Szülinapi jókívánsághoz ugyan a 8 napon már jóval túlvagyunk, de a 8 hónapon még belül: 1983. március 23-án jelent meg a ZZ Top pályafutásának legsikeresebb nagylemeze, az Eliminator, amiből csak az Egyesült Államokban 11 milliónál is többet adtak el. (A cím a nálunk gyorsulási verseny néven ismert autós párharcra utal.) A borítón, ill. a lentebb linkelt videókon látható 1933-as évjáratú Ford Hot Rod kupé Billy Gibbons saját tulajdonú oldimere, ami Clevelandben, az ottani Rock and Roll Hírességek Csarnokában van kiállítva, de ha Gibbons arra jár, beül és tesz vele pár kört.

A ’80-as évek közepére a rockzenét is elérte a szintetizátor-korszak: több, addig csak dobra és gitárra építő nagyágyú is felvette a palettájára a különféle szintiket. Csak pár példa: a Van Halen 1984-e (1984-ből), a Judas Priest Turbo-ja (1986), az Iron Maiden Somewhere in Time-ja (szintén 1986), vagy éppen jelen dolgozatunk tárgya.

Az Eliminator a trió 8. sorlemeze (és 9., ha beszámítjuk az 1977-es Best of ZZ Top címűt is). Ahogy azt Dusty Hill halálakor írtam, a bandával először a ’80-as évek elején találkoztam valamelyik Komjáthy György-féle műsorban, talán a '30 perc rock' egyik adásában, amiben leadták az El loco c. lemezt. Ezt természetesen nagy örömmel kazettára rögzítettem, és meglehetős gyakorisággal lejátszottam max. hangerőn, leginkább szüleim távolléte idején. Lehet, hogy a magnó egy idő után már megunta, én viszont nem: nagyon bejöttek a pörgős boogie alapra épülő számok, na meg a szövegek, már amennyit középszintű angolommal megértettem belőlük.

Ilyen előzmények után jött 1983, ami itt és most nem részletezendő okok miatt addigi életem legboldogabb éve volt, ideértve azt az eseményt is, hogy a Petőfi Rádió (talán a 'Magnósok figyelem!' c. műsorban) teljes hosszában leadta az Eliminator lemezt. Természetesen magnómon a „Rec” gomb benyom, arcon széles vigyor, diszkrét headbang a gyerekszobában (igen, nekem volt olyanom), és utána a kazetta számtalan alkalommal történő visszahallgatása. Akkor még nem sejtettem, hogy alig tíz évvel később a magnókazetta és a vinyl LP is idejétmúlt lesz, és én pár hónapos bécsi munkavégzés során már CD-n fogom megvenni a szakállas csapat összes addig megjelent lemezét… (Persze mára már a CD is idejétmúlt.) De ez nem akadályoz meg, hogy a poszt írása közben ismét max. hangerőn hallgassam végig a lemezt. (OK, a családra való tekintettel fejhallgatóval.)

Ami elöljáróban elmondható, az az, hogy az egész lemez egyetlen nagy pörgés. Nem akarok a zenetechnikai részletekben elmerülni, mert nem értek hozzá és a végén tényleg elmerülnék, de az biztos, hogy a számok átlagtempója sokkal gyorsabb, mint ami a korábbi lemezeken megszokott volt. Percenként 120, sőt 124 taktus (bpm - beat per minute), az azért nem semmi, ezt könnyű belátni. De nem is kell látni (na jó, a videoklipeket igen), elég hallani, úgyhogy vágjunk is bele. Ja, és még egy dolog: a számok nagy többsége a csajokról, a hozzájuk kapcsolódó érzésekről és a velük folytatott különböző interakciókról (ideértve a konkrét szexuális aktust) szól. (Igen helyesen, teszem hozzá.) 11 szám 45 percben, hegyibe!

A lemez a mindenki által ismert és legalább egyszer valamelyik rádióadón már biztosan hallott felhívással indul, miszerint: Gimme All Your Lovin’ (Egész szerelmedet add nekem). Ám itt nem holdfényes romantikázásról van szó, amikor csak fogjuk egymás kezét és max. csókolózunk, hanem egyenesen bele a közepébe, hiszen a csaj olyan tüzes, hogy az első akció után máris jöhet az ismétlés: „You got to make it hot / Like a boomerang, I need a repeat”

Ez volt az albumról kimásolt első kislemez, persze hatalmas sikerű, és videoklip is készült hozzá. Ebből megtudjuk, hogyan dobja fel egy út menti porfészekben dolgozó autószerelő srác unalmas napját a Ford kupéval érkező (aminek rendszáma meglepő módon ZZ TOP) három csaj. Elhívják furikázni a fiút és csak másnap reggel hozzák vissza; hogy az éjszaka folyamán mi minden történt köztük, arra a még nem túl pajkos fantáziával rendelkezőknek is lehet legalább egy tippje. Mindenki másnak minimum három... Talán érdemes megemlíteni, hogy a három lányból az egyik Jeana Keogh Tomasino, aki 1980 novemberében Playboy centerfold volt. (Én természetesen nem láttam egy képet sem, csak mesélték nekem.)

Persze vigyázni kell a túlzásba vitt akciózással, erről szól a második szám, a Got Me Under Pressure (Nagy rajtam a nyomás). És miért? Mert bizony a szövegben megénekelt hölgy mindenféle helyzetben (lánc és korbács) és mindenféle helyszínen (limuzinban, a ködös Londonban) szeret szexelni. Ez azonban egy idő után már túl sok a csávónak, aki legszívesebben lelépne, de fél az esetleges tettlegességtől, ami a lány gumibotja (!) képében leselkedik rá.

A harmadik darab, a Sharp Dressed Man az elegánsan öltöző férfiról szól, aki vonzza a csajokat, nőket, lányokat, cicákat. És még azt mondják, nem a ruha teszi az embert. (Hanem a vastag pénztárca – is.)

„They come runnin' just as fast as they can
'Cause every girl's crazy 'bout a sharp-dressed man

Top coat, top hat / I don't worry 'cause my wallet's fat…”

A videóban ismét találkozunk a Gimme… autószerelő fiújával, aki itt most egyszerű szállodaboy, akinek a váratlanul érkező Ford kupés három csajok (na meg persze a zenészek is) segítenek lecsapni a jónőt a mélybunkó pasija kezéről. Amin nem is nagyon csodálkozhatunk, hiszen fiatal barátunk legalább olyan higanymozgással pörög a táncparketten, mint anno John Travolta a Staying Alive-ban…

De ne higgyük, hogy kedvenc zenészeink csak a pőre szexért vannak oda (noha a szex pőrén az igazi, ez aligha vitatható). Tudnak ők igazi szerelmes dalt is írni, pl. olyat, ami a szeretett nő hiányáról, távollétéről szól. Mint pl. az I Need You Tonight (Szükségem van rád ma éjjel).

„Inside my heart there's a fire / Burning out of control
Burning for someone like you / I just wanna do love to
Baby, baby, I need you tonight"

Dusty Hill valódi átéléssel énekel, Billy Gibbons ujjai alatt sír a gitár, nem is értem, miért ennyire alulértékelt ez a dal, és miért nem lett ez is akkora siker, mint a hasonló hangulatú Rough Boy a két évvel későbbi Afterburner lemezről.

Ha viszont a lírai vágyakozás után végre mégis valóra válik a kapcsolat, akkor aztán mindent bele, ahogy azt az oldalt záró szerzemény, az I Got the Six (Nálam a hatos) is mondja. A szakállasok szövegeit sosem volt könnyű nem anyanyelvű angoloknak érteniük és értelmezniük, ez a szám is ebbe a kategóriába tartozik. A nyolcvanas évek elején még nem volt internet és hiába voltam angol szakos a gimiben, a ZZ Top szövegeit csak töredékesen értettem. Mondjuk az I Got the Six pont az egyik kivétel volt, mert a tinédzserkor szexuális túlfűtöttsége miatt igyekeztem minden, a szexhez és a különböző pozitúrákhoz kapcsolódó angol kifejezést megismerni és megtanulni. (Ki nem?) Így volt ez a 69-es figurával is, ami angolszász nyelvterületeken (nyelv, érted?) közismert kifejezés volt, de K-Európában akkor még nem igazán.

Mert bizony ne tévedjünk, a dal refrénje ("I got the six, give me your nine") nem matekpéldára utal, még kevésbé dobókockával vagy dominóval elért eredményre. Jelen esetben ugyanis a hatost és a kilencest nem összeadni kell, hanem egymás mellé, pontosabban egymásra helyezni, következésképpen az eredmény sem 15 lesz, hanem (optimális esetben) kölcsönös orgazmus. A lírai én (ha-ha, inkább überkanos) végig arról panaszkodik, hogy ha nem lesz mielőbb valami aktus, akkor hiába ül itt kőkemény merevedéssel ("I'm sitting here like a rock") és hiába vannak a csajnak elképesztő dudái ("Look at this, what a pair, she won't let me touch her there"), akkor még az a szomorú fejlemény is előfordulhat, hogy a csávónak magának kell könnyítenie magán ("I guess I'll have to spank my monkey"). Ezért a refrén is egyre sürgetőbb:

"I'm running out of time, / I'm about to lose my mind.
I got the six, / gimme your nine."

Ezt a sort megpróbálom magyarítani:

"Már sürget az idő / Megőrülök, mi lesz?
Én a hatos / te a kilenc"

A szexuális túlfűtöttség nem hagy alább, mert folytatódik a B oldal nyitó számában: jönnek a formás lábak, azaz a Legs, amiből szintén készült videóklip. A szöveg egy olyan belevaló és csinos lányról szól, akinek igencsak szemrevaló virgácsai vannak és nem fél őket használni. A videóban ismét feltűnik a Ford kupé és csajkommandója: Jeana Tomasinot már említettük, a másik két tag itt Danièle Arnaud és Kymberly Herrin, ez utóbbi szintén volt Playmate 1981 márciusában. (Természetesen erről is csak hallottam, egyetlen képet sem láttam róla.) A klip sztorijából megtudjuk, hogy a lánycsapat hogyan hoz össze két, mindenki által lesajnált és kigúnyolt fiatalt.

Következik a Thug (Gazember), ami egy börtönből szökött ember története, aki nem tervezi, hogy felhagy az erőszakos életmóddal. A szöveg kilóg az albumra általánosan jellemző vidám, szexi hangulatból, és ennek megfelelően a dallam is vontatottabb, nehézkesebb, tele különleges effektekkel, Dusty Hill meg helyenként egészen sajátos módon pöngeti a basszgitárt.

Kicsit még maradunk a vontatott zenénél: a következő darab a TV Dinners, a tévézés közben kajálók dala, aminek ihletője a készételek és a mikrohullámú sütők elterjedése volt. Megnézzük a legújabb NCIS részt, miközben a mikróban megmelegített kaját burkoljuk befele. Ez volt a 4. videoklip, amit az albumhoz készítettek és kiderül belőle, hogy nem mindig tudható, mit is rejt az előrecsomagolt készétel – és ez talán nem is mindig baj.

Na de ezzel vége a lassabb ütemeknek, mert a lemez végére ismét beindul a pörgés. Először jön a Dirty Dog, a koszos kutya, ami egy nyilvánvalóan nem szép véget ért kapcsolatról szól. A dal főhőse szó szerint kutyázza a csajt, aki mindig is a saját érdekeit nézte, és most, hogy vége a viszonyuknak, nem hogy a szíve nem szakad meg, de gond nélkül megy tovább a maga útján.

Természetesen azonban vannak olyan leányzók, akikért megeszi a fene a pasikat és mindent megadnának, ha végre farokra tűzhetnék őket. (Már elnézést.) Mint abban az esetben, amit a következő opusz vázol, az If I Could Only Flag Her down (Bárcsak lefektethetném) cím alatt. Nem számít, hogy a csajnak van-e pénze, Cadillac-kel jár-e, vagy a legújabb divat szerinti ruciban, mert ezek nélkül is van benne valami, ami vonzza a férfit. Akit csak egyetlen cél vezérel: lefektetni a nőt. A „flag down” jelentése itt "felhívja magára a figyelmet", és ha ez a lány esetében sikerül, akkor a meccs már félig meg van nyerve.

A lemez zárásaként megismerkedhetünk még egy nőtípussal. És ez nem más, mint a rossz lány, a Bad Girl, aki minden férfiember agyának szennyestartójában ott van, akár bevallja, akár nem. Nem kell vele Thomas Mann epikus műveiről, sem az Iliász csatajeleneteiről, de még Móricz Erdély-trilógiájáról sem beszélgetni. Csak szex van és más semmi.

"See that girl with the red dress on? / She can do it all night long
She's a bad girl, she's a bad girl

I know a girl that likes to flirt / She's can do it in a mini skirt
She's a bad girl, she's a bad girl"

És még az se biztos, hogy az ilyen lány csak a pénzért csinálja...

Dusty Hill teljes átéléssel énekel, sajnos ezt a hangot koncerten már soha többé nem fogjuk hallani. A lemez, a texasi trió legnagyobb dobása viszont örökre velünk marad. Hallgassuk meg minél gyakrabban!