Kedvenc gyerekkori kajám, apai nagymamám minden nyaraláson ezzel tömött. Az egész családból senki nem tudta úgy elkészíteni, mint ő, pedig sokan próbálkoztak. De nekik vagy leégett, vagy félig nyers maradt, vagy csak simán ki kellett dobni. A nagyi halála után ezért kénytelen voltam magam kikísérletezni ennek az egyszerű, de mégis finom kajának az elkészítését. A lenti adag elvileg két-három személyre elég, bár én ezt a mennyiséget egymagam szoktam elpusztítani pár óra alatt. Fontos még megemlíteni, hogy blogger - olvasó találkozókon rendszeresen prezentálom, időnként túrógombóccal váltogatva.

Az alap adag esetében a kulcs a hármas (3) szám. Ha nagyobb adagot akarunk, értelemszerűen minden hozzávalót egy egységgel meg kell növelni. Én általában az 5-öst használom (5 tojás, 50 dkg gríz, stb.), mert akkor legalább marad valamennyi a család többi tagjának is...

Ez kell hozzá: 

• 3 tojás
• 30 dkg gríz (sok receptkönyv lisztet ír, de én azzal sosem próbáltam)
• 3 dl tej
• 3 evőkanál cukor
• olaj
• só
• mazsola ízlés szerint (opcionális, tudom, hogy nem mindenki szereti)
• lekvár, ki milyet szeret, legjobb a sárgabarack szvsz

Így készül:

A tojások fehérjét és sárgáját külön edénybe öntjük. A sárgáját  a grízzel, tejjel, cukorral, kevés sóval csomómentesre keverjük. Jó sűrű lesz, ezért a fehérjéket habbá verjük és belekeverjük a sűrű masszába, így már némileg könnyebb anyagot kapunk. Egy magas falú, viszonylag nagyméretű edényben felforrósítunk kb. 1/2 deci olajat és beleöntjük a masszát. Nem szabad magára hagyni, mert akkor egyrészt unatkozni fog, másrészt meg odaég és dobhatjuk kifelé. Amikor a tészta alja kicsit sülni kezd, fakanállal nekilátunk kevergetni, ill. széttörni a masszát. Ezt innentől kezdve gyakorlatilag folyamatosan végezzük, na jó, azért néhányszor lehet közben pihenni. A cél, hogy a tészta szétessen kisebb-nagyobb morzsadarabokra és így süljön meg. (Az egész kaja erről kapta a nevét, hiszen ha nem ég oda és ehető lesz, akkor mi vagyunk a császárok.) Ha esetleg keveselljük a cukrot, még ilyenkor is adhatunk hozzá. Mielőtt a tészta teljesen megsülne, öntsük hozzá a mazsolát és keverjük össze. A mazsolát érdemes a főzőcske megkezdése előtt legalább 20 percre vízbe áztatni, hardcore szakácsok próbálkozhatnak rummal is (belsőleg vagy külsőleg, ez szabadon választott).

A sütés/keverés kb. 20 perc, ezalatt lehet valami jófajta zenét hallgatni, esetleg Kőhalmi Zoltánt vagy Bödőcs Tibort nézni. Aki lekvárral szereti, az fogyasztás előtt tegyen rá pár kanállal (Bödőcsre. Addig se iszik. :). Jó étvágyat!

A téma amúgy a telex.hu-t is foglalkoztatja, joggal, ajánlom is mindenki figyelmébe itt.

Szerintem kajáról fotót készíteni felesleges, mert ha jó ízű, de a kép nem sikerül, akkor minek, viszont ha a kép jó, de az ételt a kutyának kell adni, akkor meg éhen maradunk. Tehát inkább mutatok egy képet a Tatooine-ról, alatta meg tekintsük meg, hogy készíti Tompika a kekszet: