Mink itten a blogon szeressük az évfordulókat, még ha időnként meg is csúszunk velük, mint jelen esetben is. Ugyanis a mostani poszt a magyar történelem egyik jelentős eseményéről szól, jelesül Budának az oszmán birodalomtól történt visszafoglalásáról 1686-ban, ami két és fél hónapos ostrom után sikerült. Az idén a tanév kezdődött szeptember 2-án, az ostrom meg pont azon a napon ért véget, hátha ez megvigasztalja némiképp az iskolásokat. Na de hogy jutottunk el idáig, pontosabban odáig, ez a mai téma.

Ehhez majd’ ötszáz (öccá) évet kell visszamennünk az időben, egészen 1541-ig. A mohácsi csata után Magyarország gyakorlatilag polgárháborúba süllyedt: a Dózsa György-féle parasztfelkelést leverő Szapolyai János kb. 15 ezer fős seregével Szeged mellett vesztegelt és nem vonult a magyar fősereg megsegítésére Mohácshoz. Hogy ezt szándékosan tette-e vagy más okból, az a mai napig nem igazán tisztázott, a későbbi események ismeretében szerintem szándékosan. Tekintettel arra, hogy a csatában a király, II. Lajos és vele az államvezetés magas és középszintű képviselői is életüket vesztették, minél előbb új uralkodót kellett választani. A legitimációs részletekbe most nem megyek bele, az külön posztot igényelne, a lényeg, hogy Szapolyait I. János néven novemberben Székesfehérváron megkoronázták. Ugyanakkor a nádor, Báthori István Pozsonyba országgyűlést hívott össze, ami decemberben Habsburg Ferdinándot választotta királynak. (Őt csak egy évvel később koronázták meg, szintén Fehérváron.) Summa summarum, 1526 végén két királya volt az országnak.

Még egy gondolat: az utókor megítélése szerint a mohácsi csata a magyar történelem egyik legnagyobb vesztesége. Ám az az igazság, hogy az ország sorsa pár évvel korábban, 1521-ben pecsételődött meg, amikor a jól kiépített végvári erődrendszer déli kulcsának számító Nándorfehérvárt I. Szulejmán serege elfoglalta és ezzel végzetes rést ütött a védelmi rendszeren: szabaddá vált az út az ország belseje felé. És egy érdekesség: ellenfelei Szapolyait gúnyosan Katalin királynak nevezték, ami akkortájt anyámasszony katonája jelentéssel bírt.

Szapolyai János

1540-ben Szapolyai meghal, de előtte arra utasítja Fráter (Martinuzzi) Györgyöt, hogy tartsa fenn a törökkel való szövetséget és ne engedje át az országot Ferdinándnak. (Ami ugyebár ellentétben állt az 1538. évi nagyváradi békeszerződés feltételeivel.)

A szerződésszegés következményeként az osztrák és a velük szövetséges magyar erők több hónapos ostromot indítottak Buda ellen 1541 nyarán, ahol Szapolyai özvegye, Izabella, és egy éves kisfia, János Zsigmond tartózkodott. A Fráter György által alaposan megerősített várat azonban nem tudták elfoglalni, sőt a Szapolyaival szövetségben álló törökök augusztus 21-én döntő vereséget mértek az osztrák-magyar erőkre. Szulejmán aug.29-én sátrába hívatta Izabella királynét és gyermekét, a látogatás ideje alatt a török csapatok érdeklődő turistaként besétáltak Budára és így egyetlen kardcsapás nélkül elfoglalták a várat. Ennek szemléletes leírása olvasható az Egri csillagok (ami mellesleg a blogger főkedvenc regénye) Oda Buda! c. második fejezetében. Ezzel véglegesedett Magyarország három részre szakadása. Recep Tayyip Erdoğan likes this.

I. Szulejmán

Innentől kezdődött a 150 éves hódoltsági időszak, aminek során az oszmánok több ízben próbálkoztak Nyugat-Európa, és annak első jelentős állomása, Bécs ellen vonulni. Ezt röviden már felidéztem a múltkori császárvárosi séta kapcsán, most csak a jelen poszt témájához kapcsolódó utolsó, 1683. évi török hadjáratot említem meg.

1683-ra XIV. Lajos francia uralkodó (a Napkirály) sikeresen elfoglalt jónéhány területet a Német-római birodalomból és ezzel folyamatosan lekötötte a Habsburg erőket nyugaton. IV. Mehmed török szultán ezért elérkezettnek látta az időt, hogy végzetes támadást indítson a csábító „aranyalma” Bécs elfoglalására. A rendkívül véres és hosszú ideig tartó (1683. július 14. – szept. 12.) ostrom végül a keresztény hadak győzelmével ért véget. Ebben döntő szerepe volt a Sobieski János lengyel király vezette felmentő szövetséges seregek megérkezésének. (Az ő emlékét őrzik Bécs 9. kerületében a Sobieskigasse és Sobieskiplatz elnevezések.)

A keresztény erők a diadal után ellentámadásba lendültek, majd 1684-ben, IX. Ince pápa szervező munkája révén megalakult a Szent Liga, melynek tagjai – a Habsburg Birodalom, Velence, Lengyelország és 1686-tól Oroszország – a különböző hadszíntereken összehangolt csapást mértek az oszmánokra. A Habsburg erők természetesen Magyarországon hadakoztak, és 1684 júliusában – Esztergom, Vác és Pest elfoglalása után – ostromgyűrűbe zárták Buda várát, ám Ernst Rüdiger von Starhemberg 30 000 fős serege kevésnek bizonyult a sikerhez. IX. Ince szobra a Mátyás templom közelében, a Hess András téren ma is látható.

1686-ban azonban a keresztény hadak Lotharingiai Károly vezetésével jelentősen nagyobb, közel 80.000-es sereggel újabb ostromot indítottak június 18-án. A török parancsnok, Abdurrahman pasa minden béketárgyalási kezdeményezést elutasított és úgy döntött, az utolsó emberig védeni fogja Budát. (Hol láttunk hasonló elszántságot? Magyar részről 1552-ben Egerben, amikor Dobó István intett be mélyen a törököknek.)

Július 22-én tisztázatlan körülmények között felrobbant a törökök lőporraktára, amelyet Mátyás király palotája közelében, a Duna felőli oldalon helyeztek el. Eszterházy János július 27-én álrohamot indított 2000 hajdúval a Duna felől. Itt a leomlott falat vették célba, de túl meredek volt az út felfelé, emiatt nem lehetett innen bevenni a várat. Ugyanakkor az északi falrésznél 50 hajdú elfoglalta az Esztergomi rondellát, és ott beásták magukat. A sikeres manővert a mai napig emléklap őrzi.

Az ostromlók augusztus 22-én a vár déli részén intéztek újabb rohamot, ahol áttörtek a Fehérvári-rondellán, és elfoglalták az István-tornyot.

Az ostromló erők sikeresen verték vissza a Buda felmentésére Szári Szulejmán vezetésével indult török sereget is. A felmentő csapatok érkezése bizonyos szempontból még hasznot is hozott az ostromlók számára, ugyanis a szeptember 2-i döntő rohamot úgy sikerült álcázni, hogy a keresztények a reggeli órákban a nagyvezír hadával szemben sorakoztak fel. Ez a hadmozdulat azonban csak csel volt, mert Lotharingiai Károly serege váratlanul megfordult, és Szári Szulejmán csapatai helyett a vár szétlőtt falait rohamozta meg. A manőver teljes sikert hozott: egy órán belül a keresztények már a Szentháromság téren küzdöttek, idővel pedig az összes kaput sikerült áttörniük, így az ostromló sereg minden oldalról elözönlötte Budát. A lófarkas zászlót egy magyar vitéz, Petneházy Dávid döntötte le a vár fokáról.

Az Esztergomi-rondellán amúgy Fiáth János volt az első, aki kitűzte a magyar lobogót, az ő emlékét is emléklap őrzi a rondella falán.

A harcok során Abdurrahman pasa is életét vesztette. Emlékműve mai is látható a vár északi részén, a Bécsi kapu közelében. Felirata:

„A 145 éves török hódoltság utolsó budai helytartója, vezír Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa e hely közelében esett el 1686 Nyárutó hava 2. napján délután, életének 70. évében. Hős ellenfél volt, békesség vele!”

Ajánlott regények: romantikus szemszögből Jókaitól Az utolsó budai pasa, realistább szemszögből Dávid Csabától Buda megvétele.

A hősies küzdelem mindkét oldalon tapasztalható példáit ugyanakkor beárnyékolta az a tény, hogy Lotharingiai Károly katonáinak egy része a betörés után vad mészárlásba és fosztogatásba kezdett; a keresztények dühe az ellenséges katonák mellett főként a budai zsidók ellen irányult, akik az Oszmán Birodalomban tapasztalható nagyfokú vallási tolerancia miatt az ostrom alatt a törököket segítették. Az értelmetlen vérontásnak végül Lotharingiai Károly és Miksa Emánuel erélyes közbelépése vetett véget, az olasz származású Marsigli gróf pedig az üszkösödő romok alatt található Corvinák egy részének megmentésével szerzett múlhatatlan érdemeket.

A győzelmet mutatja be Benczúr Gyulának a Nemzeti Galériában látható monumentális, 7x3 méteres festménye, a Budavár visszavétele 1686-ban. 

A képen felkötött karral Petneházy Dávid látható, Lotharinghiai Károly mögött több hadvezér, köztük Savoyai Jenő jellegzetes parókájával. A festményt Buda visszavételének kétszáz éves évfordulójára elkésve rendelték meg az illetékesek, így az csak tíz évvel később, a millenniumi kiállításra készült el és a festő elnyerte vele a Szent István rendet. A soknemzetiségű ostromló sereg magyar katonáit olyan ismert nevek vezették, mint pl. Bercsényi Miklós vágséllyei kapitány és Bottyán János esztergomi huszárkapitány, akiket pár évtizeddel később a Rákóczi szabadságharcban látunk majd viszont. Savoyai Jenő, aki az ostrom során jobb kezén súlyosan megsebesült, lett később a Magyarország török uralomtól való végleges megszabadulását jelentő zentai csata (1697.szept.11.) hadvezére. (Recep Tayyip Erdoğan does not like this.)

Pozitívum: Savoyai lovasszobra a Budai Vár Dunára néző oldalán látható.

Negatívum: a konzumidióta utódok róla nevezték el a Budafok és Albertfalva határán 2004-ben megnyitott bevásárlóközpontot Savoya Parknak.