Meleg van, sőt hőhullám, kerüljük a tűző napot és igyunk sok vizet, sört, bort és töményet viszont csak napszállta után, mert az alkohol dehitratál, mint köztudott. Maszkot már nem kell hordani bevásárláskor, viszont van egy fontos dolog, amire figyelni kell, főleg a hölgyeknek:
Mit tudunk csinálni még a nagy melegben? Strandra menni vagy erdőbe kirándulni, de ha ez nem kivitelezhető, akkor hallgassunk a hőségről szóló könnyűzenei felvételeket. Felidézhetjük például a kitűnő Joe Cockert, akinek a '92. márciusában adott koncertjén a Budapest Sportcsarnokban a poszter is jelen volt, későbbi gyermekei anyjával vagy gyermekei későbbi anyjával, valamelyik variáció biztos jó. Az öreg sose volt az a színpadot felszántó Mick Jagger típus, a számok végén időnként némi súlypontemelés (kis felugrás), oszt kész. De nem is a mozgása miatt szerettük, hanem jellegzetes hangja és szuper zenéje miatt.
Vagy ott van Billy Idol, akit majdnem láttam élőben 1987. júniusában a Dél-Karolinai Columbiában. Jó sorsom pont akkor vezérelt arra, a helyi rádióban rendszeresen hallottam a koncert hirdetését, de mivel nem voltam a magam ura (megtűrt meghívott voltam anyukám Amcsiba férjhezment volt kolléganőjénél), a koncertre végül nem jutottam el. A létezett szocializmusból egy hónapra kiszabadulva az egyik legnagyobb ideológia élményem az volt, hogy egy helyi multiplexben (nálunk ugye akkor még sehol se volt olyan) láthattam a frissen bemutatott James Bond filmet (aki nálunk ugye akkor még tiltólistán volt), a Living Daylights-ot Timothy Daltonnal, eredeti hanggal, magyar felirat nélkül.... Ja és vettem két könyvet, az Állatfarmot és az 1984-et, amik ugye olyannyira tiltottak voltak itthon, hogy ha megtalálják a magyar vámosok, még tán be is zárnak.
És persze van, hogy nem csak kívülről hevíti valami az embert, hanem belülről, mint pl. a diszkókirálynő Donna Summert, aki enyhén szólva kívánós a lenti dalban. (Tényleg, van erre külön szó csajok esetében? A pasikra azt mondják, kanos, de a lányokra?) Azért is hozom ide ezt a számot, mert így megemlíthetem egyik nagy kedvenc filmemet, az Alul semmit (The Full Monty). Abban van, hogy a csávók erre a számra gyakorolják a sztriptízt, és amikor két próba közt sorba állnak a munkanélküli hivatalban, pont ez kezd szólni a rádióból. Először csak a srácok feje kezd el ütemre mozogni, majd lassanként az egész testük, és végül egy begyakorolt pompás perdüléssel zárják a koreográfiát.
És természetesen nem hagyhatom ki a "one and only" Rolling Stonest, akiknek szintén van Hot Stuff c. szerzeményük, de az kivételesen nem a szexre vonatkozik, hanem a zenére. Jaggert itt egyáltalán nem lehet érteni, ezért külön ki kell keresni a szám szövegét, hogy legyen valami fogalmunk a témáról. Beszarás egyébként, ahogy itt kinéznek a színes rucikban, mint valami túlkoros fiúcsapat. A keretes szerkezet jegyében megemlítem, hogy őket is sikerült élőben végigbuliznom a Népstadionban (jó, a Puskásban) 2007.07.20-án régi barátom és egyetemi évfolyamtársam F.G.F. társaságában.
