Az epizód címéről természetesen eszünkbe juthat az 1979-es A nagy vonatrablás (The First Great Train Robbery) c. kitűnő film Sean Conneryvel és Donald Sutherlanddel; nézzük, hogy négy évvel a hanyatló Nyugat fenti produktumának elkészülte előtt hogyan sikerült abszolválni egy hasonló témát Magyarhonban. Férfiolvasóknak előrebocsátom, hogy az utolsó egy perc kivételével az epizódban egyetlen egy női szereplő sem látható, ez még a kor maszkulin viszonyait ismerve is mindenképpen szokatlannak tekinthető. Szempillán rezgő könnycseppel írt poszttal búcsúzom a sorozattól, amiből természetesen a zenei betétek sem maradnak el.
Nyugalmas sakkpartival nyitunk, a főkapitányságon éppen pihi van, Sátori főhadnagy és Csupati főtörzs tologatja a bábukat, Kántor főkutya asszisztál. Csupati csak egy nyitó lépést ismer, mindig azt játssza meg, Sátori kellően ki is akad ezen, szerinte Kántor is jobban tud sakkozni, mint a gazdája. (Ez a sakk dolog amúgy többször is előjött az epizódokban, nyilván Portisch Lajos nagymester és a szovjet sakkozók Szpaszkij, Karpov, Korcsnoj akkori sikerei miatt.) A békés civódást a telefon csörgése zavarja meg, újabb nagy ügy van kibontakozóban: Az ötös határkörzetben eltűnt egy vonat, gyerünk!, közli Sátori Csupatival. Hű, azannya, nyomás Tyutyukám!, közli Csupati Kántorral. Most mennem kell, de majd később számolunk, vérszívók!, közli Kántor a bolhákkal.
Meg nem nevezett szárnyvonal a nyugati határ közelében, ide érkezik az elit egység: egy dzsip és egy riadóautó, benne a riasztó Bokor őrnagy. Az őrnagy szokásos morcosságával fogadja a helyi rendőr jelentését: 19:30-kor haladt itt át a 2099-es számú tehervonat, de a következő állomásra már nem érkezett meg. Az állomás némileg emlékeztet az úttörővasút Ságvári-liget (alias Szépjuhászné) nevű állomására, csak itt a nyomtáv szélesebb. A kanyarban (vasúti szakszóval: ívben) feltűnik egy sínautó, ez azon kevés járművek egyike, amiben még soha nem ültem, de mindig is piszkálta a fantáziámat. Enyhén antipatikus forgalmi szolgálattevő száll ki belőle, Csiti Aladár nevezetű, ő van előző este óta szolgálatban.
A sasszemű Sátori észreveszi, hogy a váltó át van állítva, Csiti szerint a vonat a váltótól induló elhagyatott pályán a közeli bánya felé ment tovább a rablókkal, a helybeli nyomozók már el is indultak oda.
Kántor elindul a sínek mentén, a rendőrök utána, Csupati halkan dudorászik valami Tingli-tanglit: Sínek hosszán moccan a MÁV, Tanítható olajfolt a mamádnak... Kanyarog a pálya, alagút be, alagút ki, végre leérnek a völgybe, ahol ott áll a pöfögő mozdony húzta vonat, körülötte helyszínelő rendőrök. (Ezt nem vágtam, mit kellett a sín mentén kutyával nyomozni, gondolom, a rablók nem gyalog kísérték a szerelvényt, de hát nyilván ezért nem vagyok én rendőr.) Szabó hadnagy jelentkezik és jelenti Bokornak a tényálladékot: Négy vasúti alkalmazottat találtunk az egyik vagonban, akiket leütöttek és megkötöztek, két postazsák eltűnt, összesen vagy három millió forinttal.
Az egyik kiszabadított vasutasban örömmel ismerjük fel Spiller urat, aki otthagyta Láng Vincét és a szemétszállítást, és az új rendszerben a vasútnál helyezkedett el, nem sejtve, hogy szemetekkel itt is találkozik. Sőt említsük meg az Illetlenek c. tévéfilmet, amiben Gyenge Árpád szintén vasutast alakított.)
A vasúti dolgozók szerint négy álarcos volt az elkövető, pisztollyal és géppisztollyal felszerelve. Kántor szimatot fog és húzni kezdi maga után Csupatit a határ felé, bár ez Bokor szerint hülyeség, miért mennének a rablók két zsáknyi forinttal Bécsbe, ahelyett, hogy azt belföldön költenék el például az Arany Bikában.
Az őrnagy folyamatosan morog, miközben megpróbál lépést tartani Csupatiékkal, köves patakmederben csúszkálva, fák gyökerei közt botladozva: Ezek gépek, nem emberek!, szidja félhangosan saját embereit. A csoporthoz egy határőr járőr is csatlakozik, vezetőjük, Kenesei tizedes szerint a határszakaszt éjfélkor lezárták, azóta a körzetben semmilyen mozgást nem észleltek. A határhoz közeli régi malomba is benéztünk, de a falábú öreg Dömötörnél sem járt senki idegen, teszi még hozzá. Na, úgy látszik a bolondját járatja velünk a kutya úr, közli metsző gúnnyal Bokor. Csupati hiába bizonygatja, hogy Kántor igenis jó nyomon van, Sátori is dühösen sziszegi: Öregem, ha ebből felsülés lesz, mindketten megyünk a levesbe!
Alapos kerülővel Kántor végül a malom bejáratáig vezeti az egységet, Csupati bedörömböl: A törvény nevében kinyitni! A bent lévők azonban ajtó helyett tüzet nyitnak, az emeleti ablakból több lövés dörren, mire heves tűzpárbaj tör ki: a tetőről először egy gitár csúszik le, majd nem sokkal később valaki ordít: Szepiiii, és egy ember zuhan le a vízbe. A nagy tapasztalattal rendelkező Bokor őrnagy kirohan a biztos fedezékből és a zubogó patak partjáról szólítja fel a malomban lévőket megadásra. Válaszul kétszer rálőnek, az őrnagy oktatófilmbe illő hátraszaltóval hanyatlik a vízbe. Csupati és Sátori rémülten nézik, ahogy Bokort elkapja az áramlat és viszi a zúgó felé. Csupati nem tud úszni, Sátori nem akar, marad Kántor, aki máris ugrik a vízbe és rövid küzdés után partra húzza az eszméletlen őrnagyot, akinek a fején végig rajta maradt a tányérsapka (!), amint arra annak idején Hofi Géza is felhívta a figyelmet a Szabhatjuk c. lemezén.
Sátori erősítést hív rádión: Sirály, Sirály itt Kántor, jöjjenek azonnal a malomhoz! Az átmeneti fegyvernyugvás alatt Kenesei tizedes mesél a malomról: Az öreg Dömötör lakik itt, a fia, Lackó nemrég jött vissza Ausztriából, most a vasútnál dolgozik, ott segített neki elhelyezkedni valami rokona, esténként meg itt szokott gitározni a haverjaival a gáton, rendes fiúk nagyon. Aha, persze, de akkor ki a frász lövöldöz, öcsém? Megérkezik az erősítés, a sebesült Bokort elviszi a Sirály, a tetőről pedig egy újabb ember zuhan a vízbe, Szepiiii ordítással. A tizedes meg a többiek (he-he) újra elfoglalják figyelőállásukat, és ismét kitör a lövöldözés. Sátori kiadja a parancsot Csupatinak: Bemegyünk! Amíg ő és Kenesei a földszinti szobákat vizsgálja át, addig Csupati és Kántor az emeleti részen szimatol körbe. A gerendák között lapul a géppisztolyos Szepi, de még mielőtt lőhetne, Kántor ráront és a hátráló ember egy csapóajtón át lezuhan a tízméteres mélységbe. Kampec dolores.
Csupati magához veszi a megzuhant Szepi iratait, eközben Sátori a falon kis képet fedez fel: Kreutzer Gáspár malma, 1896, hirdeti a felirat. A főhadnagy rádión utasítja Kuti hadnagyot, hogy a közeli főpályaudvaron nézzen utána, kik tudhattak róla, hogy az elrabolt vonat pénzt szállít.
Csupati a szeme sarkából csillogást vesz észre: a kopaszodó öreg falábú Dömötör fején csillan meg a fény, ahogy menekülni igyekszik a malomcsatornán át. Csupati előkapja elemlámpáját és utána ereszkedik a sötét csatornába, ahonnan egyszer csak az öreg kiáltása hallatszik: Ne tedd, fiam, a bátyád, Lackó!..., de egy kéz kinyitja a zsilipet és a többi hangot elnyeli a meginduló víz hangos zubogása.
Az úszni nem tudó Csupatit is elsodorja az ár, az ő fejéről bezzeg lekapta a víz sodra a tányérsapkát, az akna fedele mellől Kántor rémült nyüszítéssel figyeli gazdája küzdelmét az elemekkel: okos kutya, de azért vaslétrán nem tud mászni. (Hát, nem tudom, ha én nem tudok úszni, biztos nem megyek le mélyvizű csatornába, de hát nyilván ezért sem vagyok rendőr.) Szerencsére Sátoriék időben érkeznek, a főtörzset segítő kezek kihúzzák az aknából, és a főhadnagy hamarosan szolgálati laposüvegből tölt erőt trikóban-gatyában száradó kollégájába.
Miközben Csupati új váltás egyenruhájára várnak, ismét sakkozni kezdenek, ez a sokadik rejtett termékelhelyezés már tényleg túlzás. A távolból újabb lövések hallatszanak, a határőrök elkapták a menekülő Lackót, Csupati már ugrana ki, hogy újra belevesse magát a küzdelembe, de rájön, hogy az atlétatrikó nem igazán megfelelő viselet a fegyveres erők tagja részére. (Nekem meg közben beugrik a 80-as évek eleji bulizenekar, az Atléta Trió Boncz Gézával, Lehr Ferenccel, Fogarasi Jánossal. Krumplipaprikás, klottnadrág a jó, nem vitás – ez megvan?)
Sátori újabb utasítást ad Sirálynak: Nézzen utána, van-e Csiti Aladárnak autója! Hamarosan kézbe kapja az írásos jelentést (hogyan, kitől, ezt nem tudjuk meg, biztos a csőrében vitte el neki a Sirály), amiből kiderül, hogy Csiti teljes neve Csiti-Kreutzer Aladár, és pár hónapja egy fehér Trabant gépjárművet vett használtan. A vasúti őrháztól a főpályaudvar alig 10 perc kocsival, tehát Csiti a rablás után még időben beérhetett szolgálati helyére, vonja le a következtetést Sátori Csupatinak. (Azért, mert valakinek van egy használt Trabantja, még nem biztos hogy tolvaj, jegyzem meg halkan, de hát nyilván ezért sem vagyok én rendőr.) Csitit elhozatják a malomhoz: Jöjjön csak, a bátyja már várja, köszönti Sátori és a letakart Kreutzer Dömötör hullájához vezeti. Sátori fokozza a nyomást, és a gépkocsikatalógusból idéz: Ugye, jó autó a Trabant, útfekvése kitűnő, és gyorsulása kifogástalan; ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson. Ráadásul az egyik zsák pénzt megtaláltuk itt a malomban az aknában, kicsit elázott, de majd megszárítjuk. Csiti menekülni próbál, behúz egyet Sátorinak, a mozdulat szép, de esélytelen: lefogják és hamarosan szembesítik unokatestvérével, Lackóval.
Megtudjuk, hogy Kreutzer Lackót az osztrák rendőrség is körözi kettős rablógyilkosság gyanúsítottjaként, szép kis család, mondhatom. Ugye, nem adnak ki nekik?, kérdezi reménykedve Lackó. (Én mondjuk nem tudom, miért jobb a magyar börtön az osztráknál, de hát nyilván ezért nem vagyok rablógyilkos.) Sátori végül kivágja a tromfot: Jó volt a maga terve, Csiti, de a kutyával nem számolt!
Levezető gyakorlatként Sátori, Csupati és Kántor meglátogatja a sebesült Bokort a kórházban, ajándékba természetesen selyempapírba csomagolt Badacsonyi Kéknyelűt visznek. A nővérke tájékoztatja őket, hogy az őrnagy jobb vállából két golyót szedtek ki, szerencsére a tüdőt nem érte lövés, csak a kulcscsontot. Bemehetnek hozzá, de csak egy percre, figyelmezteti a látogatókat.
Sátori erőt-egészséget köszöntéssel lép a szobába, Csupati halk jó napot kívánokkal (!). Bokor nincs olyan állapotban, hogy emiatt ordítson, pedig én emlékszem, újonc katona koromban milyen botrány volt abból, amikor az egyik előfelvételis jó napottal köszönt valamelyik tisztnek. Sátori csak annyit tud elmondani, hogy a rablást a forgalmista szervezte meg, a nővér már jön is vissza és tereli kifelé a látogatókat. Csupatiék további jobbulást kívánva távoznak, és az ajtóból visszanézve látják, hogy a maga részéről Kántor ugyanezt nyelves puszival teszi, amit Bokor megadó mosollyal tűr. Úgy látszik, kibékültek, néz egymásra vigyorogva a két bajtárs.
