Showtime!

Gabba the Hutt agymenései mindenféle témában

A KFT (4)

2021. augusztus 30. 04:40 - Gabba

Az utolsó etaphoz érkeztünk a KFT születésnapi boncolgatásában. A rendszerváltás történelmi jelentőségű eseménye után, 1990-ben, nagyjából a demokratikus parlament megalakulása környékén jelent meg A nagy alakítás című lemez. Az Afrikához vagy az Elizabethez fogható sláger ugyan nincs rajta, de hozza a megszokott színvonalat. Elizabet helyett lett rajta Eszter, a meztelen nő, ezzel a számmal indul az LP. KFT-s csavarral szemléli az új idők új szokását, nevezetesen, hogy pucér csajjal minden terméket el lehet adni, nemcsak a cucilizmus hónaljszagában megszokott kártyanaptárt, hanem nehézipari termékeket is: kombájnt, gőzkalapácsot, vagy a dalban is szereplő hőlégballont. A rendőr foglalkozást firtató kérdésére viszont már nem köteles válaszolni a kishölgy, hiszen kikerült a hivatalos terminológiából a KMK (közveszélyes munkakerülő), és így már érthető az a nyitottságot (érted?) sugalló szakasz, miszerint: „És ha megkérdezi tőle a rendőrség, / Mégis miből éli nagy lábon életét, / Lába helyett csak a karját tárja szét.”

A második dal a Rómeó, amiből megtudhatjuk, hogy az életben nagyjából mindenki megtalálja a hozzáillő párt, de van, aki csak várja a tökéleteset, és az bizony nem valószínű, hogy eljön. Ahogy Boncz Géza fogalmazta: „Majd minden jóra fordul, ki-ki megtalálja párját, ha nem, kerékpárját.” Újabb személyneves dal következik, a Kovács Pál, amit minden gyermeket váró pár meghallgathatna. Kedvesen vicces szöveg arról, ahogy a Teremtő elmeséli a Földre készülődő új jövevénynek, mi minden vár majd rá. De persze figyelmeztet is: „S ha mégis úgy érzed, hogy pocsék az életed, / Nevemet hiába szádra ne vedd!”

Negyediknek érkezik A mamut, ami újabb telitalálat, és még a hardcore őskor rajongók sem mondhatják rá, hogy csupán kedvenc állatukról szól. Jellegzetes duplafenekű a szöveg, ami akkoriban nyilván az MSZMP-re, a volt állampártra utalt, és azokra a károkozásaira, amiket csak a fenevad számával, a 666-tal lehet jellemezni. A dal sajnos a mai viszonyokra is aktualizálható, hiszen már több mint egy évtizede működik egy másik állampárt, de annak a kártevései csak 6x666-tal írhatók le… „Sok a mamut, mamut-szagú a levegő, / Elefántnak öltöznek, hogy ne legyen annyira feltűnő.” Az oldalt a János vitéz zárja, aminek a hangulata nagyjából olyan sötét, mint a korábban tárgyalt Üzenet a liftből c. lemezé. Eljött a változás, oké, mindenki örülhet, de a múlt árnyai még körülöttünk vannak és sokat kell tenni azért, hogy végleg eltűnjenek.  

Bornai blokk jellemzi a B oldalt, a számok többségét ugyanis Dráni énekli. Az első a Botrány, ami a rendszerváltás hozta másik új jelenséggel, „az akár igaz, akár nem, mindegy, csak szaftos legyen”-nel foglalkozik. Rengeteg, azóta megszűnt újság jött létre annak idején, amik csak ilyen témákat tárgyaltak, és jönnek létre azóta is újak. Oké, az igényeket ki kell szolgálni, de akkor is broááff. Számomra tökéletes rímpárt ebben a dalban is találunk: „Miből él a szexhiéna, és biszex vagy homoszex? / Kié a szaxofon a szexfotón, és ki az, aki rajta feksz / ik?”  Ezt követi a Bolhacirkusz, ami kifigurázza az átlagember által fontosnak tartott dolgokat, hiszen ha felülről nézzük a tömegelést, a nyomakodást, akkor az tényleg nem egyéb bolhacirkusznál. A tematikát a Hókirály zárja: vannak a korábban tárgyaltaknál jóval fontosabb dolgok, azok számítanak igazán és adnak megnyugvást, mint egy hótakaró.

Következik Az idegen lény, ami az akkortájt tonnaszámra megjelent ufós, predátoros, testrablós könyveket és filmeket énekli meg. Utalnak a földönkívüli elmélet atyjának tartott Dänikenre, de én hasonlóan jót nevettem a Kun Béla tér ismételt megemlítésén is, amiről ugye már a legelső nagylemezen is hallottunk a Jojszakátban. A közterület ekkor már sejthette, hogy a rosszemlékű kommunista politikus helyett hamarosan visszakapja korábbi nevét és lesz újra Ludovika tér.

A lemez utolsó két számát újra Laár énekli. A Boleró az azonos című Ravel szerzemény alapjaira épül, és a szexre kiéhezett, majd kielégülést nyert nőről szól. Amint köztudott, az eredeti Ravel szerzemény az egyik legerotikusabb zeneműnek számít, korosztályom egyik szexszimbóluma, Bo Derek is erre a dallamra mutogatta bájait a Bombanő („10”) című filmben.

A lemezt záró dal az Elképzelem, hogy Paul McCartney kezdetű rövidke szerzemény főhajtás a nagy előd, a Beatles és az akkor már tíz éve meggyilkolt John Lennon előtt. Ez az utolsó szám azonban sajnos nemcsak a Beatles hattyúdala volt, hanem a KFT klasszikus korszakáé is.

A zenekar ugyanis 1991-től hosszú ideig nem lépett fel az eredeti felállásban, aminek oka Laár András leállása és a buddhizmus felé történt szorosabb fordulása. Náti több interjúban is elmondta, hogy ekkorra úgy érezte, kiégett, nem tud újat mondani a zenében és a színpadon, és ezért kb. három évig a L’art pour l’art Társulat sem lépett fel. A Társulat, ami addig elsősorban az egyetemisták és főiskolások körében volt menő, ’91-ben készítette el első tévéműsorát és vált azzal országos hírűvé és népszerűvé. Laár leállása miatt azonban a következő tévés felvétel csak 1993-ban készült el. A KFT akkor véglegesnek hitt megszűnését barátaimmal kisebbféle sokként értük meg. Emlékszem egy ’91-es rádióinterjúra, amiben Lengyelfi Miki meglehetősen világvége hangulatban arról beszélt, hogy vége a KFT-nek és ez mennyire rossz. Bornai ’93-ban kiadta első szólólemezét Átvitt étterem címen, amire egyből lecsaptam, bízva a KFT-s világ továbbélésében. Természetesen ez nem volt lehetséges, Dráni önálló szerzőként más, mint Laárral együttműködve. Mindazonáltal a lemez nekem bejött, hangulata a Bornaira jellemző visszafogottság és filozófikusság. Természetesen a szolid humor sem hiányzik, a Terülj, terülj asszonykám egészen szuper, és fojtott erotika sejlik át váratlanul az olyan számokon, mint pl. az Aratni jó: „A traktoroslány élvezi, ahogy kaszád lengeted / Overallja szexuális kihívás neked.”

Teltek a KFT nélküli évek, mígnem elérkezett 1996, ami nemcsak arról nevezetes, hogy ősszel megszületett a legszebb kislányom, hanem arról is, hogy egy teltházas koncert erejéig újra összeállt a csapat. Ez volt a Budapest Sportcsarnokban októberben adott Bál az interneten elnevezésű koncert, aminek érdekessége, hogy betárcsázós modemmel (nem) felhívták Hazel O’Connort (Üvegtörők ugye megvan?), aki egy dublini stúdióból elénekelte a Stranger in a Strange Land c. számot, amit 1985-ben írtak közösen a KFT-vel és kislemezen jelent meg a Csatornán túl. A koncerten nem voltam jelen, de mivel a Magyar Televízió készített egy tudósítást erről az akkoriban még technikai ritkaságnak számító eseményről, a tévében nekem is sikerült megtekintenem két pelenkázás között.

Egy évvel később újabb koncertet adtak a BS-ben, de ez egyáltalán nem volt teltházas, sőt Laár szerint komoly anyagi bukást jelentett számukra. Emiatt vagy másért, de a zenekar nem állt újra össze, bár 2000-ben Laár helyett Mohai Tamással kiadtak egy új lemezt Éljen a szerelem! címmel, ez azonban nem lett sikeres.

2001-ben lett a csapat 20 éves, az évfordulóra Laár ismét és remélhetőleg véglegesen visszatért az együttesbe, és utolsó személyes érintettségként közlöm, hogy ugyanebben az évben született meg nagyobbik középső fiam is. A két jeles eseményt a KFT a Körcsarnokban adott koncerttel ünnepelte meg, amin szintén nem tudtam részt venni újabb pelenkázási és büfiztetési kötelezettségek miatt. Na de nem rólam szól a poszt (dehogynem), hanem a KFT-ről, térjünk vissza rája. A rájaalakúak a porcos halak osztályába, a cápák és ráják alosztályába, és a rájaszerűek öregrendjébe tartoznak. Ja nem, bocs, rossz helyre lapoztam a lexikonban.

Na szóval, mindnyájunk kedvenc zenekara az újraegyesülés után 2003-ban jelentkezett új lemezzel, aminek címe a Higiénikus ember. A sorlemezek között eddig ez a leghosszabb, 52 perc. Hozza az együttestől megszokott zenei és képi világot, bár igazán átütő sláger nem született róla, talán csak a Százszorszép című szerelmes dal tekinthető ilyennek. Pedig a lemezen, pontosabban CD-n (a vinyl már a múlté) szokás szerint van szó aktuális témákról, sajátos világszemléletről, szerelemről, és mégis… El kell ismerni, hogy a 2000-es évektől az internethasználat széleskörű terjedése miatt a KFT kicsit talajt vesztett, mert annyiféle zene vált elérhetővé, hogy az ő hangjuk egyszerűen elveszett, pontosabban háttérbe szorult. A Klón kapcsán felidézhetjük, hogy Dolly, az első klónozott emlős pont 2003-ban pusztult el 6 éves korában. A Madárijesztő a kényszeres átalakulásról, divatos szóval profilváltásról szól, ráadásul az első lemezen megjelent Jojszakát óta nem hallottuk Márton Andrást énekelni, na itt most hallhatjuk. Van még szó környezetvédelemről (A bálnák is emberek, Higiénikus ember), az életről általában (Játszótér), és bátorságról (Rózsa). Ez amúgy nem szerelmes szöveg, amint a cím alapján várnánk, hanem ejtőernyős ugrásról szól. A magam részéről inkább maradnék a földön, ezen a rejtett poénon azonban vinnyogva röhögtem: „Ugorj már, zuhanj, Rózsa!”, merthogy ez kimondva bizony „zuhanyrózsa”. Na és hogy még egy kicsit privatizáljunk, nekem legjobban a Teca jön be a lemezről, ami minden bizonnyal a Big Brotherre, az első magyarországi valóságshowra utal, ami 2002 őszén került adásba.

Újabb három év telt el, mire 2006-ban megjelent a következő lemez, a Nem csupa angyal, 65 perces rekord hosszúsággal. Változatos hangszerelés és a szokásos szövegvilág jellemzi ezt is, persze megint új szófordulatokkal, viccekkel, és néhol komoly politikai tartalommal. Erre legjobb példa a Baromfi Béla: amíg kaját adnak nekünk, nem foglalkozunk semmi mással, vágják csak le nyugodtan a disznót, mi közünk hozzá? A mai helyzetben egészen félelmetes hallgatni a szöveget, hiszen tökéletesen megfeleltethető a NER mindent maga alá gyűrni akarásának, amiről csak a legostobábbak gondolhatják, hogy őket úgysem fogja érinteni.

Politikai téma, de lájtosabb a Mindenben van valami, találó szöveg és igazi rímparádé. Csak egy példa: „Basszuskulcs van a kottában, / kiáltás van a pusztában, / egér tombol a magtárban, / katonabácsi meg haptákban.” Az agresszió és verekedés témájában már több daluk született, de a téma nyilván kifogyhatatlan, ők meg győzik változatossággal. Ezen a CD-n két ilyen szám is van, a Lefejellek, köcsög! és a Nyugi, Tomi! Három viszont a szerelmes dalok száma, akárcsak a gyűrű a tünde-királyok kezén: egyik a Szerelemből 5-ös, a másik A hentes és a rendőr, jóllehet a címe alapján ez utóbbi esetében egyáltalán nem erre számítottunk. (Persze ez a KFT, náluk mindig kell mindenféle csavarra számítani.) „Nem számít a korkülönbség, / hogy régi vagy új az ismeretség, / és nem érdekes a származás, / meg a vallási hovatartozás.” Na ja, nálunk boldogabb országokban tényleg nem, tehetjük hozzá szomorúan.

A harmadik szerelmes szám az Irén (tehát nem maradtunk női név nélkül ezen a lemezen sem), ami pont olyan felhőtlen és vicces, mint az Elizabet. A téma itt azonban nem a csaj leszólása, sokkal inkább a megszerzése ezer veszélyen át. „A bátyád bivalypásztor / Az apád nehézbúvár, / A férjed rohamrendőr, / De nem ijedek meg ettől, / Hogy kié leszel, majd eldől.” Magyar költői elődök hatása érződik, mint pl. mindjárt az első versszakban a kompország-szerű Ady kép: „Szép vagy Irén / Mint egy szirén / Dúlt lelkem vizén / Te vagy a komp.” Gyógyszerre viszont nincs szükség, Richter sucks, az igazi férfi érzéktompító nélkül viseli a nehézségeket: „Nem kell, Irén / Az algopirén, / Gyúljon csak lángra / Érted e szív.” Érdekesség még, hogy a KFT pályafutása során először hallunk egy dalban szájharmonikát, mindközönségesen herflit. Íme a teljes mű egyben:

Természetesen a kajálás öröme, mint a gulyáskommunizmus öröksége itt is megéneklésre kerül, mégpedig az Amit megeszel kezdetű záró számban. Besenyő Pista bácsi nyomdokán toljunk be mindenféle kolbászokat, dagadót, káposztáskockát, uborkasalátát – lehetőleg egyszerre, amíg csak ki nem ürül a hűtő. „Amit megeszel, az nem tűnik el, / amit megeszel, az te leszel - ha tele leszel! / Amit megeszel, az életre kel, / tele a hasad, üres a fridzsider.” És a zabálást addig folytassuk, amíg el nem érjük, hogy behívnak statisztának Al Yankovich „Fat” c. videójába.

És elértünk az eddig megjelent utolsó lemezhez, a 2008-as A bábu visszavág-hoz. Vessetek a mókusok elé, de nekem ez jön be legkevésbé a csapat munkásságából. 63 perces, de kicsit egyhangú a zene, kevés az ötlet, sikeres slágert sem igazán sikerült rátenni, persze ezzel nem azt mondom, hogy kukába vele. A korábban is gyakran tárgyalt kocsmai agresszió, ill. a nőverés két remek számban is szerepel: Fénygolyók és a Szép is vagyok, jó is vagyok. „Izomberci BMW-ben fetreng, / a pénzbehajtás csínján-bínján töpreng, / tepsiszájú nője éppen durcás, / a maflás, amit kapott, szerinte túlzás.” A szerelmi tematika sem maradhat el, példa rá a Szerelem az űrhajó és a különlegesen vicces szövegű Erotika: „Erotikára minden élőlénynek szüksége van, / A nyuszik, a békák erotizálnak boldogan. / Az élet gyönyörű szép, nézd meg a hegyi kecskét, / hogy bámulja a hegyikecske-menyecskét!” Az albumon szerepel két korai felvétel is: a Bábu vagy új feldolgozásban (nekem sajnos nem jön be) és az első posztban említett kalóz koncertfelvételen hallott Az ősemberek mi vagyunk c. opusz 1981-ből, ez utóbbi eredeti hangszerelésben.

Politikai áthallásos a Vérlázi-tavon, csak egy részlet belőle: „A csónak könnyen kilyukad, és akkor szivattyú, / Közelről hulla, ami messziről hattyú. / Na, húzzunk hamar a rákba, hol egy altató? / Legyen csak zavaros álom a Vérlázi-tó!” Ennél sokkal direktebb politikát rejt a CD legnagyobb durranása, ami kétségtelenül a Varjúország. A dal tökéletes parafrázisa a korábban idézett Weöres Sándor-féle Majomországnak. A károgás a legszebb ének a varjak szerint, és aki nem károg és nem hallgatja ájultan a propagandát, az nem is közülünk való. (Hanem nyilván idegenszívű, libsikomcsi, meleg, migráns-simogató, Soros-bérenc, vagy mindez együtt.)

Kedves olvasók, kifogytak a billentyűzetemből a betűk és begörcsöltek az ujjaim a majd’ negyvenezer karakter leütésétől, de talán megérte. Az összes fontos dolgot elmondtam tinédzserkorom meghatározó tudatformáló együtteséről és azt kívánom nekik, hogy még nagyon sokáig ragyogjanak a minőségi magyar könnyűzene egén.

1 komment
Címkék: fülbevaló KFT

A bejegyzés trackback címe:

https://gabbahutt.blog.hu/api/trackback/id/tr3516672754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flankerr 2021.09.01. 02:36:28

Ez is nagyon jó lett kérem, méltó zárása a sorozatnak :)
süti beállítások módosítása