Tutajos ablakzörgésre ébred, Matula érkezik ígéretéhez híven hajnali 4 órakor. Készüljön, két óra kell, amíg kiérünk a berekbe, akkor harapnak a legjobban a halak!, sürgeti az álmosan pislogó városi gyereket. Hoztam gumicsizmát is, mert sok ott a víz, sás, nád, pióca, vázolja fel a rájuk váró kellemes élményeket. Tutajos persze okos fiú, nem kell neki csizma, meleg az ilyenkor nyáron, majd ellesz ő a kitűnő minőségű Tisza szandáljában. Akkor jó, mondja erre az öreg. Nancsi néni könnyű reggelit csomagol: vagy két kiló rántott csirkecombot jó nehéz fémdobozban, erősödjön a fiú, ha már ilyen jó helyre került! Matula is ott toporog a konyhában, hátizsákját rendezgeti, indulna már, Nancsi néni közben valami furcsa szagot érez. Matula szerint a csirkéből jön, de Nancsi leinti: Ugyan már, ez gumiszag! Attól még lehet a csirke, mondja az öreg rezignáltan, pedig ő még nem is ismerhette a teszkógazdaságos verziót. Végre minden összepakolva, indulhatnak, de a szandált látva Nancsi is meglepődik: Ebben akarsz menni, kisfiam? Hagyjad Nancsi, ő tudja, mit csinál, inti le Matula és indul kifelé.
Útközben Matula mesél a nádi életről, Tutajos persze őt is faggatná Tüskevárról, de az öreg szerint ott csak pár rom van meg rengeteg szúnyog. Lépkedjünk kicsit gyorsabban, mert itt is meglepnek!, sürgeti Tutajost. De a szúnyogok csak este csípnek, mondja erre az okos fiú. Úgy van, hagyja rá az öreg, meg reggel és nappal. Beérve a tocsogós részbe a szandál talpa csúszkálni kezd, Gyulánk ezért úgy dönt, jobb lesz mezítláb. Matula helyeslően bólint: "Azt is meg lehet szokni." Haladnak tovább, Tutajos lábszárát csak elkezdi vagdosni az éles nádlevél, pedig még piócát nem is látott, majd a talpát is megszúrja valami tüske. Amíg leápolja magát, Matula pihenőt rendel el: Addig legalább rágyújtok. (gyerekfilmben!, pipára!, ’67-ben! ugye mondtam a múltkor, hogy azok voltak a kemény idők!) Majd csak úgy mellékesen újra felajánlja a gumicsizmát, Tutajos most már elfogadja, bár a mérete vagy három számmal nagyobb.
Tutajos így már könnyebben küzdi le a nádas akadályait, ezért könnyed beszélgetést kezdeményezve megkérdezi Matulát: Nem nehéz a hátizsák? Dehogynem, vinni akarja?, kérdez vissza az öreg. Nem, el se bírnám, hebeg Tutajos. Hát akkor?, zárja le a témát Matula. Ennyit a könnyed beszélgetésről. Persze ha nem hülyeségről van szó, az öreg szívesen beszél, mint ahogy nem sokkal később a fejük fölött tömegesen röpködő vadrécékről és a berekben kialakított természetvédelmi területről. Itt még vadászni is csak engedéllyel lehet, közli Tutajossal, meg annak, akinek Csikasz megengedi. Ő őrzi amúgy a gunyhót is, teszi még hozzá, az okos városi fiú persze egyből arra gondol, hogy valami rongyos öreg csőszről van szó.
Amekkorát te tévedsz, öcsém! Az izgatott vakkantásokból hamar kiderül, hogy puli az illető, az viszont igaz, hogy van hasonlóság közte és a csősz között: mindkettő szereti a szalonnát. Vendég!, figyelmezteti Matula a jó modorra Csikaszt, majd a barátkozást megkönnyítendő szalonnával bekeni Tutajos kezét, amit aztán a kutya lelkesen lenyalogat. Most már nem bántja magát, leveheti róla a láncot, mondja Matula, hozzátéve: Disz iz dö biginning of e bjutiful frencsip. A nyolclábú társaság üstöllést früstükölni kezd, Matula visszaadja Tutajosnak az élesre fent bicskát, amit előző este kért el tőle: De aztán vigyázzon vele, "mert olyan, mint a beretva!" Reggeli után egy kicsit emésztenek, az öreg Tutajos kezébe nyomja a "gukkert" (amit a filmben ugyan messzelátónak mond, de az teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen karakter csakis a könyvben használt gukker szóval illetheti a távcsövet), Tutajos gyönyörködve nézeget körbe és kijelenti, hogy itt nagyon szép minden. Ammán igaz, helyesel Matula, majd tőle szokatlan lírázással kijelenti: Én csak itt szeretek lenni, télen, amikor a lányomnál vagyok, néha úgy érzem magam a házban, mintha fulladnék.
Aztán munkára sarkallja a fiút, először friss szénát kell hozni a gunyhóba az ágyak és a párnák kitömésére. Az öreg két petrencerudat vesz a vállára, amit egy távolabbi tisztáson alaposan felpakolnak. Azonban alig emelik meg a rudakat, amikor egy kígyó bukkan elő a szénakupacból, Tutajos rémült kiáltással ejti el az egész hóbelevancot. Ne féljen már tőle, nem bánt, amúgy meg a gunyhóban is akad belőlük néha, Csikasz időnként elkap egyet-egyet, nyugtatja Matula. Tutajos persze az egész visszaúton ezen agyal: Mi lesz, ha éjszaka egy ilyen a nyakam köré tekeredik?, hergeli magát. Az óvatos araszolás közben Matula megkérdezi, nem túl nehéz-e széna, tartsanak-e pihenőt, de a kemény városi gyerek kijelenti: Bírom én. Akkor jó, somolyog magában az öreg.
Behordják a szénát a gunyhóba, majd Csikaszt hátrahagyva őrnek, elindulnak halat fogni. Meleg lesz nagyon, vegyen valami inget, figyelmezteti Matula Tutajost, de a fiú megnyugtatja: Hoztam magammal napolajat. Fityfenét ér az, ha már megkapja a nap, de hát ha nem akarja, nem kell, közli sztoikusan az öreg. Tud egy jó helyet a nádas szélén, ott letelepednek és Tutajos nekilát úszót szerelni. Matula egy darabig nézi, majd elkéri a bénázó fiútól a készséget és maga lát hozzá: Figyeljen, hogy kell csinálni, mert csak egyszer mutatom meg, mondja Tutajosnak, így legalább tudjuk, honnan vette ezt a dumát Michelle, a francia ellenállás vezetője. Kukac a horogra, úszó a vízbe, aztán várnak. Tutajos jobbra-balra nézeget, az égen feltűnik egy újabb csapat madár: Azok kócsagok?, kérdezi Matulát. Kanalasgémek, nem látja a csőrüket?, kérdez vissza az öreg, majd hozzáteszi: Ne az eget, a vizet figyelje, gémet akar ebédelni? A húsa elég büdös.
Végre megindul az úszó, az első fogás egy kisebb compó, más néven cigányhal (tinca tinca), ami a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjéhez és a pontyfélék (Cyprinidae) családjához tartozó faj. Ezt persze nem Matula mondja, hanem én másoltam ki a Wikipédiából. Na most maga próbálja, adja át a botot az öreg Tutajosnak, a fiú először össze-vissza lengeti, mint valami ostort, de aztán bedobja az úszót a tuti helyre. Rövid várakozás után (he-he, ez ám a jó hely, minden horgász álma, percenként van kapás) őrült módon kezd pörögni az orsó, Tutajos alig bírja tartani a botot. Matula átveszi tőle és fárasztani kezdi a halat, amiről így látatlanban is sejti, hogy méretes nyurgaponty. Meglepő módon igaza is lesz, Tutajos a merítőhálóval segít kiemelni a zsákmányt. Na, megvan az ebédre való, mehetünk, nyugtázza Matula a szerencsés fogást. Azért jó lenne, ha terítene a vállára valamit, teszi még hozzá, de a kemény pesti gyerek továbbra is ellenáll.
A gunyhóhoz visszaérve megmutatja Tutajosnak (persze ezt is csak egyszer), hogy kell halat bontani, majd elküldi fáért egy távolabbi tisztásra. Természetesen Tutajos nem oda megy, mert az túl messze van, inkább bevág a nádas közé, ott is van fa elég. Na ja, de a fával együtt pár millió szúnyogot is sikerül felriasztania, a csapkodás és a szitkozódás a gunyhóig is elhallatszik, Matula csak mosolyog magában. Gyulánk jól összecsipkedve érkezik vissza, addigra már Matula bekészítette a bográcsba a halászlének valót. Majd megmutatja Tutajosnak (aki kitalálja hányszor, jutalmat kap), hogy kell tüzet rakni és egy szál gyufával meggyújtani, és hamarosan főni is kezd az ebéd. Tettem bele egy kis erőspaprikát is, tájékoztat közben Matula. Én is erősen szeretem, mondja erre a gyanútlan Tutajos. Amikor aztán asztalhoz ülnek, az első kanál után úgy érzi, tüzet nyelt, Matula jó szívvel kínálja: Itt van ez a hegyespaprika, harapjon hozzá, ha nem elég erős. "Én úgy szeretem, ha még a fejem búbját is csípi." Tutajos azonban könnyező szemmel elhárítja: Köszönöm, nekem jó így is. A hal azonban finom omlós, barátunknak sikerül is vagy 4-5 tányérral behalózni.
A remek ebéd után Matula kijelenti, hogy neki dolga van, a nádvágókkal kell beszélnie, a fiú csak nyugodtan maradjon itt Csikasszal és pihenjen, ő úgyis csak estefelé jön vissza. Közben liliomolajjal bekeni a tiltakozni elfelejtő Tutajos hátát, majd könnyű lepedőt terít a vállára. A srác úgy érzi, mintha ostorral csapnának rá, fájdalmában felkiált, mire az öreg közönyösen rászól: Maradjon árnyékban és ne ordítson, akkor kiabált volna, amikor nem akart inget venni. Most haragszik rám, Matula bácsi?, kérdezi elhaló hangon Tutajos. Én ugyan nem, haragudjon maga magára, jön a válasz. És mi lesz holnap?, próbálja folytatni a beszélgetést Tutajos, és innentől muszáj szó szerint idéznem: "Szerda, Ulrik napja. A nap kél 3 óra 40 perckor, nyugszik 19 óra 44-kor, az imént olvastam a kalendáriumban. – De mit fogunk csinálni? – Maga semmit, mert el lesz foglalva. Ül, mint a faszent, vigyáz a bőrire." Na én megyek, utána kell néznem a nádvágóknak, ha valami kell, csak nyugodtan ordítson.