az öreg. A betegszállítás menetéről a filmen nem látunk semmit, de a könyvből tudható, hogy Matula kocsit szerzett, amin még aznap délután bevitette a fiúkat a faluba.

Így aztán másnap reggel Tutajosék hatalmas dunyhák között ébrednek, Nancsi néni éppen húzza fel a redőnyt. Bár ő a falu nótafája, most semmi kedve énekelni, pedig akadna olyan nóta, ami illene a helyzethez, mint például hogyaszondja: Az árgyélus kis madár / Nem száll minden ágra / Én sem fekszem minden nap / szép paplanos ágyba… De félre a léhasággal, mert István bácsi is itt van és szemében némi aggodalommal követi a körzeti Orvos Orvosovics minden mozdulatát. A ló doktor, bocsánat, a jó doktor sorra vizsgálja a sebesülteket, de a szokásos orvosi gyakorlat szerint a betegek előtt nem mond semmit, csak a házból kilépve árulja el a diagnózist: A vendég gyereknek semmi baja, de Gyula öcséd jól kifogta, még akár névrokona, Tüdő Gyula is meglátogathatja. Penicillint ír fel tüdőgyulladás ellen, Matula máris jelentkezik, hogy ő majd elmegy a patikába kiváltani a receptet.

Miután a doktor és Matula távozik, Nancsi enyhe sopánkodással a hangjában megkérdezi István bácsitól: Hogy mondod ezt el a húgodéknak? That is the question, válaszolja a művelt főagromókus. Mi tagadás, nem egy Mikes Kelemen típus, inkább levezetne öt farfekvéses ellést, mint megírjon egy levelet, de ez most tényleg komoly helyzet. Nekiül agyalni, hogy mit írjon a fiúkról, és bár többször is elakad, elmondhatjuk, hogy végül megérte a ráfordított időt, mert a „Tűz-, jég-, állatbiztosítás: Állami Biztosító” felirat alatt hosszas tusakodás eredményeként megszületik a magyar irodalom egyik legélvezetesebb szövegű levele, idézem a könyvből a vonatkozó részt:

Kedves Ákos és édes Húgom!

Tudatlak benneteket, hogy fiatokkal – Bütyökkel is – a legteljesebb mértékben elégedett vagyok. Erősödik a fiú, amint a doktor mondja, mert mindkét fiút megvizsgáltattam (ez igaz, sóhajtott a testes gazdász, és szivarra gyújtott). A számtannal is foglalkoznak, és fiatok a múlt héten fogott egy óriás harcsát, mert itt-ott – természetesen szigorú felügyelet alatt – a folyóhoz is kieresztem őket.

Tegnap nagy jégeső volt nálunk, most nagy a sár, ezért itthon tartottam őket. (Ez is igaz!) Nem árt, ha heverésznek egy kicsit. Most voltam náluk, kézcsókjukat küldik. (Mi a mennykövet írjak még?)
Nancsinak küldjetek majd valamit, kendőt vagy harisnyát, vagy bánomisén, mit, eteti a kölyköket, mint egy kotlós.

Csókol benneteket

István