Kedves mindenki, pont karácsony első napján lett fél éves a blogom, meg is ünnepeltem szűk körben, egy adag somlói galuskába beszúrt fél gyertyával. A somlói elfogyott, a gyertya leégett (a lakás nem), a blog pedig bátran néz a következő fél év elébe.
Az év utolsó napján az ember buliba készül, családdal vagy barátokkal, hosszú szöveget ilyenkor éppen ezért senki nem fog elolvasni, pláne nem írni. Aki több-kevesebb rendszerességgel olvas engem, az tudja, hogy nagyon fontos számomra a jó zene (főleg a rock), önálló témaként is, de korábbi filmes posztjaimat is gyakran megtűzdeltem zenés linkekkel. Az idei utcsó poszt is zenei lesz, mégpedig egy olyan együttessel a fókuszban, akiről, ha most belegondolok, nem is írtam eddig, pedig nagyon bírom. A Saxonról van szó, az angol heavy metal egyik állócsillagáról (a másik kettő az Iron Maiden és a Judas Priest), akik 1976-ban alakultak és a mai napig aktívak. Alapítója és énekese Peter Rodney Byford, akit természetesen nem ezen a hosszú néven, hanem Biff Byfordként ismernek a rajongók. A neten mindent el lehet róluk olvasni, én inkább a személyes vonalat veszem elő, ha már saját blog, ugye.
Gimisként találkoztam először a zenéjükkel, amikor is az akkori Petőfi rádión vagy talán a 3. műsoron (a Bartók rádió elődje) sugárzott "Lemezbörze helyett" c. műsorban leadták a csapat 1982-es koncertlemezét, ez volt a The Eagle Has Landed. Ha jól emlékszem, havonta egy ilyen adás volt, mindig más-más együttestől adtak le egy lemezt, beledumálás nélkül. Én kazettás magnómmal mindig felvettem az aktuális műsort és miután párszor meghallgattam, csak az után döntöttem el, megtartom-e a felvételt vagy nem. A Saxon esetében ez nem volt kérdés, első hallásra beleszerettem és ez azóta is tart.
A most kiválasztott darab a csapat harmadik lemezének, az 1981-es Denim and Leather-nek a nyitószáma. Princess of the Night, ezzel indul a zúzás, és aki olvasott már tőlem, az rutinosan azt gondolhatja, hogy na, Gabba megint valamelyik kedvenc színésznőjéhez vagy valami női princípiumhoz kapcsolódó videót választott. Nagyon szeretem és nagyra becsülöm a szebbik nemet, ez igaz, de a rutinos olvasó ezúttal téved, azt is mondhatnám, nem nyert hangszórót. A szám ugyanis a mára már leginkább csak közlekedési múzeumokban látható gőzmozdonyokról szól, bizony! (A dal címe alapján erre ugye senki sem számított, akárcsak a spanyol inkvizícióra a Monty Pythonnál.) Ugyan Biff és köztem van jópár év korkülönbség, de gyerekkoromban még én is utaztam gőzös húzta vonattal, és tényleg úgy van, ahogy a dal szövege mondja: szuper látvány volt az éjszakában szikrát szórva száguldó gőzmozdony.
Speeding, sparks like lightning
Engine working hard
Furnace on the foot plate
Shining in the night
I saw the writing on the wall
She was a princess of the night
I take a ride across the sky
Na de most tényleg, hát mi köze van mindennek a szilveszterhez?, kérdezheti a rutinos olvasó és joggal. Én viszont bölcsész végzettségű vagyok, úgyhogy mindent meg tudok magyarázni, ezt is. Íme:
1. Szilveszter éjszakája különleges, amikor sok minden történhet, akár álruhás hercegnővel (princess) is találkozhatunk.
2. Visszagondolhatunk olyan, számunkra kedves múltbeli kapcsolatra, amiben barátnőnk annyira elbűvölt, hogy csak király- vagy hercegnőként tudtunk rágondolni.
3. Bizakodva pillanthatunk a jövőbe, ahol a tervek szerint újabb Saxon és más zenei témájú posztok jönnek majd, a retro filmélmények és az egyéb miegymások mellett.
4. Valószínűleg főzni is fogunk néha, legalább olyan szinten, mint Babi néni:.
Nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek!
