Miután a múltkor kellőképpen besöröztünk, ezúttal, a sorozat záró részében, tekintsünk meg párat a legismertebb prágai látnivalók közül, amelyek mindegyike az Óvárosban található.

Ahol az utcák épp olyan zegzugosak, mint pl. Bécs belvárosában, de amíg az ottani városnézés járműve a konflis, Prágában oldtimer autókba ülhetnek be a turisták.

Az egyik jól ismert építmény a Lőportorony (Prašná brána), amit 1475-ben kezdték építeni késő gótikus stílusban, Matěj Rejsek építőmester irányítása alatt. Eredetileg Új toronynak hívták és egyike volt a 13 eredeti városkapunak. Mostani nevét onnan kapta, hogy a 17. századi átalakítása során puskapor tárolására kívánták használni, de végül erre nem került sor, bár a név megmaradt. A vele szomszédos Reprezentációs ház (Obecni dům) építése 1905-ben kezdődött, és 1912-ben nyílt meg. Csehország történelmében többször is fontos szerepet töltött be: 1918. október 28-án például itt kiáltották ki Csehszlovákia függetlenségét az Osztrák - Magyar Monarchiától. Bejárata fölött díszes mozaik látható, címe „Tisztelgés Prágának”. Itt található Prága egyik legismertebb koncertterme, a Smetana Hall. Maga az épület amúgy látható a kitűnő INXS New Sensation c., 1987-es videójában is.

Az Óváros főterén (Staroměstské náměstí) áll Jan Hus, azaz Husz János, a huszita mozgalom névadójának monumentális szobra. A magát haláláig hithű katolikusnak valló prédikátor az egyház megújítását tartotta fő követelésének, és nagy hatást gyakoroltak rá az angol John Wycliffe tanai, aki a papság apostoli szegénységének visszaállítása érdekében prédikált. (Ne felejtsük, hogy még jó 100 évvel vagyunk Luther Márton, a reformáció megindítójának fellépése előtt!) A téma iránt érdeklődőknek jó szívvel ajánlom Tarján M. Tamás írását a Rubiconon. A szobor talapzatán felirat: Milujte se, pravdy každému přejte, ami nagyjából olyasmit jelent, hogy Szeressétek egymást, és érjen el az igazság mindenkihez.

Husz amúgy a vezetéknevét adó Husinec faluban látta meg a napvilágot és amint az közismert, az 1415-ös konstanzi zsinaton ítélték máglyahalálra és utána kezdődtek meg a huszita háborúk. Husz kivégzésének napja, július 6. ma cseh nemzeti ünnep. Amúgy a blogger örök hálával tartozik Husz emlékének. Történt ugyanis, hogy az ELTE-re történő két sikertelen egyetemi felvételi után a harmadik próbálkozást a szegedi bölcsészkarra tettem és a szóbeli előtt már teljesen tele volt a fejem mindenféle történelmi eseményekkel. Utolsó este kikapcsolódásképpen a huszita mozgalmakról olvasgattam pár elemzést, jobb híján. És mi történt? A másnapi vizsgán pont a huszitákról kérdezett a felvételi bizottság. Úgy brillíroztam, ahogy amúgy csak nagyon ritkán szoktam (a másik szakommal, az angollal nem volt gond), úgyhogy szegedi egyetemi polgár lettem. És pár évvel később az újszegedi koleszban megismertem egy lányt, akivel azóta is együtt vagyunk, gyermekeink nagy örömére.

Na de nem a bloggerről szól a poszt (dehogynem), hanem Prágáról. Husz szobrától pár lépésre található a cseh főváros talán legismertebb látnivalója, a régi városháza tornyán található asztronómiai óra, az Orjol, ami a XV. század óta figyelmeztet az emberi élet mulandóságára. Akármilyen idő van, minden egész órában turisták tömege várja, hogy az élet mulandóságát jelképező csontváz megrázza a kezében tartott csengőt, mire a falból sorra előbújik és körbejár a 12 apostol. Az óramű 1410 óta működik, ami azért nem piskóta. (Sőt marlenka, mondhatnánk.) Nemcsak a hagyományos időt méri és mutatja, hanem pl. az állatövi jegyeket és egy kör alakú festett naptárt is, amin egy nyíl mindig az aktuális napot jelzi.

A Régi Városházával szomszédos, graffitivel gazdagon díszített épület jelenlegi formáját a XVII. sz. elején nyerte el. Neve Dům U Minuty, de elnevezésének nincs köze a perchez, sokkal inkább az apróhoz, finomhoz. A házban ugyanis egy időben gyógyszertár, majd később dohánybolt működött, és a név a finomra vágott dohányra utal. Ki gondolta volna, hogy Prága nagy szülöttje, Franz Kafka itt is lakott (nem csak a várbeli Arany utcácskában), mégpedig gyerekkorában 1889 - 96 között.

A tér mentén két jellegzetes templom található: egyik a XIV. századi Týn templom (Týnský chrám) a maga két gótikus tornyával. Főbejárata előtt áll a Týn-iskola és a Fehér Egyszarvú-ház, maga a főbejárat a házak mögötti szűk udvarról nyílik. Nevét a régi piactérről kapta: a týn csehül piacot jelent.

A másik egyházi épület a Szent Miklós templom (Kostel svatého Mikuláše), de ez jóval később épült, a XVIII. sz. első felében. Történelme során több felekezet is használta: eredetileg a római katolikus, majd a XIX - XX. század fordulóján a keleti ortodox, végül 1920 óta napjainkig a cseh huszita egyház. Eltekintve attól a pár napos intermezzótól, amikor az 1945. május 5 - 9 között zajlott prágai felkelés alatt a templomot a cseh partizánok a Prágai Rádió rejtekhelyeként használták. Amúgy a templom hasonló nevű társa a Moldva túlpartján található, arról a városnéző sorozat 2. részében írtam.  

Felidézve azt a meghatározó jó másfél évtizedet, amikor a blogger nemzetközi bankkapcsolati vonalon mozgott, természetesen nem maradhat ki a megtekindendők közül a Cseh Nemzeti Bank (Česká národní banka) belvárosi épülete. A bankot 1919-ben alapították az új Csehszlovák állam megszületése után.

Az előbbi ok miatt még gyorsan megtekintem a Česká spořitelna (ami tulképp a cseh OTP) egyik közeli fióképületét is.

És természetesen adunk a kultúrának is, megtekintve a Moldva partján álló Nemzeti Színház (Národní Divadlo) aranyozott tetejű épületét. Kedvenc városunkat közismerten „arany Prágának” is szokták nevezni, például az ilyen építészeti megoldások miatt. Bár olyan elmélet is van, ami szerint Prágát az alkimisták és az aranycsinálók tevékenységét ösztönző II. Rudolf német-római császár uralkodása alatt nevezték el „aranynak”. Jaj, és majdnem elfelejtettem, de így a sorozat végefelé eszembe jutott, hogy arról még nem is volt szó, honnan kapta a város a nevét. Erre nincs egyértelmű magyarázat, nevét talán azokról a zúgókról (csehül: práh) kapta, amelyeken kisebb-nagyobb robajjal folyik át a Moldva vize.

És ha kultúra, akkor még fontos látnivaló az Operaház (Státní opera). Az impozáns épületet 1888-ban nyitották meg, akkor még Új Német Színház néven. A II. világháború után évtizedekig Smetana Színház volt a neve, Operaháznak csak az 1989-es bársonyos forradalom után nevezték el. A forgalmas Legerova útra néző homlokzaton Schiller, Göthe és Mozart mellszobra látható.

Az épület tervezője az a Fellner és Helmer iroda volt, ami a Monarchia területén (és persze azon kívül is) számos színházat tervezett, csak néhány példa: Pozsony: Nemzeti Színház, Bécs: Városi Színház, Budapest: Vígszínház, Operettszínház, Szeged: Nemzeti Színház, Kecskemét: Katona József Színház, Zágráb: Horvát Nemzeti Színház (teljes lista itt).

Az Operaház viszont sajnos az utolsó stációja a mostani városnézésnek, mert a bloggernek jelenése van az innen pár lépésre található Prágai Főpályaudvaron (Praha hlavní nádraží), hogy elérje a hazafelé induló vonatot. Mert mint azt Demjén Rózsitól tudjuk: A vonat nem vár, a sorompón áll… Annyi időm azért még szerencsére maradt, hogy szétnézzek a létesítményben, aminek eredeti épületét 1871-ben adták át a forgalomnak, és ami a 150 évvel ezelőtti békeidőben a Nádraží císaře Františka Josefa (Ferenc József császár pályaudvar) nevet viselte.

A kupolás állomásépület belső falán látható évszám (1918.október 28.) a Monarchiától függetlenné váló Csehszlovák Köztársaság megalakulására utal. A „mater urbium” latin kifejezés Prága egyik jelzője, jelentése „a városok anyja”.

A növekvő forgalom miatt a pályaudvart 1972 - 79 között tovább bővítették új peronokkal, metró csatlakozással, és egy új állomásépülettel. Érdekes látványosság az építmény kicsinyített mása a forgalmas várócsarnokban, amit küldök minden makettet és makettkészítést kedvelő olvasónak. (Szia Neo!)

Miközben a beérkező vonat ülésén elhelyezkedem, azon gondolkodom, mi az a három legismertebb cseh produktum, amit valszeg mindenki ismer (a Skoda most nem játszik). Szerintem ezek: pozor, zmrzlina, krtek. Mutatom:

Prága mindenkit vár, sőt visszavár, úgyhogy a blogger is újabb látogatást tervez. Ahogy a Terminátor mondaná cseh szinkronnal: Hned jsem zpátky (I’ll be right back).