Showtime!

Gabba the Hutt agymenései mindenféle témában

Tüskevár 1x04 - A leskunyhóban

2021. július 14. 04:44 - Gabba

A múltkori részt cliffhangerrel zártuk, meglépett a víziszörny, de Matula gyors akcióterve reményt ad a kétségbeesett Tutajosnak. Csónakba szállnak, Matula újabb különleges pákászeszközzel ismerteti meg Gyulát: a fentővel. Hosszú bot végén háromágú kampó, ezzel kell kotorászni a mederfeneket. 100 méter zsinórt nem nyel el a föld, ismételgeti többször is Matula. Az öreg csendesen evez, egy lapáttal hogy tudja ilyen egyenesen hajtani  a ladikot, kérdezi magában Tutajos. Matula időnként megáll, kotorászik a zsinór után, de semmi. Tud evezni?, kérdezi váratlanul. Tutajos ugyan már kezd rájönni, hogy itt a berekben nem érdemes köntörfalazni, de azért még mindig szégyelli, ha valami nem megy neki. Hát, megpróbálhatom, mondja bizonytalanul, mire Matula: Szóval nem tud, na mindegy, akkor a fentővel próbálkozzon. Tutajos becsülettel gereblyézi a feneket, időnként kiemeli a kampót, de avatatlan szemével végül mégsem ő veszi észre az iszapos zsinórt, hanem Matula. Kösse rá a végét az orsóra és tekerjen fel belőle, amennyit tud, utasítja Tutajost.

tuskevar4_01_1.jpg

Egy idő után a zsinór megfeszül, Matula átveszi a botot és Tutajost ülteti az evezőhöz. Ha elkezd húzni a harcsa, maga csak nyomja a vizet, mindegy hogyan, az a lényeg, hogy mozgásban legyünk, adja ki az új utasítást az öreg. Egyszer csak rántás, a hal megindul, Matula próbálja megállítani, Tutajos hátul lapátol. Úgy suhannak, mintha motorcsónakban ülnének, a nádszálak száguldanak hátrafelé, az izgalom szokatlan bőbeszédűségre sarkallja Matulát is, egy perc alatt két mondatot is mond. A harcsa bedob minden trükköt, húz jobbra-balra, mint bizonytalan választópolgár a szavazófülkében, hátrafelé is próbál úszni, de Matula lassanként egyre közelebb húzza a csónakhoz. A küzdelem tetőfokán feláll, egyik kezében a bot, másikban a vágóhorog, amivel végül sikerül a csónakba emelnie a kapitális harcsát. Most már a miénk, mondja diadalmasan az ámultan pislogó Gyulának. Megvan vagy tizenöt kiló, beviszem Nancsinak, mert kettőnknek sok lenne, teszi még hozzá. Visszaeveznek a partra, majd a jól végzett munka után kiülnek a gunyhó elé pihenni. Matula pipára gyújt, Tutajost ismét megkínálja szivarral, de Gyulánk udvariasan elhárítja. Egy héten elég egyszer behányni szivartól, gondolja magában.

tuskevar4_02.jpg

Másnap reggel alapos izomlázzal ébred, a küzdelem a harcsával és a szokatlan evezés megviselte. Most kell rádolgozni, mert különben csak itt fog feküdni egész nap, biztatja Matula. Amíg a reggelit készíti, elküldi a fiút úszni egyet, mert ilyenkor szinte meleg a víz. (Ja persze, egy 13 évesnek lehet, de így negyven ötven felett csakis a termál, teszem hozzá saját észrevételemet.) De nem hoztam fürdőnadrágot, szabadkozik Tutajos. Nem is arra gondoltam, hogy a nadrágot kellene megfüröszteni, mondja erre Matula. Ez az érvelés támadhatatlan, Tutajos így végül egy szál törölközőben elindul a vízhez. Fázósan beleereszkedik, de aztán pár csapás után vidáman úszkálni kezd, fickándozik, mint hal a vízben, hogy stílusosak legyünk, a magam részéről mindenesetre borzongva nézem. Mire visszaér a gunyhóhoz, kész a reggeli, az előző napi megkocsonyásodott hallé pirítósra kenve. Tutajos nekilát és egymás után tünteti el a méretes kenyérszeleteket: Ez nagyon jó, nagymama és Nancsi néni is elbújhat mellette, jelenti ki tele szájjal. De ez maradjon köztünk!, figyelmezteti Matula somolyogva.

tuskevar4_03.jpg

A mai napi program madármegfigyelés, gukker a hátizsákba, emberek a csónakba, Csikasz vágyakozva néz rájuk, de Matula nem engedi, hogy velük jöjjön. Ismét Tutajos előtt a lehetőség, hogy evezzen, felkapja a lapátot, meríti a vízbe férfiasan, a csónak el is indul, de nem egyenesen, hanem körbe-körbe. Mit csinál, nem ringlispíl ez!, szól rá Matula. Én két evezővel szoktam, magyarázkodik Tutajos. "Kettővel? Iszen eggyel sem bír", mondja erre Matula. Aztán megmutatja a technikát, amit nyilván minden olvasó kívülről fúj: "A lapjával húz, az élivel kormányoz." Majd visszaadja az evezőt, Gyula derekasan igyekszik az elméletet átültetni a gyakorlatba, ami végül úgy-ahogy sikerül. Szóba kerül Tutajos kebelbéli cimborája is, Gyulánk lelkesen meséli, hogy Bütyök a táborozás után ide fog utazni. Úgy hívják, hogy Bütyök Béla?, érdeklődik barátságosan Matula. Nem, az csak a beceneve, mindenkinek van ilyen az osztályban. És a magáé mi?, jön a következő kérdés, pont a legjobbkor. Tutajos…, mondja erre Tutajos az evezővel bénázva. Bárki más a hasát fogva kezdene erre röhögni, de Matula csak bólint és kijelenti: Hát, tutajosnak elég hitvány, de majd teszünk róla, hogy összeszedje magát.

tuskevar4_04.jpg

Miközben lassan csorognak, Matula mesél a nádas madárvilágáról, a víz szélén bogarászó kis szárcsákról, a ragadozó barnakányáról. Megtudjuk, hogy a kánya időnként halat is fog, de van úgy, hogy akkora halat is ki akar emelni, amit nem tud felemelni. A hal aztán lehúzza a víz alá és megdöglik. A hal?, kérdez erre vissza Tutajos. Ülj le fiam, egyes, mondaná erre bármelyik biológiatanár, kivéve a vajszívű Lajos bácsit és persze Matulát. Fogtak itt egyszer egy húszkilós pontyot, annak a hátába bele volt nőve két láb csüdig, teszi még hozzá az öreg, amit szokásos nagyotmondó horgászdumának tartanánk és hangosan röhögnénk rajta, ha egy mezei horgásztól hallanánk, de Matulától természetesen elfogadjuk és elismerően azannyázunk magunkban. Tutajos fantáziája meglódul: De jó lenne egy puska az ilyen kánya ellen! Van nekem, majd kihozom, mondja erre az öreg, Gyulánk meg már látja magát, amint az osztálytársak elismerő pillantásától kísérve meséli, miket lőtt puskával a nyáron.

tuskevar4_05.jpg

Újabb madarak tűnnek fel, szürkegém, dankasirály, Matula természetesen mindegyikről mindent tud. (A könyvben a gém vagy hatmétereset köp, amikor elhaladnak mellette, a szemérmes Fekete István úgy írja "hátrafelé", na a filmben ilyet sajnos nem látunk, pedig ezt azért megnéztem volna.) Mielőtt kikötnének, gyönyörű tündérrózsák közt siklanak el, a városi népek ezektől teljesen el vannak ájulva, egymásnak mutogatják a Margitszigeten, pedig ha meghallgatnák az öreget, lehet, hogy csalódnának: Vízitök ez, a levele és a szára is olyan, mint a közönséges töknek.

tuskevar4_06.jpg

Kiszállnak, Matula figyelmezteti Tutajost, hogy mindig a nyomába lépve haladjon és ne álljon meg, mert elsüllyed. Gyulánk elegendő mennyiségű témába vágó romantikus kalandregényt olvasott már, ellenvetés nélkül indul Matula után. Lépteinek zaja azonban vagy tíz decibellel hangosabb, mint Winnetou-é, az öreg kénytelen rá is szólni: Ne csörtessen már! (Oké, azt azért ismerjük el, hogy mokasszinban könnyebb halkan osonni, mint 44-es gumicsizmában.) A zsombékok közt lépegetve tényleg sok érdekességet látnak: kakukkfiókát a nádirigó fészkében, békára vadászó siklót, stb, majd megérkeznek a címben jelzett leskunyhóba. Ez tulajdonképpen nem más, mint náddal benőtt megfigyelőhely, Matula csendben széthajtja a leveleket és már indul is a mozizás, mint megboldogult ifjúkorom törzshelyén, a tabáni Diadal filmszínházban.

tuskevar4_07.jpg

Jobbról kócsag, balról búbos vöcsök, föntről lecsapó héja, nagy riadalom a madárnépség körében. Tutajos alig bír magával: Mégis jó lenne most az a puska! Persze, egy lövéssel elriasztaná innen az egész madársereget vagy két hétre, válaszolja Matula. Annak a héjának is van vagy három fia, legfeljebb éhendöglenének, szerintem jobb nem beleszólni ezekbe a dolgokba. Tutajos azonban tovább heveskedik: De az a szegény vöcsök mégis csak ártatlan! Az öreg erre csak göcög: Hát, embert nem eszik, az igaz, de ha a halak beszélni tudnának… Aztán tovább szemlélődnek, van is mit nézni, bár a szűkebb költségvetés miatt nem olyan széles a kínálat, mit a Homoki-Nagy-féle Vadvízországban. A kanalas gém a közelben eteti a fiókáit, a felöklendezett kaját a kicsik örömmel csipegetik ki anyjuk csőréből, Tutajosnak azért ez már sok: De gusztustalan!, fakad ki, de persze megint Matulánál az igazság: Nincs tányérjuk, mit csináljanak, ha meg a fiókáknak jó így, akkor jó. Már késő délutánra hajlik az idő, amikor Matula visszahajtja a nádleveleket, mára vége a mozinak.

tuskevar4_08.jpg

Mire Tutajos másnap reggel felébred, megérkezik Matula is a faluból, vállán a puska, zsákjában levél Bütyöktől. Tutajos azt se tudja, örömében melyikhez kapjon először, végül aztán a levéllel kezdi, amiben Bütyök arról értesíti, hogy szombaton érkezik. Majd a puskát kezdi vizsgálgatni, közben szeme megakad az öreg szarkán, ami rendszeres vendégként fel-feltűnik a gunyhó környékén. Tutajos már tisztára Kittenberger Kálmánnak vagy Széchenyi Zsigmondnak érzi magát: Le kéne lőni ezt a szarkát, mondja Matulának. Az öreg helyében én már biztos leordítottam volna a gyerek fejét (hát mindenre lőni akarsz, ami mozog, erre kell a puskám, apuskám?, vagy valahogy így), Matula persze más módszert választ. Öreg szarka ez, ismeri a puskát, figyeljen csak! Bemegy a gunyhóba, majd kijön a fegyver nélkül, aztán újra bemegy és kijön, kezében a puskával. Megemeli, a madár abban a pillanatban elrepül, Tutajos hitetlenkedve néz.

tuskevar4_09.jpg

Végül Matula lehetőséget ad, hogy izgága barátunk kipróbálja a lövésztudományát: Ez ám a jó puska, egyszer nyolc libát lűttem vele egy patronnal, meséli, miközben papírlapot tűz az egyik fa oldalára. Mindenki meglepetésére Tutajos az első lövéssel eltalálja a lapot, az öreg elismerően bólint. Elsőre nem rossz, de máskor ne az orrával célozzon, vizsgálgatja Gyulánk vérző cserpákját. Tutajos bevallja, hogy még mindig cseng a füle a lövéstől. Majd megszokja, nyugtatja meg Matula.

tuskevar4_10.jpg

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gabbahutt.blog.hu/api/trackback/id/tr6716624034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Neoprimitív 2021.07.14. 08:30:01

Nem emlékszem, hogy az eredeti megjelenéskor írtam-e (senilis senile gaudet, mondták a bölcs rómaiak), de gyerekkoromban, nem sokkal a sorozat megjelenése után kiderült, hogy a családnak rejtett tartalékai vannak. Jelen esetben valamilyen nagyanyai ágú rokonság, egy ráckevei vízparti nyaralóval, ahova nyáron nyugdíjasként gyakorlatilag fixen leköltöztek. Na Feri bácsinak pont ilyen ladikja volt, mint Matulának (meg mint a soron a tulajok legalább felének), azzal jártunk át a "faluba" bevásárolni, mert a nyaraló a Duna másik partján volt. Persze nem lapátolva, hanem az azóta már kikopott Tümmler motorral, de én elszántan próbáltam Matula útmutatásait követve evezni - számomra is meglepő sikerrel. Az olimpiai szintidőtől elég messze voltam, de kb. olyan büszke voltam magamra, mint Tutajos.

Gabba 2021.07.14. 15:05:18

@Neoprimitív: nem vagy szenilis, vagy csak annyira, mint én... nem írtál erről anno, most direkt megnéztem, pedig amúgy minden egyes kommentre emlékszem, amit a hv-imhoz írtak....

én azon vihogtam most megint újranézve, hogy amíg Tutajos próbál evezni, addig Matula pont úgy ül a ladikban két kezét hátratámasztva, arcát a napnak fordítva, mint ahogy a csajok szoktak, amikor a gavallérjuk csónakáztatja őket a Városligeti tavon (már amikor nincs átalakítva szurkolói zónának :)

Neoprimitív 2021.07.14. 20:01:05

@Gabba: "Matula ült, mint egy bálvány, és pipált, mint egy török főúr, akit a Márvány-tenger sima
vizén csónakáztat a rabszolgája."

Megpróbáltam Matulát csónakáztatott leányzóként elképzelni - maradok a török főúrnál. :D

Vén motoros 2021.07.15. 13:53:41

Egy valami volt megbocsáthatatlan bűn: A Tüskevárt újraforgatni szörnyűséges új szinészekkel...
Matula ikonikussá vált alakját kár volt egy erre alkatilag is alkalmatlan szereplővel színes filmen újra elkövetni...
Amúgy a Téli berek is jó könyv!

Gabba 2021.07.15. 17:45:32

@Vén motoros: az újraforgatott filmet nem láttam, nem is áll szándékomban megnézni. és tény, hogy csak negatív véleményeket hallottam róla.

Matula szerepét Bánhidy Laci bácsira bízni igazi telitalálat volt, nem is nagyon tudok másik olyan példát, amikor egy magyar regény megfilmesítésekor ennyire jól sikerült színészt találni egy főszereplő megformálására.

Tinuv 2021.07.15. 17:46:04

@Vén motoros: De még mennyire. Azt is meg lehetne filmesíteni, de a mai világképbe már nem fér bele, régi stílusban meg biztos nem akarják.

Neoprimitív 2021.07.15. 19:05:32

@Tinuv: igen, a Tüskevár alig tíz évvel a regény után készült, de már így is voltak benne részben anakronizmusok, részben "elmosások", ahogy az első részhez írtam is. Pedig az még egy, csak elég kis mértékben megváltozott világ volt.
Ma leforgatni akár ezt, akár a Téli bereket csak úgy lehetne, ha visszavinnék a 60-as évek legelejére (no tévé, no internet, no kütyük), de kétlem, hogy a korai szocializmus apoteózisát akarnák bemutatni. Vagy egy baromi ügyes forgatókönyv íróval korszerűsíttetni, de akkor meg ott maradnánk, hogy annak a bereknek, amiben Matuláék mozogtak mára már nyoma sincs, kamu az egésznek az alapja. Vadlibák helyett privát gépek repkednének és Tutajosék jachtkikötők építkezései között próbálnának találni egy akkora nádast, ahonnan nem látni egyetlen apartmanházat sem.

Tinuv 2021.07.15. 20:05:18

@Neoprimitív: hát igen, nálunk ez így lenne. Ami fura, hogy pl. Angliában átlag ötévente kihoznak egy új feldolgozást Jane Austen valamelyik regényéből vagy a Jane Eyre-ből, egyik olyan, mint a másik, mert igyekeznek korhűre venni.

Neoprimitív 2021.07.15. 21:12:42

Lehetne korhű, de kinek? A berek romantikája szerintem kortalan, az bármikor képes lenne megfogni a kamaszokat, de érdekelné őket a körítés is? Gondolj bele, itt a teljes első rész elmegy anélkül, hogy bármi történne, vagy egy verébnél izgalmasabb valami előkerülne. Pedig nem csak a könyvben, hanem még a hangsúlyozottan lelkesebbre és kiegyensúlyozottabbra vett sorozatban is fontos az indítás adta kontraszt.

A másik, ami a sorozat minden erénye mellett is eléggé elveszett belőle, az a humor. A Téli berek kevésbé, de a Tüskevár sokszor egy Bödőcs standup poén dömpingjét hozza, főleg Tutajos szerencsétlenkedéseinél. De ez mind leírás, amit néha sikerült valamennyire átültetni (mint a csónakázós résznél), de legtöbbször csak mérsékelten vicces helyzetkomikum lesz belőle. Pedig jó lenne, ha ez a két könyv nem maradna ki a kamaszok életéből, jobban el tudná ültetni bennük a természet szeretetét , mint tíz Greenpeace rendezvény.

Vén motoros 2021.07.15. 22:27:18

Némafilm.
Jó néhány évvel ezelőtt reveláció volt Hollywoodban, hogy forgattak egy filmet NÉMAFILM címen, természetesen FF-ben, és PONT úgy, ahogy a némafilmek korába forgatták volna. Nem visszatekintés volt a némafilmek korára, hanem IDŐUTAZÁS. Tényleg olyan, mintha Chaplin idejében, vagy még az előtt kicsivel forgatták volna le. Korhű ruhába öltözött szereplőkkel, ugyanolyan túljátszott gesztusokkal, élő zongorakísérettel. Nagy sikere volt. (Legalábbis a kritikusok körében...)
Ezt azért írom, mert szerintem lehetne korhű Téli berket filmre vinni. Melegen ajánlanám a FF filmet, télen úgysincsenek színek. Csak nem belvárosi kávéházi konrád színészekkel, akikről látszik, hogy sosem hagytál el Lipótvárost.

eßemfaßom meg áll 2021.07.16. 06:50:15

Én sem értem miért ne lehetne korhűre megcsinálni. Nem hiszem , hogy egy gyerek számon kérné egy 3testőrfeldolgozáson, hogy lóval mennek nem jeepel, kardoznak, nem drónoznak és nem messengeren tartják a kapcsolatot.

eßemfaßom meg áll 2021.07.16. 06:55:16

egyébként érdekes, a saját elsős lányom most nézte meg a sorozatot, imádta. Mesélte a suliban a barátnőknek, reakció: dehát a fekete fehér filmek unalmasak.

Gabba 2021.07.16. 12:30:32

@eßemfaßom meg áll: „én sem értem miért ne lehetne korhűre megcsinálni"

teljesen jogos, csak egy belevaló rendező és egy bevállalós producer kellene. viszont a szűk keresztmetszet Matula figurája, fogalmam sincs, kit lehetne kasztingolni rá.

Világnézet Netes Napló · vilagnezet.blog.hu 2021.07.16. 13:17:00

Gyerek koromban én szerettem a könyveket és a filmeket is, amely erről szólt, de a kislányunk joggal utálja és nem szereti már. Nagyot változott a világ és ami akkor vagány dolog volt, például bármilyen madarat, mára már védett ragadozó madarakat lelőni az ma már inkább barbárság. Így a gyerek korom további vadászregényei is elavultak mára. Talán fanatikusan írom, (Tor Hejerdál) Rá I. Rá II és KonTiki expediciói, amelyek mai szemmel is "fogyaszthatóak".

Neoprimitív 2021.07.16. 17:06:12

@Vén motoros: Hogyne, az egy nagyon jó poén volt (főleg, hogy emlékeim szerint az egyetlen szó, ami elhagzott benne, az Marcel Marceau pantomim művésztől volt egy "No".) Abban éppen a körítés volt a lényeg, a sztori gyakorlatilag érdektelen maradt.
Nem technikailag lenne gond megcsinálni, hanem ez az 56 utáni már konszolidált, akkori szemmel valóban jóléti szocializmus ahhoz már idegen, hogy kortárs sztorinak hasson, ahhoz viszont még túl ismerős, hogy beleférjen az "egyszer volt, hol nem volt" historizálásba. Mindegy, túlragoztam.

@vilagnezet.blog.hu: Heyerdahltól a Kon-tiki expedíció szerintem a legjobb, részben talán azért, mert ott még kisebb volt a tét, még nem "A" Heyerdahl volt, csak egy kicsit fantaszta norvég, aki nem találta a helyét a II.vh. után.
A vadászleírások megítélése nyilván a korral is változik. Egyrészt vannak bennük abszolút nem PC elemek. Pl. Széchenyi Zsigmond Csui című könyvében megemlíti, hogy ki kellett rúgnia Ndolot, a fegyverhordozóját. Aztán Lengyel József írt ebből egy kisregényt Ndolo szemszögéből...
Másrészt maga a vadászat is egyfajta általános pfuj lett, a politikai elittől függetlenül is. Pedig a vadászat nem csak trófeavadászat meg smúzparti, hanem pl. Muki kilövése a Téli berekben. Ami kutyatartónak szentségtörés, természetet és az élővilágot szerető embernek viszont kényszerű szükség.

Vén motoros 2021.07.16. 17:38:30

@Neoprimitív: nekem is a Kon-tiki a kedvencem, a RÁ-I és RÁ-II már kissé izzadságszagú erőlködés, és inkább pr. és pénzkereseti íze van... Nagyon érdekes pl. Bengt Danielsson utóélete: letelepedett egy pici korallzátonyon, és ott élt, olyan helyen, ahol a bennszülöttek nemigen éltek politikailag korrekt életet. Senki sem dolgozott, mert a kókuszpálmák és a tenger ingyen (partravetett tengeri izék formájában) megadtak mindent, munka nélkül. A férfiak csak sportból halásztak, lándzsával. A fő halálozás ok az volt, hogy valaki elaludt a pálmafák alatt, és egy lezuhant kókuszdió bezúzta a fejét. A fiatalol kersztül-kasul éltek nemi életet, nem nagyon tartották nyilván, hogy a családban melyik gyereknek ki az apja. A lányok 13 évesen szültek, és ezt mindenki természetesnek tartotta. Egyszer egy még nem egészen 12 éves (tehát 11) lány szült, na, arra már az öregasszonyok összehúzták a szemöldöküket, hogy azért ez már túlzás... Copra készítéssel foglalkoztak, amit az évente egyszer kikötő kereskedő hajóknak adtak el, és a pénzen motorcsónakokat, rádiókat, TV-ket meg hasonlókat vásároltak. Felvágásból, dísznek, mert a szigeten se villany nem volt, se térerő, és benzin sem volt található. Ezeket a civilizációs javakat a társadalmi státuszuk fokozása miatt gyűjtötték.
Ma kb. ez történne: Bengt Danielssont 299 év börtönre ítélik 24x-es megrontás és liliomtiprás miatt, a sziget teljes férfi lakosságát úgyszintén, a 11-13 éves lányokat javítóba küldenék, a kisbabákat pedig állami gondozásba vennék... A szigeten meg a katolikus egyház ördögűzést tartana, hogy az ördög szelemét kiűzzék a szgetről. Mert Szodoma és Gomora...

eßemfaßom meg áll 2021.07.16. 19:31:57

@vilagnezet.blog.hu: "de a kislányunk joggal utálja "

A kislányod szimplán agymosott. Egy értelmes gyerek a helyén tud kezelni egy történetet.

"az ma már inkább barbárság"

Nem sok történelmi filmet fog akkor a kislányod szeretni mert mindegyik tele van ilyen barbárságal. Szerencsére a dizni gondol rá és mindenből megcsinálja a PC verziót. Az ET-ből is javaslom a frissitett változatot, nehogy fegyverrel hadonászó barbár rendőröket lásson a polkorrekt adóvevővel hadonászók helyett.

encir 2021.08.31. 17:08:15

@eßemfaßom meg áll: És eljő a Pusztító világa, ahol egy fenéért is bírságot adnak csúnyabeszéd-bűnözés miatt :)
süti beállítások módosítása