Ez az epizód is egy abból a tízből, amit az összesen 24 részből álló sorozat eredeti sugárzásakor (1972-74) a Magyar Televízió nem adott le, ami jelen esetben talán magyarázható a hidegháborús témával. Lássuk csak!

Nyitó helyszínünk valahol Kelet-Európa, az epizód mellesleg a blogger egyik kedvenc része a sorozatból, már ha ez érdekel valakit. Úgy kezdődik, mint egy klasszikus James Bond film Sean Connery-vel. Propelleres repülő landol valami erdő szélén, a fák közül egy közelebbről meg nem nevezett, vasfüggönyön inneni ország egyenruhás és civil képviselői sasolnak egy dzsipből erősen, valami Baxter nevű ügynököt várva. Bár országnév nem hangzik el, a piros-fehér-zöld sapkarózsa árulkodó jel.

A dzsipben várakozó egyik rosszarcú civil ölében aktatáska, amiről vastag lánc lóg. A fák közül egy motoros robog elő és tart a repülő felé, csomagtartójára erősítve egy ugyanolyan táska. A dzsip üldözni kezdi, géppisztolyból lőnek rá ezerrel, végül el is találják a motorost, így nem sikerül elérnie a gépet. A csomagtartóról leszedik a láncos táskát, a fent említett rosszarcú pedig a nála lévő másikkal beszáll a repcsibe, ami máris indul. A csoport főnöke elégedett mosollyal közli társaival: „Annak a táskának a tartalma fogja a nyugati titkosszolgálat legnagyobb veszteségét okozni.” Örömében majd szétveti a boldogság, majd ezt ténylegesen meg is teszi a sebesült Baxter által észrevétlenül közéjük gurított kézigránát. Főcím.

Következő helyszínünk valahol Anglia, ismeretlen vidék, erdőszél, csípős őszi reggel, kialudt tábortűz, mellette egy ember mocorog a takaró alatt. Danny barátunk az, most ébred kissé elgémberedve, a mosakodást és fogmosást elintézi két korty vízzel a kulacsból, majd tüzet szít. Igazi pionír, a szó eredeti, nem az úttörőmozgalom által (el)használt értelmében.

A telepes idillbe váratlanul tájidegen vekkercsörgés hasít, mivan? Nyolcszemélyes sátrából Brett botorkál elő és köszönti barátját. Kitűnően aludt, mert miután előző este befejezte a tévézést, bekapcsolta az elektromos paplant és a jó melegben durmolt reggelig. Gáztűzhelyén vizet forral a reggeli kávéhoz, amihez viszont fájdalmasan hiányzik a friss újság. Danny persze gúnyolja elpuhult barátját, és indul a közeli tóhoz beszerezni a reggelit (bár Brett szerint erre semmi szükség, hiszen a fagyasztó tele van pisztránggal).

Útközben egy szakállas pofa köszönti: Isten hozta Angliában, Mr. Baxter, a nevem Lance Schubert. Danny mosolyogva közli, hogy ő is örvend a szerencsének, de a neve nem Baxter. A szakállas csalódottan elhúz, ám nem sokkal távolabb Danny egy nő hangját hallja, aki szintén Baxter nevét kiabálva rohangál a fák között.

Amcsi barátunk a látottakon merengve lógatja készségét a vízbe, de hal helyett másféle kapása van: észrevesz egy pár bakancsot himbálózni a feje felett. A hozzá tartozó ejtőernyős meglehetősen rossz állapotban van, a rosszarcú vasfüggönyös az a láncos táskával. Danny elvágja a köteleit és lefekteti a fa alá, az ember hálából utolsó erejével rácsatolja a láncot Wilde csuklójára és kiszenved. Persze a kulcs nincs nála, ezért az amerikai visszaindul a táborhelyre, hogy segítséget kérjen a lordtól.

Barkácsmódszereikkel azonban nem járnak sikerrel, ezért Danny úgy dönt, bemegy a legközelebbi faluba és felkeres egy lakatost, valamint a rendőrséget. Búcsúzóul Brett még arra kéri, hozzon neki egy friss Timest.

Az erdőben a korábban hallott nő rátalál az ejtőernyős holttestére, és távrecsegőn kapcsolatba lép a központtal: „Itt Emily, megtaláltam, halott, a táskának nincs nyoma.” Válaszul utasítják, hogy mindenképpen szerezze vissza a táskát.

A központról kiderül, hogy az a titkosszolgálat vezetőjének, Beecham-Bennett-nek az irodája, ahol éppen szűkkörű válságstáb ülésezik. Negyedmillió fontot fizettek előre a táskát nyitó kulcsért, ezért úgy döntenek, a helyi rendőrséggel együttműködve hajtóvadászatot kell indítani az után, akinél jelenleg a táska van. Az emlegetett minderről mit sem tudva halad az erdőben a falu felé, amikor elé ugrik egy random puskás ember a táskát követelve. Bunyó, Danny menekül, a puskás utánalő, de nem talál. Emily is odaér és a puskással megállapítják, hogy az amerikai biztos Schubert embere, nem lesz könnyű elkapni. Danny eközben egy elhagyatott tanyaépületben talál menedéket.

Az éppen főzőcskéző Brettet a helyi bobby köszönti, aki ifjúkora óta ismeri a lordot, és alig érthető tájszólással közli vele, hogy saját érdekében hagyja el nagybátyja birtokát. (Nagybácsi, mi? Ennyit az ismeretlen vad vidéken való táborozásról.) A rendőr szerint veszélyes gyilkos kóborol a környéken, különös ismertetőjele, hogy amerikai és egy aktatáska van nála. Az egyszerű közeg még felidézi Brett ifjúkorát, meg hogy milyen dúlást hajtott végre anno a helybeli lányok szoknyája környékén, de lordunk megkéri, hogy inkább gondoskodjon teherautóról a csomagok elszállítása érdekében.

Leszáll az est, az elhagyatott épületben Danny szendereg, amikor motorzúgást hall. Teherautó érkezik Schuberttel és embereivel, akik rendőregyenruhába öltöznek át, hogy észrevétlenül csatlakozhassanak a hajtóvadászathoz. Miután elmennek, Brett tűnik fel az ajtóban, aki éles logikával kikövetkeztette, hogy miután ez az egyetlen épület a környéken, a rendőrök először biztos ezt vizsgálták át, így azután már remek rejtekhelye lehet menekülő barátjának. Beszélgetés közben a lordnak eszébe jut régi gyermekorvosa, aki nyugállományba vonulása után egy öregek otthonát nyitott a környéken, de biztos megtartotta régi orvosi műszereit, köztük a röntgengépét. A gép segítségével megismerhetnék a táska tartalmát, irány tehát az otthon.

Dr. Hubert Rogers örömmel fogadja őket, bár nagyon meg van fázva, hatalmasakat tüsszent. Gesundheit! – köszön neki vidáman Danny. A doki természetesen emlékszik az ifjú Brettre, kanyaróval kezelte anno, és a huncut ifjú egy hét alatt a környék összes fiatal lányát megfertőzte. (Ennyit arról, hogy kanyaróval ágyban kell maradni. Bár azt sosem mondják az orvosok, hogy egyedül.) Elkészül a felvétel, de nem sokat látnak rajta, ezért Brett úgy dönt, elviszi a képet egy szakértő ismerősének elemzésre, addig Danny húzza meg magát az otthonban. Jelenleg úgysincs vendég, csak a doki unokahúga lakik itt átmenetileg.

Eközben az erdőben Schubert érkezik vissza vidám arccal az embereihez. Megtalálta a megoldást, hogyan tudná elérni, hogy a rendőrök abbahagyják a kutatást és elhagyják a környéket. Csomeszpapírból egy láncos táskát vesz elő és egyik sameszét utasítja, hogy öltözzön át újra civilbe. Az elképedt emberre rácsatolja a bilincset, és ördögi mosollyal közli: mivel a zsaruk egy láncos aktatáskával menekülő férfit keresnek pontos személyleírás nélkül, segít nekik megtalálni az illetőt. A szerencsétlent futni kényszeríti, majd lelövi. Ez a Schubert nem szarral gurigázik, az látszik. Később a rendőrök meg is találják a táskást, és jelentik a fogást Londonnak.

Vissza az otthonba, ahol az ifjú unokahúg érkezik Danny szobájába egy kis lélekmelegítő whiskyvel. Dekoratív, szó se róla, de nemcsak ezért nézünk meredten, hanem mert Emily az, az erdei titkosügynök! A lánccal magához rántja az éppen zuhanyozó Dannyt, és felszólítja, árulja el, kinek dolgozik: Schubertnek, a CIA-nek, vagy más ügynökségnek. Némi közelharc után az ágyon kötnek ki, de nem szex, hanem tisztázó beszélgetés következik. Kiderül, hogy Emily ismeri Brett Sinclairt és a táska tartalmát is.

Erről többet egyelőre nem tudunk meg, de máris látjuk Beecham-Bennett irodáját, ahol éppen a kamu táskát készülnek kinyitni. A náluk lévő különleges kulcs persze nem nyitja, ezért felfeszítik, és a tartalmán nagyot néznek: az addig megjelent James Bond könyvek vannak benne csinosan elrendezve, egységes borítóval, kivétel itt is, akárcsak a filmeknél, az  On Her Majesty's Secret Service. Sir Bennett szerint csak Schubert keze lehet a dologban, neki van ilyen bizarr humorérzéke.

Emily tovább mesél Dannynek: a kormány egy Baxter nevű ügynöktől vette meg a táskát, benne rakétakilövők leírásával, kémhálózatok listájával, kódokkal. Baxter a táskát maga akarta Angliába hozni, és a kulcsát külön küldte el titkos diplomáciai csatornán. Emily felhívja a központot a jó hírrel, hogy megvan a táska, Bennették örülnek és máris indulnak helikopterrel a megadott címre. Persze az agyafúrt Schubert a helyi telefonközpontból lehallgatja a beszélgetést a megkötözött postáskisasszony társaságában.

Rég láttuk lordunkat, merre járhat? Röntgenfelvétel-szakértő barátjára vár, aki valami modern zeneszám „Csend” című tételét hallgatja éppen és csak annak végeztével hajlandó foglalkozni a felvétellel. Megállapítja, hogy a táska gyakorlatilag egy bomba, amit a beszerelt rendkívül érzékeny relé azonnal működésbe hoz, ha nem kulccsal nyitják, illetve ha akár a legcsekélyebb erejű ütés éri.

Brett Aston Martinjába pattan és száguld vissza az infóval az otthonba. Ahol időközben váratlanul Schubert tűnik fel embereivel, és hatalmas bunyó kerekedik, amiben Emily is derekasan küzd, Danny pedig a táskát egyaránt használja pörölyként és pajzsként. (Ennyit a legcsekélyebb erejű ütés okozta veszélyről.) Végül azonban Schubertnek sikerül pisztolyt ragadnia és ezzel sakkban tartani Dannyéket.

Leszáll a helikopter, Sir Bennett örömmel siet a házhoz, az ajtón belépve viszont Schuberttel találja magát szemközt, aki felszólítja, hogy adja át neki a kulcsot, különben lelövi Dannyt. A hátsó szobából pont ekkor lép be Dr. Rogers hatalmas tüsszentéssel, ami megzavarja Schubertet, így sikerül őt lefegyverezni. Végre nyitnák a láncot a kulccsal, amikor beront Brett. Ez egy bomba!, kiáltja, és barátját magával ragadva kirohan a szabadba, elhajítva a táskát – de nem történik semmi. Pedig a szakértő azt mondta, akár egy lepkeszárny érintésére is robban, magyarázkodik Brett, miközben indulnak vissza a házba. Micsoda, de hiszen én ezzel verekedtem is, mondja Danny, ám ekkor egy falevél hullik a táskára, ami hatalmas durranással felrobban.

A záró jelenetben Emily beszélget két barátunkkal, és elmondja, hogy a szakértők szerint a detonátor úgy volt beállítva, hogy fél perccel a lánc leoldása után robbanjon. Tehát a táskában nem volt semmilyen titkos irat, „a másik oldal” valódi célpontja Bennett volt, a titkosszolgálat főnöke, kezdettől őt akarták megölni és ezért kicserélték az eredeti táskát a bombásra. Beszélgetés közben szórakozottan tekergetik ujjuk között a láncot, aminek egy-egy szeme „véletlenül” rászorul Emily és Danny ujjára. Brett elsiet valami lakatosért, de alig lép ki a szobából, a két áldozat kiszabadítja magát és vadul csőrözni kezd. Azt hittem, már sosem tűnik el, mondja Danny. Nem kaptam mást tőle, csak kanyarót, közli Emily lesújtó véleményét Brettről. Tőlem mást fogsz kapni, vigasztalja Danny, az elkövetkezendőket pedig fedje egy virtuális 18-as karika...