A filmio.hu egy hónapon át ingyenesen streamingel jópár magyar filmet, amit természetesen a blogger is kihasznál és képernyőre veti egyik kedvenc mozijának hogyvoltját. Az 1969. május 29-én bemutatott film egyértelműen a béketábor válasza volt az imperialista Nyugat felforgató ügynökére, James Bondra! Rendezője Révész György, a főszerepben Bujtor István, a korszak és a hogyvoltíró egyik legkedvencebb színésze. Bujtor eddigre már túlvan a Bors első etapján, benne az általa megformált csendőrtiszttel, Zentay Dezsővel, de még előtte áll a Sándor Mátyás címszerepe. Jelen írásnak természetesen nem célja Sean Connery, a "one and only" James Bond és a Bujtor alakította Menő Fej karakterének összevetése, hanem csak annyi, amennyivel Dolák-Saly Róbert invitálja a nézőket a diafilmes izgalmas kalandvetítésekre: Mindenki jöjjön! Nézzék emberek és gyerekek! Jó szórakozást kívánunk!

I. Öreg asszony nem vénasszony!

Az Illés Miért hagytuk, hogy így legyen? c. számára indul a főcím, a dal szövegének ismeretében érthető, miért nem ez a film volt az akkori átkos (és néhány későbbi átkos) rendszer kedvenc mozija. A Fővárosi Tanács Öregek Otthonának kertjében kezdünk, ahol az idős álompár, Aranka és Kálmánka beszélget tervezett házasságkötésükről. Aranka az aznapi újságból olvassa fel a híreket, köztük azt, ami Ottó Klauberg náci orvos börtönből történő szabadulásáról szól. Klauberg történetesen Aranka veje, és szerinte ártatlanul ült, az öreglány a retiküljébe bevarrva már 20 éve őrzi az erre vonatkozó bizonyítékokat, a doki feljegyzéseit. Kálmánkát azonban ez nem hatja meg, háborús bűnös családjába semmiképpen nem akar benősülni, és „köztünk mindennek vége!” felkiáltással, korát meghazudtoló zergefürgeséggel felszalad a ház lépcsőjén.

Aranka indul utána, ám ekkor egy méretes tőr hasítja át a levegőt és az öreglány orra előtt becsapódik a fába. Aranka flegmán kihúzza és lazán a háta mögé dobva indul tovább, de a mögüle felhangzó rémült ordításra megfordul. Ne tessék bántani, engem csak felbéreltek!, könyörög kegyelemért a bokor mögül Mézga Géza magyar hangja, melléből decensen kiáll az eldobott kés.

II. A díszhalak nem szeretik mandulát!

Váltunk az Adriára, ahol nem az Adriai tengernek Syrenaia szerzőjével, gróf Zrínyi Miklóssal találkozunk, hanem a rosszfiúkkal, akik harisnyaálarccal a fejükön (!) kocsikáznak egy fehér Plymouthban Dubrovnik szűk utcáin. (A külső felvételek az akkori Jugoszlávia két szépséges városában, Dubrovnikban és Mostarban készültek.)

Aláfestő zeneként a Walkürök lovaglása szól, a hátsó ülésen méteresre tupírozott hajjal Brünhilda, pontosabban Helga ül, a Godó nevű gizda vezet, mellette a hústorony Káin terpeszkedik, akinek kedvence a pucolt mandula. (Igaza van, héjastól én sem szeretem.) A csapat éppen szálláshelyére hajtat, az ideiglenesen kibérelt Folklór villába, ahol már várja őket Pikó nevű társuk. A bérlés ebben az esetben erősen megengedő jelentéssel bír, ugyanis a háztulaj muszlim család fezes tagjai feszes kötélbéklyóban, felpeckelt szájjal hevernek a hátsó szobában. Amíg Helga szétnéz a házban, Káin egy marék mandulát szór a kerti medencében úszkáló halaknak, de azok inkább tubifexre vágynak. Így aztán Káin sértődötten kihalássza a csemegét a vízből és saját szájába tömi. De gustibus non est disputandum.

III. Színre lép a híres Menő Fej!

Következő helyszínünk a reptér, Willkommen in der Adria, Welcome to the Adria, köszönti a hangosanbeszélő az érkező turistákat, köztük Klauberget és a lányát, Évát. Aláfestő zeneként halkan szól az Akácos út, és a drinkbárnál ott ül hősünk, a jósvádájú Menő Fej! Külön méltatás helyett vicces animációban látjuk különféle hősies és lovagias tettek végrehajtása közben, menő. A szuperhős újságja mögül feltűnés nélkül vizsgálja az érkezőket, bár mintha fejjel lefelé tartaná a sajtóterméket, de hát mit értek én a titkos nyomozáshoz. Kifigyeli, amint a profhoz egy napszemüveges férfi lép oda és pár szót vált vele, már csak azt kéne tudni, miről beszélnek.

Kisvártatva a pulthoz egy másik fiatalember telepszik és a pincérrel bekapcsoltatja a rádiót. Kiderül, hogy ő is magyar nyomozó, a rádió hangja bezavar az esetleges lehallgatóknak, így nyugodtan tudnak beszélgetni. Budapestről nincsenek jó hírei, a rendőrök semmire sem jutottak Arankával, a prof nála őrzött jegyzetei pedig értelmezhetetlenek. Menő Fej röviden ismerteti a mostantól használatos kódokat, ő lesz SA-6, társa SA-11, kapcsolattartójuk a helyi nyomozók főnöke, Pečar felügyelő, az ő kódja Központ-3. Kommunikációhoz adóvevőként működő spéci karórákat fognak használni, vészjelzéshez a mutatókat 12 órára kell állítani. Megtudjuk azt is, miről beszélgetett Klauberg és a napszemüveges, a pesti nyomozó pipájának halálfej faragású feje ugyanis miniatűr magnót rejt, azzal vette fel a beszélgetést. Lejátszás közben mozog a koponya szája és villog a szeme, Q, az eredeti James Bond sorozat kütyüszakértője sírva kaparássza a fotel karfáját, hogy nekik ilyen eszközük nincs.

Ma délután 6-kor Helga várja magát a Folklór villában, hangzik a pipából, nem ismerek semmiféle Helgát, válaszolja a prof dühösen, aki alig lát a pipától, ez a hangján is hallatszik. Amint véget ér a felvétel, megjelenik egy csinos stewardess és Menő Fej nyakába ugrik. Te vagy az én egyetlenem, bókol a lovag, és a párocska elvonul a szállodába.

IV. Jó, ha valaki tud gyerekverseket

Hotel Kompas, az úszómedence közelében ücsörgő Klauberg szivarozva figyel egy közeli szigetet, rajta furcsa formájú sziklával. Az egyik erkélyen Menő Fej és a sztyuvi csókolózik, nem világos, hogy eksön előtt, után vagy közben vannak-e. De akárhogy is, a titkosügynök smárolás közben a medence vizébe kacsás úszógumival éppen beereszkedő Évát stíröli, a sztyuvi persze szakmailag érzékeli a figyelem lankadását, majd észre is veszi annak okát. A jól megérdemelt pofon nem is marad el, és bár az „engem többet nem látsz” fenyegetés nem hangzik el, a nő dühösen lelép.

Klauberg asztalához a napszemüveges fószer lép oda (neve egyébként Hepi), és számonkéri, amiért nem ment el Helgához a megbeszélt találkozóra. Én végeztem azzal a bandával, ezt megmondhatja Helgának is, önérzeteskedik a prof. A medencéből Éva mászik kifelé, ám ekkor feltűnik a gizda Godó, és tréfásan visszalöki a vízbe. Az inzultust nem tűrheti Menő Fej, gyorsan lemászik az erkélyről (szerencsére az első emeleten lakik), odapattan Godóhoz és a következő kérdést szegezi neki, hogy feltérképezze kulturális ismereteit: „Ismeri ezt a gyerekverset? Szeme lecsukódik, szája kinyitódik, hagyjuk a kis álmost, hadd aludjon már most… Hopp egy légy!” Az utolsó szavaknál két ujjal orron ragadja Godót és bevágja a vízbe, majd zsebkendőt vesz elő és akkurátusan megtörli a kezét, higiénikus ember, ahogy a KFT dala is mondja.

A hős lovag kezét nyújtja a kisasszonynak, közben a másikkal lazán visszalöki a vízbe a kikászálódni készülő Godót. Éva vagyok, mosolyog a leányzó szendén, Ádám vagyok, csókol kezet a sziklaöklű Joe. Hepi és Godó jobbnak látja a távozás hímes mezejére lépni, Menő Fej pedig pár szóval megnyugtatja a lányához odasiető aggódó atyát.

Versmondás után másik kultúrprogram következik: múzeumlátogatás, a párocskán kívül más látogató nincs is, így szerencsére nem zavarja senki a beszélgetésüket. Menő Fej természetesen minden képről tudja, hogy ki festette, mikor, milyen stílusban és milyen ruhában. Persze az ismeretterjesztés közben csókolózni is kell, te vagy az én egyetlenem, búgja a nőnek. (Azért legalább saját magával szemben lehetne igényesebb, nem igaz, hogy más csajozós dumát nem tud.) Éva szerint apját igaztalanul vádolták háborús bűnökkel, a győztesek mindig azt fognak rá a legyőzöttekre, amit akarnak, érvel figyelemreméltóan. Menő Fej ismét fitogtatni kezdi művészeti ismereteit: Ez itt egy Maulbertsch a XVIII. századból, ez egy Felix Leicher a XIX. századból – ez meg itt két csirkefogó a XX. századból, mutat a sarok mögül előlépő két harisnyásra.

Godó és Káin az, a harisnyákat ismét a fejükön hordják, én nem tudom, ez valami fétis lehet náluk. Természetesen bunyó kerekedik, ennek során a kockás nadrágban és rózsaszín kardigánban (!) feszítő Káin viszonylag hamar lenyomja Menő Fejet, aki kiterül. A hústorony lefogja Évát, Godó meg ollót kap elő és kiváló borbélytudását hangoztatva nekilát megritkítani a lány haját. Az ügynök magához tér és további verekedést kezdeményez, Éva ezt kihasználva elrohan segítségért. Az érkező teremőr-rendész kombinált felmentő csapat elől a rosszfiúk elmenekülnek.

Godó felkeresi a szállodai szoba fürdőkádjában ázó Klauberget, aki továbbra sem hajlandó elmenni Helgához, hiába kapacitálja erre a Hobo Blues Band is. (A HBB-nél szereplő Helgáról amúgy bővebben itt.) Godó fenyegetőleg meglóbálja az Éva hajából származó tincseket, majd hidegre állított zuhannyal próbálja jobb belátásra bírni a profot, aki végül beadja a derekát. Sőt, az időközben megérkező Évának már mint barátját mutatja be a rosszarcút. Godó vigyorogva közli, hogy a földszinti recepciónál fog várni, távozáskor még viccesen megcsattogtatja az ollót Éva felé.

Éva követelésére Klauberg visszaréved a múltba és elmondja, hogy annak idején miért ítélték el. Orvosként a nácik által halálra ítélteken kísérletezett, és ennek során mintegy véletlenül felfedezte a rák ellenszerét. A komplett szérumot azonban már nem volt ideje összeállítani, mert a háború véget ért, és csak a méreganyag készült el. Az azonban olyan pusztító, hogy egy ampullája százezer embert tud megölni, ezért a XX. század pestisének is nevezik. Mindezt azonban nem mondta el a tárgyaláson, és a méreg rejtekhelyét se árulta el, ezért ítélték el húsz évre. A régi nácik most azonban Éva életét fenyegetik, ezért kénytelen lesz együttműködni velük, a lány hitetlenkedve hallgatja a sztorit. A földszintről Godó mérgesen feltelefonál, de mivel választ nem kap, fel akar menni a szobába. A lépcső mögül azonban előlép Menő Fej, szeme lecsukódik, kezdi a mondókát, mire Godó rémülten elfut és kocsiba vágja magát. Egy közeli autóból az SA-11 hívójelű nyomozó nyomkövetőt lő ki Godóra, a kis ketyere észrevétlenül landol a rosszarcú szalmakalapján.

V. „Ha a hegy nem megy Mohamedhez...”

Eljön az este, Klauberg a szálloda bárjában iszogat, a színpadon az Illés zenekar hangicsál, Menő Fej a pultnál csókolózik Évával. Kezdődik az est fénypontja, a sztriptíz, ezt a részt serdülőként mindig nagyon vártam, de sajnos a kamera Helga és Káin érkezésére koncentrál. Letelepednek a Klauberg melletti bokszban, a hústorony persze egyből begyűjti a környező asztalokról a mandulát és tömni kezdi magába. Méteres hajkoronája alól Helga beszélgetést kezdeményez a proffal, megtudjuk, hogy a nő a háború alatt tábori felügyelő volt Eichgartenben. A jelenlegi akciót régi parancsnoka, Boger vezeti, céljuk természetesen továbbra is a végső győzelem, amihez elengedhetetlenül szükséges a titkos méreg megszerzése, amiből a doki 1000 ampullányit készített.

A prof azt magyarázza, hogy ő a teljes készletet megsemmisítette, Helga persze szemberöhögi. A cucc nyilván itt van elrejtve valahol a közelben, különben miért jött volna éppen ide Klauberg, konyakot bárhol ihat, sztriptízt is láthat Nyugat-Berlinben, nicht war? Bogernek, aki jelenleg utazási ügynöknek álcázza magát, köztudomásúlag elég kemény módszerei vannak és úgysem fog elmenni innen az ampullák nélkül, úgyhogy a prof jobban teszi, ha nem kéreti magát. A lufik között félpucéran bujkáló sztriptíztáncosnő műsora ezalatt véget ér, az utolsó lufi kidurrantása már a szemérmesen lekapcsolt színpadi világítás sötétjében történik, verdammt und donnerwetter, nem láttunk a lényegből semmit!

Csörög a bárpulton lévő telefon, az ismeretlen hívó Éva Klauberget kéri, a lány Menő Fej kíséretében lép oda a készülékhez. Látjuk, ahogy a vonal túlsó végén Hepi valami kerek tárcsát erősít a telefonra, Éva hiába hallózik, a kagylóból csak furcsa sípoló hang hallatszik. Menő Fej kikapja a kezéből a kagylót és az italospolc felé fordítja, pár palack nagy csörrenéssel eltörik. Klauberg rémülten rohan oda az aléltan heverő lányhoz: Mi volt ez? Ultrahangú szuperszonikus vibrátor, feleli elszánt arccal az ügynök (nem röhög!), ezzel akarták Évát megsüketíteni. A kütyüszakértő Q előkapja füzetét és sebesen jegyzetelni kezd: ultra supersonic vibrator, don’t try it on your wife. A háttérben Illésék ismét belecsapnak a Miért hagytukba.

Klauberg ráébred, hogy ezek a csávók nem szarral gurigáznak, és Menő Fej gondjaira bízza Évát, amíg ő elmegy pár dolgot elintézni. Amíg a szobában a prof magához vesz pár szivart, az ügynök észrevétlenül nyomkövetőt helyez el a zakóján. Amint lehet, visszajövök, addig gondoskodjon a lányomról, ne hagyja magára!, búcsúzik Klauberg. A karórába épített adóvevő révén az ügynök értesíti SA-11-et és kéri, kövesse a dokit (Q tolla sebesen szántja a papírt). Éva hamarosan magához tér, ezt kihasználva Menő Fej rövid előjáték keretében lefejti róla a köntöst, és a Csak egy kislány van a világon c. nóta dallamára ígéretéhez híven vagy háromszor egymás után gondjaiba veszi Évát. (Mindenféle vibrátor segítsége nélkül, feltételezem.)

Godó kocsival viszi Klauberget a Bogerrel való találkozásra, a prof azonban útközben egy preparált szivarral elkábítja a rosszarcút. A doki gyalogosan indul tovább a keskeny utcákon és eltűnik az éjszakában, a pár perccel később érkező fiatal nyomozó így csak a volán mögött békésen szendergő Godót találja a kocsiban. Hiába tekeri a ketyeréjét, nem tudja fogni a doki nyomkövetőjének jelét, most mi lesz? Idegességemben én is feltépek egy csomag sós mogyorót.

Az izgalmak errefelé folytatódnak.