Showtime!

Gabba the Hutt agymenései mindenféle témában

A Scorpions az Arénában

2022. június 01. 14:50 - Gabba

Na kérem, ez is megvolt. Május 30-án eszméletlenül szuper koncertet adott mindnyájunk kedvence, a hard rock egyik legnagyobb királya, a Scorpions. Teljességgel hihetetlen, de ha valaki csukott szemmel hallgatta volna végig, az azt hihette volna, hogy max. a 40-es éveikben járó bandatagok nyomják a showt. De a majdnem teljesen megtelt Arénában természetesen egyetlen ember sem csukta be, ellenkezőleg, tágra nyílt szemmel és hullámozva, csápolva hallgatta a srácokat. A három szenior: Rudolf Schenker (73), Klaus Meine (74), Matthias Jabs (66) és a két junior: Pawel Maciwoda (55) és Mikkey Dee (58) olyan döbbenetes tempójú másfél órát nyomott le, aminek a végén a közönség egymás ujját nyalogatta elégedettségében.

scorpions_koncert_header_image.jpg

ukran_zaszlo_kicsi.jpg

 

 

 

Amint az tudható, a turnét első nagylemezük, az 1972-es Lonesome Crow megjelenésének 50. évfordulójára, és az idei év elején kiadott Rock Believer album bemutatására időzítve szervezték. A jelenlegi felállásban 2016 óta gyűrik az ipart, akkor csatlakozott a dobos Mikkey Dee (polgári nevén Micael Kiriakos Delaoglou), aki azt megelőzően a Motörheadben játszott Lemmy haláláig. Amint azt a koncertet beharangozó posztban írtam, viszonylag hamar elindultam a buliba, mert az izgatottságtól alig tudtam megülni a seggemen. 6-kor még a kaput se nyitották ki, a hozzám hasonló többi korai madár lassan gyülekezett. Egy rendkívül csinos, testresimuló fekete ruhás madár virágcsokorral a kezében állt be az egyik sorba, vajon ő kapta valahol vagy a zenekar egyik tagjának szánja? Kínzó kérdés, amire egyelőre nincs válasz. Ezért inkább azt próbáltam felidézni, hányszor láttam eddig élőben a Scorpionst. 1986 augusztus, MTK pálya, 1990 december, Budapest Sportcsarnok, 2014 június, Hősök tere, és most jön a negyedik.

rock_believer_2022.jpg

A mostani turnét március végén kezdték Los Angelesben, onnan repültek át Európába. Hozzánk Krakkóból érkeztek, ahol május 28-án léptek fel. A magam részéről direkt nem néztem meg egyetlen felvételt sem a turnéról és nem kerestem rá, milyen setlist-tet raktak össze a fiúk, hadd legyen meglepetés. Hát lett. Az érkezőket a színpadot eltakaró hatalmas vászon fogadta Scorpions felirattal. 8 órára szinte teljesen megtelt a csarnok, és egyre emelkedettebb lett a hangulat, hogy aztán pár perccel negyed 9 után beinduljon a buli. Megszólaltak a gitárok, a lepel lehullott, hogy alatta egy másik tűnjön fel. Mi ez, csak nem lesz hétfátyoltánc?, futott át rajtam a kósza gondolat, de persze nem lett. Az újabb felirat egy kérdés volt: Are you ready to rock? Fuck, yeah!, jött a válasz mindenhonnan és indult a zúzás.

A legújabb lemez első dalával indítanak, ez a Gas in the Tank (kb. Nafta a tankban), ami ideális koncertkezdő szám a ritmikus lüktetéssel és a bulik hangulati leírásával. („Let's play it louder, play it hard / Laid back and a little dark / Give me a dirty riff, my friend / There's gotta be more gas in the tank”) A fényeffekt a teljes koncert alatt végig pazar (pozor!), minden dalhoz más-más, dinamikusan változó vetített háttér társul. Itt a nyitányban természetesen egy óriás skorpió mozog össze-vissza és tekergeti a fullánkját. Következik a Make It Real (Valósítsd meg) az 1980-as Animal Magnetism albumról, a kivetítőn a közönséget üdvözlendő feltűnik a piros-fehér-zöld, a háttér tévéképernyőket idéz, ideálisan illusztrálva a szöveget: hallgass a megérzéseidre, magad döntsd el, mit akarsz és valósítsd meg, ne élj fantáziavilágban.

Jó estét, Budapest!, köszönt mindenkit magyarul Enyim Klaus (azaz Klaus Meine, bocs, bocs, bocs, de nem bírtam kihagyni), majd angolul folytatja, mindenkinek mennyire szar volt az elmúlt két járványos év, de most végre ismét közönség előtt állhatnak és nagyon jó bulit ígér ma estére. Belevágnak a New Yorkot és a 42. utcát megéneklő dalba, ahol a dögösen kiöltözött csajoddal jókat lehet enni-inni, mászkálni mindenféle népek között, tisztára, mint az állatkertben, jön tehát a Zoo, szintén az Animal Magnetism-ről / ról, a háttérben természetesen felhőkarcolók. Jabs rutinosan hozza a dal jellegzetes effektjét a szájgitárral (talk box), amint az hallható pl. a nyálcsorgatós rajongói videóban is alant.

Maradva a gitárnál következik a négy gitárra hangolt instrumentális Coast to Coast (Egyik parttól a másikig) a világhírnév előszobáját jelentő Lovedrive lemezről 1979-ből. A háttér dugattyús gőzgépre vált, amiből lángnyelvek csapnak ki, így idézve fel az amerikai transzkontinentális vasút hőskorszakát, amikor óriási dolog volt vonattal eljutni a nyugati parttól a keletiig. (Persze hogy ehhez mit szóltak az indián őslakosok, az másik téma.) Rudolf, a viccmester össze-vissza pörög, forog, tekereg, majd Klaus is gitárt ragad, és amikor így négyen összeállnak, nem csak a csajok kezdenek visítozni.

Jön két szám a Rock Believer-ről, az első a misztikus hangzású és szövegű Seventh Sun (A hetedik nap), amit a pörgős Peacemaker (Béketeremtő) követ. (A hasonló című film George Clooneyval és Nicole Kidmannel megvan?) Ez a Scorpitól megszokott háború- és erőszakellenes dalok újabb darabja, aminek sajnos aktualitást ad az Ukrajna elleni orosz invázió. („The evil monster is still alive / Even after all this time / It's been written in the stars / Forever love, stop the war”) Ha nem vigyázunk, mindannyian hamuvá éghetünk, és ha élni akarunk, akkor jó lesz tenni valamit, mert lassan az utolsó kijárathoz érünk az autópályán. A fények főleg vörösbe játszanak és a kivetítőn, akárcsak a hivatalos videoklipben, a szöveg kulcskifejezései tűnnek fel.

Vissza a ’80-as évekbe, következik a blogger legkedvencebb albumának, a ’84-as Love at First Sting-nek az egyik legnagyobb sikere, a Bad Boys Running Wild (Száguldó vad fiúk). A háttérkép menő motorokat mutat a sebességtől vörösen izzó kerekekkel, miközben a szövegből megtudjuk, milyen veszélyeket rejtenek a nagyvárosi utcák: kutyák rohangálnak, felhevült cicusok sétálgatnak, kígyók tekergőznek, patkányok iszkolnak, tigrisek harcra készülnek, stb. („Out in the streets / The dogs are on the run / The cats are all in heat / Out in the streets / Snakes are all around you / Dirty rats are on their way / They control you and they'll make you pay”)

Matthias percei következnek, mert jön egy újabb instrumentális darab, a Delicate Dance (kb. Kényes tánc), ami gyakorlatilag egy négyperces gitárszóló, a többi hangszer diszkrét háttérbevonulásával, mondjuk azért Mikkey püföli a dobokat hátul diszkréten kegyetlenül. Ez a szám nem jelent meg sorlemezen, csak a 2013-as athéni koncertlemezen adták ki. A végén nagy ováció a közönség részéről, ami meghatottságba megy át, mert Klaus pár szóval megemlékezik barátjáról, Kóbor Meckyről, az Omega alapítójáról, és az ő emlékének ajánlja a Send Me an Angel-t a Crazy World c. lemezről. Kezek a magasban, mécsesként világítanak a mobilok, a közönség egy emberként énekli a refrént. A háttérkép színházi függöny, hiszen Shakespeare óta tudjuk: „Színház az egész világ, / És színész benne minden férfi és nő: / Fellép s lelép….”

Maradunk a rockballadáknál, mert természetesen nem maradhat ki a Wind of Change, ugyanennek a lemeznek a legnagyobb slágere azóta is. Klaus felemlegeti az Ukrajnában dúló háborút és a mielőbbi békében bízva indítja el a számot. Az első két versszak a háború kitörése miatt aktualizált verzió, a közönség részére a szöveget ki is vetítik:

„Now listen to my heart / It says Ukraina / Waiting for the wind / To change

A dark and lonely night / Our hopes and dreams won't die / Waiting for the wind / To change”

 

A háttérképen rengeteg gyertya, majd amikor visszaáll az eredeti szöveg, jönnek a képek szögesdrótos falakról, aztán a falak leomlásáról, hiszen a dal mégiscsak a létezett szocializmusok bukása felett érzett örömről szól. (Hogy aztán ebből az örömből mi lett mára, abba most nem megyek bele, mert ez az este a rock ünnepéé.) A közönség énekli a refrént, a vetített háttér az ukrán nemzeti színekkel festett békejelet mutatja. Klausnak feldobnak közben egy magyar zászlót, amit nagy ovációtól kísérve a vállára terít.

Ismét felpörgünk, érkezik a Tease Me, Please Me (kb. Csábíts, ölelj), a Crazy World album nyitó száma, a turnék és a koncertek során szembejövő egyéjszakás random csajok himnusza. Használj ki minden lehetőséget, másnak nem is kell tudni róla.

(„Never wasted any time / Never missed a beat / Total satisfaction / Always guaranteed

Tease me, please me / No one needs to know
Tease me, please me / Before I have to go”)

 

A kivetítőn természetesen vörösre rúzsozott ajkak és a hozzájuk tartozó csajok, lányok és cicák, akik sokféle módon domborítanak, rúdtáncolnak, stb. A végén Rudolf Schenker is kedvet kap, gitárját magasba tartva ő is pörögni kezd, na nem rúdon, hanem saját tengelye körül.

A fárasztó pörgés után a csapat szenior tagjai levonulnak a színpadról, hadd dolgozzanak egy kicsit a „fiatalok” meggondolással. A basszer Maciwoda és a dobos Mikkey kettesben marad és egy egészen különleges 10 perc következik. Ennek első részében Pawel rögtönöz a dobos háttértámogatásával, majd jön Mikkey saját blokkja, a rá jellemző hosszú és változatos dobszólók egyike. A kamerák különböző beállásokból mutatják, a háta mögül lőtt felvételeken jól látszik, ahogy mind a négy végtagja külön mozog, szerintem az ötödikkel is veri az egyik dobot, de azt pont nem látjuk… A háttérképen közben egy óriási félkarú rabló kijelzője pörög, na vajon meglesz-e a  főnyeremény? Meglesz bizony, mert a szóló végére időzítve kijön az öt egyforma ikon és pénzcsörgés kíséretében záporozni kezdenek az aprók a gépből. Mikkey egy vicces mozdulattal fél liter izzadságot söpör le a homlokáról és vigyorog hozzá, a közönség nagy tapssal és nevetéssel reagál. (Linkelem a prágai verziót.)

És aztán fokozódik a pörgés, először az aranykorszakukból származó Blackout (Kiütve) jön, a gitárszólót Rudolf játssza. Olyan gitárt használ, amiből gomolyog a füst, Pawel 2:10-nél megjátszottan mata arccal nagyokat szippant belőle, vicces. (Ez az egyik kedvenc lemezem, ahogy arról egy pár héttel korábbi posztomban már ömlengtem.) A végén jön az ominózus csörömpölés és a szétrepülő üvegcserepek, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

És még egy fokozattal feljebb srófolják a hangulatot, mert érkezik a Big City Nights, az újabb leírása a nagyvárosok rejtette veszélyeknek és annak a vágyakozásnak, hogy találjunk egy olyan lányt, aki megolvasztja a szívünket. (Nyilván képletesen szólva, hiszen kevésbé szofisztikált népek ezt nagyjából úgy fogalmaznák meg, hogy addig dugnám a csajt, amíg mozog.)

„There is no dream / That you can't make true, if you're looking for love
But there's no girl / Who's burning the ice away from my heart
Maybe tonight!

Big city, big city nights / You keep me burning
Big city, big city nights / Always yearning”

A háttérképen mindenféle neonfények: casino, peep show, reklámok, et cetera, and so on, und so weiter, stb.

 

És ezzel vége, szétszóratnak az ominózus pengetők és dobverők, a csapat levonul, de persze a ráadás még hátravan. Két szám jön, ezek is, akárcsak az előző, az aranykor másik albumáról, a Love at First Sting-ről. Az első a Still Loving You, az egyik legklasszabb rockballada evör, a közönség az egészet kívülről tudja és énekli, bele a Klaus által előrenyújtott mikrofonba. Világítanak a mobilok, a küzdőtér hajlong, Matthias és Rudolf gitárja egymásnak felelgetve sír. Still loving you Budapest!, bókol Klaus.

De mivel szomorú hangulatban nem lehet egy ilyen bulit zárni, a srácok belecsapnak a lecsóba és felzúg a Rock You Like a Hurricane, ami ismét valami alkalmi hölgyismerőssel folytatott szexuális kalandról és a zajos éjszaka során összekarmolt hátakról szól, persze rádiósugárzást lehetővé tévő megfogalmazásban.

„It's early morning / The sun comes out
Last night was shaking / And pretty loud
My cat is purring / It scratches my skin
So what is wrong / With another sin?”

 

A vége kb. másfél perces lezárás, Rudolf hatalmas malomkörzésekkel pengeti a gitárját, hátul Mikkey püföl szét mindent. Lelkesen tapsolunk és hujjogunk, a srácok szétszórják a megmaradt pengetőket és ütőket, többször meghajolnak, majd levonulnak a színpadról. És választ kapunk a poszt elején feltett kínzó kérdésre is: a virágcsokrot végül Mikkey Dee kapta meg.

Ha egy szóval akarnám összefoglalni az estet, az két szó lenne: fasza volt.

7 komment
Címkék: koncert scorpions

A bejegyzés trackback címe:

https://gabbahutt.blog.hu/api/trackback/id/tr517845469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2022.06.01. 22:08:23

Irigyellek és mindenkit, aki el tudott jutni rá.

Irigylésre méltó a fizikumuk.

weirdo 2022.06.02. 13:51:54

Mindnyájunk kedvenceeeeee? Ekkora nyálbandát

gigabursch 2022.06.02. 20:59:11

@weirdo:
Valamelyik Rock am Ring vagy Wacken előtt volt egy kiadós riportsorozat a főfellépő Scorpions kapcsán.
Ott aztán Kerry Kingtől Lemmyn át a jelen húzós-zúzós zenészeinek sokasága megszólalt, hogy nekik mit adott ez a zenekar.
A többi hülyeségre, meg senki nem kíváncsi...

Flankerr 2022.06.04. 08:49:56

"A hasonló című film George Clooneyval és Nicole Kidmannel megvan?" Sajnos igen, láttam pár éve, nem kellett volna :D

Gabba 2022.06.04. 09:40:04

@Flankerr: yay, nekem Kidman kisasszonnyal eddig csak kellemes élményeim voltak, de akkor most újra megnézem a filmet, mert már régen láttam, és ugyebár pantha rei, minden változik, még talán az én ízlésem is...

Flankerr 2022.06.04. 13:17:59

@Gabba: ez már akkor is béna fos volt

Gabba 2022.06.04. 21:48:39

@Flankerr: te nagyon kegyetlen kritikus vagy.... délután újranéztem és nem hánytam tőle, sőt szórakoztatott. Nicole-t meg továbbra is bírom, és ugyan szőrös pár testrészem, de a szívem nem :D
süti beállítások módosítása