Az országos bevethetőség jegyében egységünk elhúz nyugatra, mármint Nyugat-Magyarországra. Zenei betétekkel átszőtt hogyvoltban mutatjuk be, hogyan boldogul a csoport a blogger egyik kedvenc városában.
Dühösködő elöljáróval indítunk, a múltkori rész óta századosból őrnaggyá előléptetett Bokor ordít Sátorival: Vidékre fogják vezényelni az egységünket több hétre, ráadásul pont az év vége előtt, mert a maguk drágalátos kutyája három hónap óta nem képes egy eredményes nyomozást felmutatni a fővárosban! Sátori észérvekkel próbálja mentegetni Kántort, de persze ez nem érdekli Bokort. Most mehetünk maguk miatt járőrözni Veszprémbe meg a Bakonyba, ráadásul állandóan vakaróznom kell a bolháktól!, vágja még oda az őrnagy, és mérgesen indul kifelé. Természetesen pont ekkor lép be az emlegetett páros, a főtörzsőrmesterré előléptetett Csupati értetlenkedve néz a távozó nagyfőnök után. Mi baja az öregnek?, kérdi barátjától. Nem szereti a vidéki levegőt, feleli Sátori, na gyere, csomagoljunk.
Váltunk az ügetőre, ahol a korabeli reklám hatására ("Játszva nyerhet, ha rendszeresen látogatja a lóversenyeket!") most is hatalmas tömeg kíséri figyelemmel a futamokat. (A törzsközönség ekkor még rémálmában sem gondolta, hogy a patinás pálya helyén alig 30 évvel később egy Aréna Pláza nevű förmedvény fog állni.) Egy nagydarab fickó már sokadszorra veszít, kellőképpen dühös is emiatt, ekkor egy öreg bennfentes lép oda hozzá és ajánl egy megbízható úriembert, aki szívesen ad kölcsönt megbízható úriembereknek. El is vezeti emberünket egy jól szituált hatvan körüli fazonhoz (he-he, az életkora hatvan, nem a városa), Laták Kálmánhoz. Laták örömmel üdvözli és hellyel kínálja, odébb hessentve a társaságában lévő barna hajú nőt, Juditot. (A szerepben a különleges szépségű, de kevéssé ismert Dancsházi Hajnal színésznő látható.)
Főnök úr, ez az úr itt kissé megszorult, három futamban kétezret veszített, gondoltam, maga segíthet, mondja az öreg kerítő. Emberünk is bemutatkozik, Varga László vagyok, főpénztáros a Bakonyi Bányaműveknél. (Így is kell ezt, kérdés nélkül elmondani vadidegennek a foglalkozásunkat, havi fizetésünk nagyságát, nemi orientációnkat és azon belül kedvenc pozitúránkat.) Laták úr természetesen megértő, át is ad ötszáz forintot, majd csak úgy mellékesen megjegyzi, neki nem kell elismervény, tudja ő, hogy elsején úgyis visszakapja ezt a nyolcszáz forintot. Varga csak pislog, de már meg van fogva. Laták még meghívja, hogy alkalomadtán látogassa meg őt a Bányaművekhez közeli bakonyi lovastanyáján, ahol barátaival remek pókerpartikat szokott rendezni.
És már itt is vagyunk a Királynék Városában, Csupati főtörzs járőrözik kutyájával a veszprémi főutcán, ahol egy csinos vöröske halad nagy csomagokkal, és közben leejti a retiküljét. Kántorban persze felébred a régi ösztön, felkapja a táskát és vidáman ücsörögve várja a megérdemelt jutalmat. Az egyik legjobb ismerkedési eszköz a kutya, Csupati is egyből él a lehetőséggel, gavallérosan átadja a retikült a nőnek: Hadd segítsek a csomagokkal, kisnagysád, hova megy, mit csinál? Itt dolgozom a közeli lovastelepen az irodában, ha szeret lovagolni, jöjjön ki egyszer hozzánk, feleli Kitty.
Csupati vigyorog, mint a vadalma, képzelete meglódul, és máris indul elújságolni a hírt Sátorinak. Nagy örömében nem veszi észre Bokor őrnagyot, aki a közeli presszóban kávézik és az ablakon át mosolyogva nézi a gerlepárt. (Bokor elvtárs és a mosoly?! Itt valami tévedés lehet.)
Térjünk vissza Varga úrhoz, aki a reggeli munkásbusszal (az NDK ipar népszerű Roburja, nekem is van egy gyerekkori, de a mai napig működő lendkerekes változatom, igaz, az tartálykocsis) érkezik a bányatelepre. Varga fontos ember, a portás, a biztonsági őr és a munkások tisztelettel köszöntik, kár, hogy egyikőjük sem tud megrögzött szerencsejátékos szenvedélyéről.
Úgy dönt, ma eleget tesz Laták korábbi pókermeghívásának, és a nap közben érkező Judittal kiautózik a lovastelepre. A nőről két dolgot tudunk meg: összejött Vargával és fehér „kispolszkija” van, rendszáma UT 81-90. (Nekem is pont ilyen volt az első autóm, rendszáma PA 23-46 volt; de sokat toltam, ami lehetett, elromlott rajta.) Varga a telepen meglátja az öreg kerítőt, akiről kiderül, hogy Pierre néven áll Laták szolgálatában. Az egyik oldalszobában már keverik a kártyát, Laták sorra bemutatja Vargát a kártyapartnereknek, itallal kínálja, közben szól az S.O.S. az Abbától. (Ez még jobb ötlet a rendezőtől, mintha a Money, Money, Money-t keverte volna ide zenei aláfestésnek.) Varga természetesen ismét veszít, az uzsorás viszont újból kisegíti: ötezret ad kölcsön, hatezret kér vissza. Remélem, nem fogsz késni a törlesztéssel úgy, mint a múltkor, mert akkor kénytelen lennék rád küldeni az embereimet, mondja kedélyesen. Ekkor már az I’ll Be There szól Gloria Gaynortól, tökéletes választás, meg is szavazok érte egy különdíjat a zenei rendezőnek.
A kellemes hangulatot az egyik samesz belépése szakítja félbe: Valami kutyás rendőr van itt és Kittyt keresi, jelenti Latáknak. A főnök mérsékelt arroganciával közli a lánnyal: Most az egyszer elnézem ezt a ballépésedet, menjetek lovagolni, de utána meg ne lássam itt többet ezt a rendőrt!, küldi ki Kittyt Csupatihoz. Vágtatnak a lovak a havas tájban, vágtat Csupati képzelete, így aztán hidegzuhanyként éri, amikor a lovaglás végeztével a csaj lepattintja. De azért legalább a vécét kipróbálom, mormogja magában a főtörzs, és az egyik samesztől megérdeklődi, merre találja a fajanszos helyiséget. Bent a házban, a folyosón balra, jön a válasz, főtörzselvtárs már halad is befelé és határozottan benyit a jobbra eső ajtón. Persze az a kártyabarlang, Csupati elkerekedett szemmel nézi az asztalon heverő ötszázasokat. (Csak emlékeztetőül: akkoriban ez volt a legmagasabb címlet, népszerű nevén „ady”, a rajta látható költő portréja után elnevezve). Bocsánat, én csak a vécét keresem, motyogja, de arckifejezését látva még az is lehet, hogy a fajanszra már nincs is szüksége...
Pár nappal később az Elefánt presszóban (ami amúgy a mai napig működik) Varga panaszkodik Juditnak, hogy nincs egy vasa sem, nem tud fizetni Latáknak. A nőt nem hatja meg a dolog, és vállvonogatva lelép. A ruhatárnál a kulturáltan szórakozó Sátori leszólítja: Összevesztek a vőlegényével, hölgyem? Magának ehhez meg mi köze?, vág vissza Judit, és milyen igaza van.
Nem jött be a csajozós duma, így Sátori is távozik, és az utcán járőröző Csupatival átbeszélik a világ és a nők folyását. (Minden hölgyolvasótól bocs, de ezt nem tudtam kihagyni.) Csupati elmeséli a múltkori lovaskalandját, a kártyabarlangot, meg az ott látott nagy összegű téteket. Ugyan öregem, a te pénztárcádhoz képest minden összeg nagy, nyugtatja meg Sátori.
Varga kétségbeesve próbál kölcsönhöz jutni, idős kollégájánál, Zalainál próbálkozik, de annak sincs fölös pénze. A nap végén hazafelé tartva az utcán megszólítja Pierre: A főnök úr már nagyon várja magát, miért nem jelent meg nála? Varga bedühödik: Mert nincs pénzem, azért, de ököllel tudok fizetni!, és bemos párat az öreg kerítőnek. Na, ezzel elvágtad magad, öcsém! Laták sameszei, a fiatal Dzseki és egy hallgatag társa ugyanis másnap felkeresik Juditot, és egy éles pengét mutogatva gyengéden ráveszik arra, hogy ha aznap este Varga felmegy hozzá, akkor javasolja neki, hogy menjenek el vacsorázni. A többiről majd ők gondoskodnak.
Pár nap múlva itt a karácsony, ebből az alkalomból a Judithoz este érkező Varga sütni való házi disznótorost hozott és mellé egy üveg Chivas Regalt. (Ja, nincs pénze, a feketepiacon nyilván ingyen adták neki.) Már nehézkedne is rá Juditra, de a csaj hárít: Inkább ünnepeljünk máshol, menjünk el vacsorázni! Varga férfiassága lelohad, gyorsan kiszámolja, hogy két kispörköltre még futja a pénzéből, majd kényszeredett mosollyal indul a nő után.
Elhaladnak a kötelező kellék szovjet emlékmű előtt, átvágnak a forgatási kellék Robur mögött, egy sikátorba érve azonban útjukat állják Laták sameszei. Juditot elhajtják, Vargát összeverik, még szerencse, hogy nem fordítva.
Nem sokkal később Csupati és Sátori is arrafelé járőrözik, békésen sétálgatva. (Nem is Békésen, hanem Veszprémben, szúrom közbe viccesen.) Az ominózus Robur mögött ők is befordulnak, és a sikátorban rátalálnak az eszméletlen Vargára. Mentőt hívnak, de miután a kórházban magához tér, Varga azt vallja, hogy a havas lépcsőn elcsúszott és beverte a fejét. Miközben Sátori kihallgatja a sérültet, Csupati erősen agyal: Ismerős a fickó pofázmánya, tuti, hogy láttam már valahol, de hol?
Pár nappal később Dzsekiék ismét felkeresik Vargát, ezúttal a munkahelyén, és megnyugtató szavak kíséretében elfuvarozzák a főnökhöz. Laták természetesen ismét nagyon kedves vele, saját termésű borával kínálja, közben elhárítja Varga mentegetőzését: Ugyan már, kedves barátom, még hogy egy főpénztárosnak nincs pénze?! Mennyit is fognak a hó végén esedékes fizetésnapkor a bányába szállítani? 2,2 milliót, de hát én csak ötvenezerrel tartozom neked!, nyögi Varga. Ugyan már, kapsz belőle egy milliót, amit Bécsben átváltasz schillingre, és úri életed lesz, a maradékot meg majd én hasznosítom népgazdaságilag, mosolyog Laták. Ne majrézz, a szervezést csak bízd rám!
Közeledik a szilveszter, ünnepi hangulatban a város, Csupati is vidám arccal járkál az utcai bódék között, övébe tűzve műanyag játékkard (szolgálatban?!). Kántornak csinos papírkalapot szerez a fejére. Úgy nézel ki, mint Rúzsa Sándor, mondja neki Csupati, a pár évvel korábban sugárzott sorozatra utalva. Jó hangulatában a céllövöldében egy lövéssel leszedi az egyik műanyag játékbabát, ez nyilván csak úgy történhetett, hogy a céllövöldés eldugta a rendőr elől a direkt félrehordó puskákat. A főtörzs találkozik Bokor őrnaggyal, aki ezúttal nem ordítja le a fejét, úgy látszik, a vidéki levegő mégiscsak jót tett a kedélyének. Mosolyogva közli, hogy másnap, az év utolsó munkanapján Csupati számíthat egy kis pénzjutalomra.
Fizetésnap a bányában, Varga saját aktatáskájában csempészi ki a pénzt. Csak beugrom a tanácsra, Pista bácsi, egy óra múlva itt vagyok, veti oda a portásnak. A portás nem fog gyanút, pedig ő is látta a filmet, tudhatná, hogy ez a duma már Láng Vincénél se jött be. Vargát a közelben Dzseki várja, beszállnak az autóba és a verőember ismerteti a menekülési tervet. Varga azonban átverést szimatol és ragaszkodik hozzá, hogy menjenek el Latákhoz és másik tervet találjanak ki.
A bányatelepen eközben Zalai és a biztonsági őr felfedezi az üres páncélszekrényt, és értesíti a rendőrséget. Bokor őrnagy végre újból felöltheti morcos ábrázatát, így lép be a rendőrségi klubba, ahol békés fröccsözés közben Afric Simone Ramaya című mindent elsöprő slágerét hallgatja Sátori, Csupati és Kántor.
Kirabolták a bányatelepet, gépkocsira!, parancsolja Bokor. Az irodában Kántor szimatot fog, de csak az országútig tudja követni Varga nyomát. A pénztárosról készült fényképet nézegetve Sátori hirtelen a homlokára csap: Ezt a fickót vitettük be a múltkor a kórházba! Majd Csupati is Sátori homlokára csap: Én meg korábban a kártyabarlangban láttam ezt az embert! Máris indulnak gyors tempóban a lovastelepre.
Ahol viszont enyhén szólva is feszült a hangulat, Varga ugyanis ragaszkodik hozzá, hogy csak akkor adja át a pénzt, amikor már a határhoz ér. Az érkező rendőrautó láttán Laták nyugalomra inti embereit: Majd én fogadom őket, ti addig húzzatok el a táskával! A főuzsorás igyekszik szóval tartani a rendőröket, hosszasan magyaráz, keményvalutáért lovagoltató fontos népgazdasági tényezőként állítva be magát. Sátori, aki nem szereti a kínai kosztot, egy idő után megelégeli a rizsát és hivatalos hangon Csupatihoz fordul: Most Kántor következik, Tóti elvtárs! A kutya szagot fog, és az ablakon át kiugorva maga után húzza Csupatit Varga nyomát követve. Sátori is utánuk rohan, közben rádión hívja a központot: Itt Dankasirály, erősítést kérek a Zubogó-völgy környékére!
Dzseki és Varga az erdőn át menekül, de a pénztáros már nem bírja a futást. Kis időre megpihennek Laták valami faluszéli víkendházában, mert Varga már alig él. Mi ez itt, tanya a Bakonyban vagy banya a takonyban?, zavarodnak össze a pénztáros gondolatai. Gyerünk tovább, a nyomunkban vannak!, idegeskedik Dzseki, de Varga képtelen megmozdulni. A verőember erre egy kéznél lévő doronggal leüti, és a táskát felkapva továbbfut. Sátoriék rátalálnak az eszméletlen pénztárosra, akit a kiérkező mentősök már régi ismerősként köszöntenek. Csupati a dorongról szimatot vetet Kántorral, majd elengedi a pórázról; a kutya szélvészként ered Dzseki nyomába. Négy láb jó, két láb rossz, idézi fel magában a művelt eb az Állatfarm ismert mondatát.
A menekülő Dzseki beugrik a falusi vegyesbolt előtt rakodó Barkas vezetőfülkéjébe és elhajt, szerencsére Kántor még fel tud ugrani a platóra. Megérkezik a rendőrségi erősítés, a „furgon, Kántor, kocsi” szavakat lihegő Csupatit a rendőrök felveszik a szolgálati autóba és indulnak a Barkas után.
Látványos üldözési jelenet következik a kanyargós bakonyi utakon, tisztára, mint a Bullitt című kitűnő filmben a san francisco-i utcákon. (Ami egyébként best car chase scene ever, ha szabad ezt mondanom.) Dzseki nem sokáig bírja az idegfeszültséget, az egyik kanyarban kisodródik az útról a szántóföldre. Gyalog próbál menekülni, de Kántor ellen nincs esélye: a kutya pár lépés után utoléri és földre dönti, a pénzes táska messzire repül. Sátori főhadnagy a helyzet magaslatán, hivatalos hangon kijelenti: Hollai János, foglakozása lovasoktató, rablás és emberölés kísérlete miatt letartóztatom! Csupati pedig a nyakába ugró Kántorral ismét a szokásos módon örülhet az újabb sikeres akciónak.
