Wien ist anders, dritter Teil.

Két, a magyar történelmi vonatkozásokat előtérbe helyező poszt után (itt és itt) a záró darab általánosabb jellegű lesz, bár magyar utalásoktól nem teljesen mentes. Utolsó sétánkat a Burg szomszédságában található Burggartenben kezdjük. A tágas parkot a XIX. század húszas éveinek elején alakították ki, manapság egyik kedvenc pihenőhelye a bécsieknek és a turistáknak. Bár sok a pad, de még több a zöldbe vágyó ember, így a népek nagy része a fűben heverészik, sörözik, dumál vagy blogposztot ír… Két szobrot említhetünk a kertből: az egyik I. Ferenc Józsefé, az első magyar vonatkozás tehát máris befigyel ebben a posztban is. Amint az talán kevésbé ismert, a jelenlegi Magyarország területén nyilvános térben a császárnak csak egyetlen ábrázolása látható, ami Trianon után megmaradt és a szocializmust is túlélte. Ez pediglen Than Mór festménye, ami a budapesti Egyetemi Könyvtár olvasótermének falát díszíti.

A másik említendő szobor Mozarté, akinek zenéje és a róla elnevezett édesség, a Mozartkugel, Ausztria legkelendőbb exportcikke. (Ismét emlékeztetek az első posztban már felidézett Falco slágerre.) A szobor előtt violinkulcs alakú virágágyás, nagyon pöpec.

A parkból kisétálva a Ringre jutunk és rövid sétával eljuthatunk a parlament épületéhez. Hatalmas méretű, alapterülete 13 500 m², a budapesti országházé viszont 17 745 m². 1874 – 1883 között épült, a miénk 1885 – 1904, tehát a miénk nemcsak nagyobb, hanem hosszabb is, végre egy olyan fütyiméregetés, ahol mi nyertünk! Tetején az osztrák és az EU-s zászló, na ez utóbbi az, ami a budapesti épületről fájdalmasan hiányzik. Helyette a miénken van székely zászló, az osztrákén viszont nincs dél-tiroli…

(És ha már parlament, akkor itt most nyitok egy hosszabb zárójelet, bár ebbe a posztba nem akartam aktuálpolitikát behozni, de muszáj. Aug. 20. az államalapítás napja, a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe, a köztársasági elnökasszony szép szavakkal arról beszélt a jeles alkalomból, hogy szent István bennünk él és a magyarság közös nevezője, és van esélyünk olyan mélységet megélni és olyan magasságba emelkedni, ahol a magyar nemzet magától értetődő összetartozását megélhetjük. Sőt: azzal, hogy tudatos döntéssel a nyugati világ részévé tette hazánkat, nem pusztán kijelölte az utat, amelyen járnunk kell, de elvitathatatlan helyet kapott az életünkben is. Szép szavak, vitathatatlanul, de akkor talán:

- a miniszterelnöknek nem kellene 13 éve a magyar nemzet megosztására törekednie

- nem kellene a nyugati világban található szövetségeseink ellen uszítania folyamatosan és nem kellene a világ kloákáját (ha van ilyen) jelentő keleti diktátorokat meghívni erre az ünnepre (Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán)

- sőt olyan országok képviselőit, akik több évtizeden, horribile dictu évszázadon át támadták a magyar nemzeti létet (Oroszország, Törökország) és ezeket az országokat barátoknak neveznie

- és olyan, vesztegetésbe, hűtlen kezelésbe és más korrupciós ügybe belebukott volt kancellárt ajnároznia, aki ellen épp most emeltek vádat hamis tanúzás miatt (Sebastian Kurz)

Már megint igazuk lett a régi latinoknak: similis simili gaudet. Zárójel bezárva.)

A Ringen továbbhaladva elérkezünk a jelenlegi Városházához (a régiről az előző posztban írtam), aminek széles előtere a már évek óta megrendezendő zenés filmek fesztiváljának ad otthont, ezért takarja ki az épület jó részét egy hatalmas kivetítő. Júliustól szeptemberig az operától a könnyűzenéig minden este más-más zenei témájú filmet vetítenek itt.

A Városháza a XIX. század második felében épült, és 1892 – 94 között rövid ideig a világ legmagasabb épületének címét viselte 98 méter magasra szökő tornyával, ám ekkor elkészült Amerikában, Wisconsin államban a Milwaukee Városháza a maga 108 méteres tornyával. Az épület egyik oldalkapuján az osztrák mellett az ukrán zászlót is kifeszítették, szimbolikus jelentősége egyértelmű és helyeslendő. (Hasonló gesztust a budapesti főpolgármester is tett, igen helyesen.)

A Ring egyes szakaszai más-más nevezetesség, városrész, stb. alapján lettek elnevezve, így nem meglepő módon a Burg főkapuja környéki szakaszt Burgring-nek, az operaház környékit Opernring-nek hívják. Ha már így szóba került, nézzük gyorsan meg a többit is, honnan kapták a nevüket. Schottenring: a Schottenstift nevű, skót templomról. Universitätsring: az 1365-ben megnyílt Bécsi Egyetemről, ami egyébként az első német nyelvű egyetem volt. Karl-Renner-Ring: Karl Renner a Habsburg Birodalom feloszlása után az első köztársaság miniszterelnöke volt 1919-20-ban, majd a II. világháború után a második köztársaság elnöke volt 1945-50 között. Kärntner Ring: ide nyílik Bécs talán legismertebb bevásárlóutcája, a Kärntner Straße. Schubertring: a Mozart után talán a második legismertebb osztrák zeneszerzőről, Franz Schubertről. Természetesen szobra is ezen a szakaszon található. Parkring: a tágas és hatalmas alapterületű városi parkról (Stadtpark) kapta a nevét. Stubenring: az egykori bécsi várfal Stubenbastei nevű bástyájáról nevezték el.

Szóval Opernring és az Operaház. Ha már fentebb volt összevetés a parlamenti épületek esetében, ejtsük ezt meg a bécsi és a budapesti operaház vonatkozásában is. A bécsi 1863 – 1869 között, a budapesti 1875 – 1884 között épült. Befogadóképességük 1709 ill. 1394 ülőhely, a miénk esetében ezt az 1980-as évek elején végzett felújítási munkák során 1289-re csökkentették. A bécsi operában ugyanakkor van 567 állóhely is, nálunk állóhely viszont csak a buszokon és villamosokon van… Viszont mindkét épület egyformán gyönyörű, erről nem is érdemes vitát nyitni. És természetesen az ünnepélyes bécsi  megnyitón jelen volt a császári és királyi pár, Ferenc József és Erzsébet, a budapestin viszont csak a király.

Nem műemlék kategória, bár mára már építészeti örökséggé vált a különleges kialakítású, a belvárostól távolabb található Hundertwasser ház. Ember és természet közeli kapcsolatának megvalósulása: a tetőt fűvel fedték le, a szobákban, erkélyeken fák és bokrok nőnek, a lombozat a külső falakon is látható. Mivel az épületben lakások és irodák vannak, természetesen csak kívülről látogatható. Tervezője Friedensreich Hundertwasser (eredeti nevén Friedrich Stowasser) osztrák építész és festő. A ház 1983-86 között épült és manapság talán a legnépszerűbb turistalátványosság Bécsben.

Na és ha a három posztban felsorolt birodalmi múltra utaló számos műemlék látványa után némileg lelazultunk a Hundertwasser háznál, akkor a teljes lazulás érdekében keressük fel a Pratert. Ami egészen a XVIII. század közepéig királyi vadászterület volt, de 1766-ban a parkot megnyitották a nyilvánosság számára. A prater valószínűleg a latin pratum (mező, rét) szóból származik, és a parkon belül 1895-ben alakították ki és nyitották meg a vidámparkot, a Wurstelprater-t. A Wurstel jelentése bohóc, paprikajancsi (nyilván ebből jön a magyar vurstli szó), de utalhat a Würstelre is, ami köztudottan virslit jelent. (És amint azt egy jól ismert klasszikus filmalkotásból tudjuk, színvonalas szórakozás nem képzelhető el sör-virsli verseny nélkül…)

A belépőket a kapun a Herrrreinspaziert! felirat fogadja, ez kb. annyit jelent: Tessék befárrrradni!

Az 1897-ben átadott óriáskerék a mai napig Bécs egyik szimbóluma. A II. világháború végi bombázásokban erősen megsérült, de rekordidő alatt helyreállították, igaz, az eredetileg 30 gondola helyett azóta csak 15 van használatban. A kerék 65 méter magas, szuper kilátás nyílik róla a városra.

A játékok, látnivalók közül sok megtalálható volt a sírba kényszerített budapesti Vidám Parkban is, mint pl. a vizes csónakcsúszda, a hullámvasút, a tükörlabirintus, a dodzsem (sőt a helyi kioszkban kitűnő málnadzsem is kapható…. bocs) vagy a szellemvasút, ami itt Hotel Psycho néven fut.

Kérem tisztelettel, ennyi látnivaló és lelazulás után a bloggernek már csak egy úticélja maradt: az innen pár metrómegállóra lévő Ernst Happel Stadion. Így hát ruganyos léptekkel arrafelé indult, hogy végre élőben láthassa egyik legnagyobb kedvencét, Bruce Springsteent. (Beszámoló itt.)

Mit is mondhatnék a háromrészes városi séta végén? Csak amit a Terminator mondott a helyi rendőrőrsön: I'll be back!