Alig másfél hete írtam a Rock'n'Sex posztot, benne egyik nagy kedvencemmel, a ZZ Toppal, erre most érkezik a hír: július 27-én váratlanul meghalt Dusty Hill, az együttes basszusgitárosa. 72 éves volt. Dusty Hill, Frank Beard dobos és a gitáros Billy Gibbons több mint 50 évig játszottak együtt ZZ Top néven, és bár most olyan híreket hallani, hogy a korábbi technikus Elwood Francis folytatja velük Hill kimondott kérésére, az biztos, hogy nélküle a ZZ Top már nem lesz ZZ Top.
Még gimiben kattantam rájuk, az 1981-es El loco c. lemez volt, amit először hallottam tőlük talán a Harminc perc rock c. műsorban. Szerencsére sikerült felvennem az adást, és ez lett az egyik kedvenc kazettám, amit hetente legalább egyszer műsorra tűztem magamnak. A létezett szocializmusban elég ritkán lehetett nyugati együttesek zenéjéhez hozzájutni, így nagy becsben tartottam a kazit. Hasonlóan nehézkes volt infókat és friss híreket megtudni, korosztályomnak ebben nagy segítségére volt a Tardos Péter-féle Rocklexikon (könyvespolcom büszkesége a mai napig), ami természetesen az ABBÁ-val kezdődik és a ZZ Toppal zárul. A tagok nevét is innen sikerült megtudni, és barátaimmal azon nevettünk, hogy a két szakállas gitáros mellett a dobos csupasz arcú, erre őt Beard-nek hívják. Egy jellemző részlet a szócikkből: "(Gibbons) Texasba visszatérve azt a tervet forgatta fejében, hogy kemény rock-muzsikát játszó triót alapít, némi texasi beütéssel, amit részben afféle külsőségekkel támasztanak alá, mint a tízgallonos sombrero, a cowboy-csizma, stb; részben a texasi lakosság körében népszerű spanyol nyelven is előadnak egyes szerzeményeket."
Aztán jött '83, amikor megjelent a ZZ Top máig legsikeresebb és szerintem legjobb lemeze, az Eliminator. A címadó jószág nem más, mint a borítón látható spéci Ford Coupe, ami a lemezről kimásolt három sláger videoklipjében is szerepel. Ezeket a magyar közönség természetesen a rendszerváltásig nem ismerhette meg, amikor viszont megnyíltak a műholdas csatornák, a magam részéről a '80-as évek második felében beköszöntött videokorszak idején vásárolt Toshiba videomagnóm legfontosabb csatornahelyének a Music Televisiont állítottam be, ahonnan folyamatosan vadásztam le a nekem fontos együttesek klipjeit, így a szakállasokét is.
Az Eliminator megjelenése után fordított időrendben ismerkedtem meg a csapat korábbi munkásságával, ami az El loco megjelenéséig minőségi blues rock, onnantól kezdve kissé poposabbra vették a figurát, de a minőség megmaradt. Bakelit lemezgyűjteményem egyik büszkesége a (nyugat) német nyomású, 1976-ban kiadott Tejas LP (rajta a zord figyelmeztetés: Keine unerlaubte Vervielfältigung, Vermietung, Aufführung, Sendung!); a csapat többi lemeze CD-n van meg.
Dustytól a fent említett három klippel búcsúzom. Az első a Sharp Dressed Man, az elegánsan öltözött férfi, aki után bomlanak a nők. És még azt mondják, nem a ruha teszi az embert. A videóban az egyszerű szállodaboynak a váratlanul érkező Eliminator és benne három csaj (na meg persze a zenészek is) segít lecsapni a jónőt a mélybunkó pasija kezéről.
A Legs a címéből adódóan női lábakról szól, pontosabban egy olyan belevaló és csinos lányról, akinek igencsak szemrevaló virgácsai vannak, amiket nem fél használni. A videóból kiderül, hogy az ismét időben érkező Eliminator és csajkommandója hogyan hoz össze két, mindenki által lesajnált és kigúnyolt fiatalt.
Utolsónak vegyük a szinte mindenki által ismert Gimme All Your Lovin' c. opuszt, amiben a pasi újabb és újabb szexmenetre kéri a nőt, persze a rádióbarát sugározhatóság miatt meglehetősen eufémisztikusan, de aki érti, érti. A videóból megtudjuk, hogyan dobja fel egy útmenti porfészekben dolgozó autószerelő srác unalmas napját az Eliminator-ral érkező (itt a rendszámot is látjuk, ami meglepő módon ZZ TOP) három csaj. Elhívják furikázni a fiút és csak másnap reggel hozzák vissza; hogy az éjszaka folyamán mi minden történt köztük, arra a még nem túl pajkos fantáziával rendelkezőknek is lehet legalább egy tippje. Mindenki másnak minimum három...
