Kicsit megpihenünk, épp ideje, hiszen már másfél órája tart a koncert, hogy bírja Hobo a fájós lábával?, maxi riszpekt, idézem Jar-Jar Binkset. Az ünnepelt ismét elmondja, milyen sok jókívánságot és ajándékot kapott a rajongóktól a szülinap alkalmából, köztük egy könyvet is a „Szovjet népmesék Leninről és Sztálinról” címűt, és ez nem vicc, tényleg van ilyen kiadvány, 1953-ban jelent meg, a népek nagy tanítója, Joszif Visszarionovics halálának évében. Hobo fel is olvas belőle egy részletet, amiből kiderül, hogy egy szovjet hős, Lenin, kezébe vette a napot és arra fordította, ahol az emberek szenvedtek…. És Lenin halála után a nép napját egy másik vitéz őrizte tovább, Lenin legközelebbi barátja és elvtársa: Sztálin. A közönség tapsol és nevet, это чудo, teszem hozzá a magam részéről.
És ha már elvtársakról van szó, ezen a vonalon megyünk tovább, jön a Vadászok kivonulása az 1990-es dupla albumról, a „Tábortűz mellett”-ről. Kiss Zoltán és Büdi Szilárd valóságos gitárpárbajt vív, egymásra licitálva szólóznak, majd Igali Csanád is beszáll a zongorával, szuper pillanatok. A kivetítőn több diktátor és főelvtárs fényképe sorakozik: Pinochet„ Hitler, Sztálin, Czinege Lajos, stb. „Uraink szolgák voltak, egynek sem volt szava, / Sohasem kérdezték: Mikor mentek végre a picsába haza?”, tér el Hobo szenvedélyesen az eredeti szövegtől, de ezt senki sem bánja. Alszik valaki?, kérdezi a dal végén, de persze senki.
Maradunk a „Tábortűz mellett”, következik az Éjszakai Budapest blues, a fiktív ellenállók dala: „Reggel ötkor egy simlis talponálló, sír a sokat szenvedett őrmester, / Én meg azért vagyok ellenálló, mert igazoltatott a rendőr egyszer.” Hmm, hát ezt akár a nemzet atyja, O1G is énekelhetné, ha lenne hangja… Büdi Szilárd a legjobb blues-zenészek mintájára recsegteti a szájharmonikát, szuper.
Majd jön az Új Magyarország ismét a „Hé magyar Joe” lemezről:
„És gyalázzák egymást ismeretlenek / álnevek mögött sunyin lapulva / És a gyerekek mind Nyugatra mennek, / és hízik a bunkó nomenklatúra. / Mondják, szolgának lenni jobb, mint rabnak / S mint Petőfi kutyái, talpat nyalnak.”
Aztán megkapják a magukét a szervilis újságírók is, jön a Hashajtó sajtó, aminek szövege a Hajtók dalában is szereplő mondatokra épül, de a zenei alap jóval dögösebb. Ezt a számot eddig nem ismerhettük, úgy tudom, majd a tavasszal megjelenő önéletrajzi könyvéhez kapcsolódó lemezen fog csak megjelenni, ezt kérem szépen a névnapomra, előre is köszönöm. Csak pár részlet a szövegből:
„Édesen horkolok, zörren az ablak / Megjött a parancs, nyalni induljak….
… A rocktól félek, a bluestól hányok / mindig lenéztek engem a sztárok
Nem lettem senki, írni se tudok / tévésnek nyalok, zenészbe rúgok….
…Álnéven írok, kommentelek, csak sajtó vagyok, ne lőjetek!
Hashajtó sajtó, nem lesz több gyötrelem, Hashajtó sajtó, ez, ami kell nekem
Hashajtó sajtó, jobb, mint a gyógyszer, Hashajtó sajtó, nem kell több óvszer!”
Bírják még?, kérdezi Hobo a közönséget így két óra elteltével, én persze hogy az ülőhelyemen, de ő vajon hogy bírja a fájós térdekkel? Maxi riszpekt, mondtam már? Következik a Gimme Shelter a Rolling Stones 1969-es remeke, ami Hobo bevallása szerint neki második himnusza a Kölcseyé után. Saját fordításában adja elő, mint annak idején is az ősidők koncertjein:
„Óóó vad vihar tépi / Városok dzsungelét
Óóó csak adj menedéket / A golyó utolér
Óóó testvér / Nincs sehol menedék, Nincs sehol menedék
Óóó testvér / A golyó utolér
Tűz söpör utcákon végig / Éjvörös szőnyegként
Egy őrült bika eltévedt / Mint egy tank jön felénk"
Persze Hobo nem lenne Hobo, ha nem írt volna hozzá pár új versszakot az aktuális események hatására, mint például:
„Már mindent tudnak rólam, olvassák leveleimet / Nem süket a telefon, a bank ellopja a pénzemet …"
Ezután visszatérünk a HBB lemezekre, jön az Országút blues az 1983-as „Még élünk” LP nyitó száma („B. elvtárs Szegeden a Volgájába szállt / A hátsó ülésen a titkárnője várt"), Annak idején Hobo ezt Bill-lel közösen énekelte, ezúttal Büdi Szilárd vállalja Bill szerepét és nyomja el úgy a számot, hogy az ellen Billnek sem lehetne kifogása. Még arra is ügyel, hogy az utolsó sort („hétköznapi eset, vértől mocskos út") ugyanúgy ű-vel énekelje ú helyett, ahogy Bill anno. Már majdnem vége a számnak, amikor Hobo valami balhét vesz észre az első sorokban és leállítja a zenét. Kiderül, hogy egy magáról kissé megfeledkezett rajongó túl hevesen pogózott vagy ilyesmi, és a biztonságiak ki akarták vezetni. Földes felszólította a biztiket, hogy oké, de hátul majd engedjék vissza a csávót a küzdőtérre. A közönség tapsol, a banda meg ismét belevág a refrénbe: „Jó nekem a Trabant, nem kell Cadillac / Az élet nem álom, holnap ébredek." A kivetítőn természetesen a Trabant személygépkocsi előnyös tulajdonságait bemutató kisfilm pereg.
És jön az est fénypontja, az óriás kivetítőn két ázsiai leányzó énekelni kezdi a Happy birthday-t (happy birthday dear Hobo, happy birthday to you) és a színpadon megjelenik Schmuck Andor tortával! Szokásosan öltönyben (szerintem abban is alszik), én meg, miközben a nézőkkel együtt nagyon röhögök, azon morfondírozom, honnan ránthatták elő a szervezők ilyen rövid idő alatt ezt a csávót? Ez most vicc vagy komoly, mert viccnek kicsit erős, jut még eszembe az ismert székely bácsis poén. Vigyázz Hobo, miket kívánsz magadnak, mert még valóra válnak! Földes azon poénkodik, hogy ezek szerint sikerült nagyon megijesztenie a szervezőket, mindenesetre köszöni és el van ragadtatva. Aztán elénekli a Jaj de jó a habos süteményt, majd a banda belecsap a Tortába. A kivetítőn illusztrációként megjelenik egy felfelé meredező banán a végén tejszínhab folttal, amit egy tökéletesen manikűrözött női ujj keneget jobbra-balra, explicit szexuális illusztrációként szolgálva a refrénhez. („Verem, verem verem, majd bele szakadok, / de nem bántok én senkit, csak verem a habot")
Hobo lesétál a színpadról, miközben a zenészek valami improvizációt nyomnak, biztos leül egy kicsit pihenni a színpad mögött, gondolom, de nem is tévedhetnék nagyobbat. Mert pár perc után hatalmas ováció kíséretében feltűnik a küzdőtéren a nézők között! Felkapcsolják a fényeket (most látszik, hogy gyakorlatilag telt ház van, ami legalább 11.000 embert jelent), a zenekar ritmust vált és belekezd a Hetedikbe, amit Hobo a nézők közt sétálgatva énekel végig. Nagy nap ez a szelfizőknek, mosolygó arcok és baráti kezek veszik körbe az ünnepeltet, a tömeg is vele énekel, persze nem mindenki tudja az egész verset (nehéz szöveg, az tény), emiatt helyenként Hobo is elrontja, de ez senkit nem érdekel. Én ezt a számot hallgatva mindig arra gondolok, hogy ha Földes László semmi mást nem ért volna el, csak annyit, hogy ezt a verset fiatalok százezrei tanulták meg tőle, már nem működött hiába.
Jön a Kerítés mögött fegyveresek a „Vadászat"-ról, ez már a Hobo koncertek végefelé szokott előkerülni, több mint két és fél órája játszanak már, alig hiszek az órámnak. Hobo felkonferálja a Közép-európai hobo blues II. új feldolgozását, ami szintén a tavaszi könyvhöz kapcsolódva fog megjelenni, ezt három zenésztársával együtt énekelte fel: Presser Gáborral, Charlie-val és Kóbor Jánossal, és ami Mecky utolsó lemezfelvétele lett. Playbackról játsszák le a számot, mindenki könnyel a szemében hallgatja.
De Hobo nem hagyhatja, hogy sírva távozzunk, elvégre mégiscsak szülinapról van szó. A maratoni est végén tréfásan arra kér minket, legyünk tekintettel hajlott korára. Mi nevetve biztosítjuk, hogy tekintettel vagyunk, de legyen még valami vicc és pörgés. És lesz is, mert a ráadásban először a Túl az Óperencián hangzik el az „Esztrád" LP-ről (ami Piroska szexuális sanyargattatásainak szomorú történetét idézi fel ezekben az LMBTQ időkben, ahogy az ünnepelt felkonferálta).
Majd zárásul a fiúk a húrok közé csapnak és lenyomják a Johnny B. Goode-ot. Minden zenész hosszasan szólózik a maga hangszerén, ahogy azt ilyenkor kell, bár őszintén szólva nem olyan magával ragadó a tempó, mint pl. 1982-ben az Ifiparkban. Akkor a barátaimmal egymás hátán ugrálva csápoltunk erre a számra, most meg pár napja beállt derekamat fájlalva ücsörgök a helyemen és csak a kezem mozog a ritmusra, de azért jól szól ez is. Közben a kivetítőn természetesen a „Kopaszkutya" c. film vonatkozó részlete pereg.
A közönség hosszú tapssal köszöni meg a showt, 77 év eltelt, de még látjuk egymást, búcsúzik a 2 és ¾ órás koncert végén Hobo.
Még legalább 77 évig, Laci!
UPDATE:
Hobo facebook oldalán köszönte meg mindenkinek a sok mindent, a szöveget a librarius.hu idézi:
https://librarius.hu/2022/02/21/hobo-torokszoritoan-meghato-uzenete/
