Mivel lehet feldobni egy több évtizedes házaséletet? Olyan tömeg- (idegen szóval gruppen) rendezvényre kell járni, amin mindenki jól érzi magát. (És még ereszcsatornán sem kell lecsúszni.) Ezekkel a gondolatokkal indult el a blogger és élete párja a kétfarkú kutyák április 12-re hirdetett újabb békemenetére. (A bő három évvel ezelőttiről is írtam posztot, a kommentekben volt is hirig, ahogy kell.) (Egy bekezdésben négy zárójeles megjegyzés, nem lesz ez kicsit sok? De.)
Nyilván gyerekes, de a párt egy bármikor használható és a felnőttek körében is kedves és népszerű szimbólum, egy méretes kékeres mentén jelölte ki a vonulási útvonalat a Hősök terétől a Kodály köröndig és vissza. (Több évtizedes párkapcsolat és három gyerek után ez az anatómiai forma amúgy is kinek jelentene meglepetést? Naugye.)
Elkésni nem szerető jólnevelt tüntetőkként a délután fél 3-ra meghirdetett kezdés helyett már 2 óra előtt a helyszínen voltunk, ahol ily módon volt még lehetőségünk megtekinteni a kitelepült sátrakat. Az Oligarcha + feliratú pultnál nem a nemzet pénztárosát vagy a nemzet vejét, hanem magát a Kutyapártot lehetett támogatni adománnyal: az egyik pultos saját bevallása szerint több mint egy éve lett oligarcha, mert azóta támogatja rendszeresen a pártot havi ezer forinttal.
A Betiltó Irodában mindent és mindenkit fel lehetett jelenteni, a feljelentőket természetesen júdás soros pénzekkel fizették ki.
Amíg a népek az indulásra vártak, a hangszórókból többek között a szovjet himnusz, a Raszputyin (ras-putyin, érted?), A párttal, a néppel egy az utunk örökbecsű dallamai, illetve a Gazprom vállalati indulója szólalt meg. Én ugyan csak alig középszinten értek oroszul, de így is elhűlten hallgattam a legszebb sztálini éveket idéző gazpromos szöveget. Orosz szakos párom viszont komolyan bólogatva megerősített abban, hogy jól értem, amit hallok.
És mivel a rendezvény bevallott célja a sokszínűség ellenében az állampárt által támogatott egyszínű szürkeség melletti kiállás, nem csoda, hogy a Hősök terét egyre nagyobb létszámban kezdték ellepni a szürke felsőruhába öltözött támogatók (blogger and co. included), passzivisták és a szürke szivárványos / kutyapártos zászlók. Fél 3-ra a tér nagyjából megtelt, és a szervezők felszólítására a kb. tízezres tömeg elindult a herezacskó, majd a barlangos test vonala mentén az Andrássy úton a Körönd felé.
Természetesen nem hiányozhatott Trampelnökúr szlogenjének aktuális variációja:
A legkönnyebben és legolcsóbban elkészíthető "plakát" (előtörténete nyilván közismert):
Személyes kedvencem a "mocskos fidesz" illiberális megfelelője, a "macskás fadísz":
Az Andrássy úton araszolva derült ki, hogy milyen rengetegen vannak a népek: a menet többször is elakadt, mert nem tudott haladni, hiába foglalta el az útpályát és a kétoldalt húzódó szervizutat is. Az orosz követség épülete előtt viszont tényleg megtorpant a tömeg, hangos fújolások és füttyögések miatt, de aztán a szervezők miatt változott a hangulat, és a vonulók immár azt követelték (összhangban a fideszes pártállammal), hogy ruszkik, gyertek haza!
Az egyik kézi hangszórós (szándékosan nem írok megafont, nehogy félreértés legyen) kutyapártos leányzó a kötelező oroszórákat felidézve próbálta meg csatlakozásra bírni a követség dolgozóit, de ő is érezte, hogy a „ruszkik gyertek” általa használt fordítása (русски давайте) nem igazán pontos. Bár ha mondjuk megkérdezte volna állandó parteremet és csinos segítőtársamat, akkor megtudhatta volna, hogy a keresett kifejezés a "русские приходите" lett volna. Viszont ha kerekes járművel történő invázióra hívjuk orosz „barátainkat”, akkor a "русские приезжайте", míg ha repülős megszállásra, akkor a "русские прилетайте" kifejezés lenne a helyes. Amúgy csak jelzem, hogy az orosz nagykövetség (руссийскойе посольство) épülete előtt megerősített kordon és kiemelt rendőri jelenlét volt, az örök időkre szóló magyar-szovjet barátság jegyében.
Elérkezve a hímvessző makkjához, ami jelen esetben a Kodály körönd volt, performansz következett, amiben szürke gólyalábasok csaptak össze színesekkel. Az összecsapásból szürke és színes kisgólyák születtek, de a színeseket végül szürkére festették. Legyen szürke minden focipálya!, követelte a menet élén haladó kocsiból az egyik szervező, hozzátéve: Virágozzon minden betonkeverő! Szürke Gandalfot!, dobott be egy újabb követelést, ezután a Felsőerdősor és a Benczúr utca érintésével a menet befordult a Délibáb utcába és ily módon a kissé hosszúkás makkot tökéletesen körülrajzolva és a Katolikus Rádió épületét érintve elindult vissza a Városliget felé.
A Dózsa György úthoz érve a menet a Műcsarnok mögött haladva érintette a Verona Angyalai és az Olof Palme sétányt, ezzel körbejárva a herezacskót is, és így ért vissza a Hősök terére. Ahol aztán erőteljes füstgyertyázás következett, majd színpadi beszédek hangzottak el. A blogger ezeket már nem várta meg (akit érdekel, itt olvashat róluk), mert gimis osztálytalálkozóra sietett annak apropójából, hogy az osztálytársak mostanában töltenek / töltöttek be egy igén szép és kerek szülinapot. (A lányokra tekintettel nem árulom, el hanyadikat.)
