Tizenkét küzdelmes év után lassan-lassan csak befejeződik nálunk az újabb pártállami rendszer kiépítése. Ismét lehet és kell szidalmazni és gúnyolni a Nyugatot, és szeretni vagy legalábbis megértő összekacsintással szólni a Nagy Keleti Testvérről. Azt az előző rezsimet mindközönségesen proletárdiktatúrának nevezték, ezt a mostanit még nem tudom, minek fogják. De ne is a jövővel foglalkozzunk, hiszen itt van nekünk a dicső jelen és a még dicsőbb múlt.
A Magyar Televízió 1976. november 11-én, csütörtök este 8-kor kezdte sugározni a korszak egyik legsikeresebb sorozatát. A 46. évforduló alkalmából végighogyvoltozzuk mind az öt epizódot, hétfőnkénti megjelenéssel. „A természet lágy ölén majd jólesik a sziklatúra, a jó levegőt garantálja a proletárdiktatúra!”, rángatom ide a Hófehérke és a hét elgyötört törpe c. közismert kabaréjelenetből származó idézetet, ezzel kívánva kulturált szórakozást minden kedves olvasónak. Lássuk, milyen gonosz erők fenyegették a ’70-es évek közepén a fent említett rendszert!
Osztott képernyős főcímmel nyitunk, évtizedekkel megelőzve a hanyatló Nyugat „24” c. produkcióját. Kezdő helyszínünk az óbudai piac, széles a kínálat, 8 forint a paprika, 10 forint a forró lángos, éljen soká Kádár János. Tömve a piac, ideális hely a zsebtolvajoknak, máris itt sopánkodik egy középkorú háziasszony Tóti Tibor (becenevén Csupati) rendőrőrmesternek: Egész havi kosztpénzemet csórta el az alávaló, rendőr elvtárs, csináljon már valamit! A központ erősítést küld a helyszínre Sátori nyomozó főhadnagy személyében, aki az előírás szerinti műbőr kabátban vegyül el feltűnés nélkül a piaci forgatagban.
Azonban hiába, mert a járőrözés egyelőre sikertelen, a rendőrőrsön Bokor százados elvtárs keresetlen szavakkal le is baltázza a szerencsétlen Csupatit: A maga szeme láttára lopkodnak a piacon, mit csinált maga, biztos ivott, ahelyett, hogy éberen figyelne! Le van váltva, áthelyezem a téglagyár körzetébe, ott majd kártyázhat azzal a Téglagyári Megálló nevű lumpenproletárral, leléphet!
Váltunk a Téglavár nevű kocsmába, ott van a nagy élet, tompulnak az agyak, élesek a kések, folyikasör, kapar a Munkás és a Kossuth cigik füstje, svejcisapkás melósok lazítanak a nap végén. Az egyik nyilván most kapott darabbért, néhány rosszarcú kiszúrja, hogy van nála vagy kétszáz forint.
A Colos nevű feltűnés nélkül int a társának, aki hirtelen mozdulattal leveri a mennyezeti villanykörtét, szabad a csók! Kitör a tömegverekedés, röpülnek a székek, löttyen a sör az arcokba, csattannak a pofonok, azanyád, atiéd, sőt még egy szolid bazmeget is hallunk a háttérben. A csapos igyekszik menteni a korsó- és italkészletet, kevés sikerrel. A legnagyobb bunyó és törött pohárhalom természetesen az "Ügyeljünk a tisztaságra!" felirat környékén alakul ki. A négy huligán egy idő után lelép, a közelben járőröző Csupatit hangos „jó estét, főorvos úr”-ral köszöntik, de nem beszélgetnek vele sokáig: Késő van, sietünk haza hajcsikálni, búcsúznak. A bunyó hangjait végül meghallja az őrmester és elemlámpát szegezve belép a helyiségbe: Hagyják abba, emberek, ez nem méltó a szocialista embertípushoz!
Újabb jelenés Bokor századosnál, újabb ordítás: Maga alkalmatlan a pályára, a piacon az orra előtt lopnak, itt meg a szeme láttára verekednek, és nem tudja, ki a tettes?! Jelentem, egyedül nem bírok rendet tartani, de ha esetleg kaphatnék egy járőrkutyát..., próbálkozik Csupati. Mit képzel, ez itt nem cirkusz, teremtsen rendet a körzetében, vagy megharapom!, vágja el Bokor a mentegetőzést. Eközben Sátori a róla elnevezett sátorok között cirkál szúrósan figyelő tekintettel a piacon. A bóvliárus nagyon kínálja a portékáját, fején természetesen neki is svejcisapka, pultján kis locsoló, játékpuska, bugyigumi, gumibugyi, a pult alatt okos szemű németjuhász.
Az árus egyszer csak halk füttyentéssel jelt ad a kutyának, aki erre eltűnik az asztallábak között, és nemsokára felhangzik egy újabb háziasszony „tolvaj, tolvaj” kiáltása. A főhadnagy észreveszi a szájában az ellopott retiküllel szaladó kutyát, akit azonban az árus még időben elkerget magától, így hiába a rendőrigazolvány, Sátori bizonyíték hiányában nem tudja letartóztatni a fickót. A főkapitányságon elöljárója, egy nyomozó alezredes utasítja Sátorit, hogy azért csak nézzen utána az árusnak.
Az árus dühös a kutyára, aki miatt majdnem lebukott, hazafelé szidja is Hercegnek, az egyik kocsmai verekedőnek, akivel szemmel láthatóan jó viszonyban van.
Útközben betér némi kölcsönért Szántai úrhoz, aki orgazda tevékenységét tisztes trafikárusi munkaviszonnyal álcázza. Ma nem ment a bolt, főnök úr, sőt a kutya miatt majdnem elkaptak a zsaruk, panaszkodik a bóvlis. Ez engem nem érdekel, ha nincs áru, nincs pénz, hajtja el az orgazda. A bóvlis hazaér, a csóró kutyus már az udvaron ülve várja a retiküllel, a szokásos jutalom reményében. A gazda azonban mérgében először bottal üti, majd lábbal rúgja, utána fordítva; a megvert jószág nyüszítve elfut.
Éhes szegény, kaja után kajtat, micsoda szerencse, a hentesboltból most lép ki egy házasszony nyikorgó kosárral kezében, amiből takaros pároskolbász lóg ki. Kutyusunk lekapja és elfut vele, mögötte ismét felhangzik a „tolvaj, tolvaj" kiáltás.
Warszawák, Zsigulik, Wartburgok, Zilek, Barkasok és burkusok közt menekül, szerencsére nem üldözik, így az egyik sarkon végre nyugodtan beburkolhatja a kolbászt. A nyugodt emésztést kutyaszemnek kellemes látvány zavarja meg: egy Kofa nevű csinos németjuhász szuka érkezik, gazdája, Németh tizedes rendőrjárőr karján, illetve pórázán. Kan hősünk a nyomukba szegődik, de a séta vége a közeli rendőrségi kutyatelep, ahol a tizedes bezárja egy ketrecbe a „csavargót”.
Szerencséjére pont akkor jár ott Csupati, aki mindenáron kutyát szeretne magának, a telep vezetője szerint azonban nincs nélkülözhető eb. A tizedes közbeszól: Van itt egy kóborló, bár az olyan vad, hogy szanaszíjjel szed téged. Nem baj, megnézem, mondja az őrmester. A bezárt kutya hangos ugatással követeli vissza szabadságát vagy azt, hogy legalább adjanak neki egy nőt. (Nőt akarok, hol van, akár csak a kitűnő Dolák-Saly dalban.) A kiképzők értik a panaszt és Kofát felhasználják arra, hogy elcsalogassa az új kutyát a hátsó udvarba, ahol aztán megint elkerítik. A manőver sikeres, a cherchéz la femme igazsága ezúttal is bebizonyosodik, A kóbor kutyának nem nagyon teszik az átverés, ismét hangosan ugat: Rászedett az a szuka! Figyeled, olyan érces hangja van, mint egy kántornak, viccel a tizedes. Ez az komám, Kántor lesz a neve, és olyan járőrt faragok belőle, hogy na, örül meg Csupati. Nálatok úgysincs nyilvántartva, adjátok nekem! Hát, ha sikerül betörnöd, viheted, mondja a telepvezető.
Az első percek bizalmatlanságban telnek, Kántor a kaját sem fogadja el, nőt akarok, hol van?, ugatja és ráveti magát Csupatira. Hörgés, nyögés, közelharc, szakad a kincstári zubbony ujja, de a küzdelmet végül a kétlábú állat nyeri, Kántor lihegve fogadja a vereséget. Besietnek a rendőrbajtársak: Miért nem engedted, hogy adjunk neked egy korbácsot, tessék, ez a vadállat megharapta a karodat! Semmi baj, kutyaharapást szőrével, hárítja el a segítséget Csupati, de végül azért csak hagyja beköttetni a karját. A jól végződő ismerkedés végén a telepet már két jóbarátként hagyja el kutya és új gazdája.
Reggeltől indul a kiképzés, Csupati háza kertjében maga tanítgatja Kántort apportírozni, hulahoppozni, feküdni, kúszni, falat ugrani, a kutyának még a nyelve is lóg. A kiképzés napjai alatt az őrmester felvonultatja teljes ruhatárát: civilben, egyenruhában, tányérsapkában, sapka nélkül, pólóban, Trapper farmerban, valamint kertésznadrágban hajtja magát. A kiképzés végén elégedetten mosolyog Kántorra: Nagyon ügyes vagy, holnap bemutatlak az egész őrsnek, de vigyázz, mert a főnök egy morgós medve, viselkedj okosabban, mint ő, és most rágyújtok, te nem kérsz?, kotor elő a zsebéből Csupati egy csomag füstszűrős Fecskét.
Aztán az első nap az őrsön, a kölcsönös ellenszenv azonnal kialakul Bokor százados és Kántor között, felváltva ugatnak egymásra. Vigye innen, ez nem a Csinn-bumm Cirkusz!, ordít Bokor. Jelentem, Kántor csak állományon kívüli munkatárs, saját zsebből látom el, védekezik Csupati. Mindegy, a dög nem tartózkodhat az irodában, végeztem!, zárja Bokor a szolgálati lecseszést.
Irány az első járőrözés, Margit-híd budai hídfő. Őrmester elvtárs pár percre magára hagyja a kutyát, aki azonban egy arra haladó csinos kétlábú csinos retiküljének nem tud ellenállni, és a régi beidegződéstől vezetve egy ügyes mozdulattal kirántja a csaj kezéből a minden női titkok hordozóját és elégedetten kocog vele vissza gazdájához. Csupati sietve visszaadja az éppen kétségbeesni készülő szőkének a táskát, szolgálati titoknak minősítve, hogy hogyan sikerült két percen belül eredményesen lezárnia a nyomozást.
Leszáll az este, a már ismert kocsmánál ismét gyülekeznek a huligánok, akik gúnyos mosollyal köszöntik Csupatit és új társát. Nem harap?, kérdezi a vicces Colos. Majd megtudod, morogja magában az őrmester. Aztán elsuttogja Kántornak a kulcsszót: Ezek csibészek, el kell fognunk őket, segíts!
És itt vagyunk ismét a kocsmában, sűrű a levegő az olcsó sör szagától, eleged van már a ki- világításból: az egyik vagány már megint verné le a villanykörtét, ám ekkor beront Kántor, mögötte Csupati. Az új csodafegyver hatékonynak bizonyul, sorra kerülnek elő a rosszarcúak zsebéből a kulturáltan szórakozó vendégektől elcsórt pénztárcák, Herceg eközben észrevétlenül lelép.
Az „Ügyeljünk a tisztaságra!” tábla alatt az őrmester előállítja a galeri tagjait: Colos, Keszeg, Málé, Dzsingisz kán, Picike előttem, a károsultak mögöttem, irány az őrs, lépés indulj!, vezényel. Bokor százados szokásos dühkitörésével fogadja az „esti körmenetet”, de a sikeres akciótól végül megenyhül, és kissé vonakodva gratulál Csupatinak és a kutyának. Kérünk engedélyt örülni!, hangzik el az azóta legendássá vált mondat, és Kántor máris ugrik gazdája nyakába. Rablóból lesz a legjobb pandúr, tartja a mondás, ami ezek szerint igaz a kutyákra is.
Másnap reggel Kántor a ház előtt vidám farkcsóválással köszönti a közértből szintén vidám farkcsóválással visszaérkező szabadnapos őrmestert, a kéróba lépve azonban Csupatit csupa felfordulás fogadja: fiókok kihuzigálva, nylonzoknik szétszórva, Kékes tévé a fal felé fordítva. A csibész ellopta a gazdi táskáját, miért nem védted meg a házat?, vonja kérdőre az őrmester a kutyát. Ezt egyelőre nem tudjuk meg, inkább visszaugrunk Hercegre, a galeri szabadlábon maradt tagjára, aki a bóvliárusnál héderezik. Az azonban kilakoltatással fenyegeti, mert Herceg már egy hónapja nem fizeti a lakbért. Csávókámnak tehát lóvét kell szereznie, ezért este bezörget az uzsorás Szántai trafikjába, aki éppen a napi bevételt számolgatja, csupa százforintos. (Fiatalabb olvasók kedvéért: abban az időben a legnagyobb címlet az ötszázas volt.) Árut hoztam, Laca bácsi, mondja Herceg, de ez csak duma, mert kés van nála és nem fél használni: Szántai hörögve hanyatlik a kockás függöny mögé.
A kutyás járőr szerencsére épp arra jár, Csupati a trafikból tantuszos telefonon felhívja Bokort, nemsokára hangos szirénázással érkeznek a rendőrök és a nyomozók, nyomukban egy kitűnő rugózású Nysa mentőautó.
Sátori fhdgy és Bokor szds most találkozik először, egymást tessékelve indulnak a helyszínt vizsgálni. Ki fedezte fel a trafikost?, kérdezi Sátori. A Kántor, jelenti feszesen Csupati. Melyik templomból?, jön az újabb kérdés, az őrmester meg magyarázkodhat. Végül Sátori engedélyt ad, hogy Kántor elinduljon a tettes nyomán, és egy rádió adó-vevős törzselvtárs társaságában ő is elkíséri a járőrt.
A Seregély utcán haladva a nyomok az óbudai temetőhöz vezetnek, az egyik kriptából lövés dörren, a rendőrök is pisztolyt rántanak, Kántornak azonban nincs szüksége segítségre: ráront Hercegre, és a földre rántja. Megvagy, te kriptaszökevény! Herceg a kutyától való félelmében a bóvliárust is bemártja: Ő biztatott fel, én nem tehetek semmiről! Kántor még érez valamit, ezért gazdája továbbengedi. A temető külső részénél a kutya utol is éri a bóvlist és őt is lerántja a földre, akinél Csupati megtalálja a lakásából ellopott táskát. Hát ezért engedted be a házba, mert akkor még féltél tőle, te kis kutyuli-mutyuli, csókolgatja össze négylábú társát az őrmester.
A sikeres akció után Keres Emil ezredes törzsőrmesterré lépteti elő Csupatit, Bokor százados megenyhülten pislog.
A dolgozó népet szolgálom!, szalutál a friss törzselvtárs. Az ezredes még arról is tájékoztatja, hogy kutyájával együtt kiképző tanfolyamra vezénylik, amire Csupati a már ismert mondattal reagál: Kérünk engedélyt örülni!
