Feszült pillanattal zártuk az előző részt, most innen folytatjuk: Gasch Lipót még egyszer elkiáltja magát, miszerint „robbantás!”, mindenki lehasal, ám ebben a pillanatban befut a lihegő Lacó és Gerlinda. Az egyik határőr igyekszik őket elkapni, nehogy berohanjanak a műveleti területre (a szakszavakat vágom, remélem látszik), de Lacó kitépi magát és fut tovább Pirosfejhez. Gasch és a tizedes dühödten rémült arccal ugranak elő a fedezékből, és egymást túlharsogva ordítják lefelé a srác zilált haját, de aztán lassacskán sikerül kihámozniuk a zihálva előadott „az öcsém, a bányában, lement” szóhalmaz jelentését. Lacó mutatja a kezdetleges térképet: Gabi eltűnt egy órája és ezt hagyta az árnyékszékben. (Igazán jól nevelt gyerek ez, még válsághelyzetben is milyen választékosan beszél.) Pirosfej gyorsan kapcsol, nemhiába van két csillagja, és máris intézkedik: Horváth határőr, Takács határőr, lámpákat fogj, irány a bánya!
A tizedes meg a többiek (he-he) elindulnak a lejárathoz, ám az öreg Gasch váratlan hevességgel elébük áll. Nem akarja leengedni őket, mondván, hogy ő ismeri a legjobban a bányát, majd egyedül utánamegy Kisvacaknak, ezt viszont Pirosfej ellenzi. Jó darabig huzakodnak, az öreg egyre dühösebb, komolyan nem értem, mit veri magát. A vitát Pöcök diadalmas kiáltása szakítja félbe, aki megpillantja a közeli fán csimpaszkodó Kisvacakot. Na gyere csak le, te hóhányó, te pokolfajzat!, zúdulnak a szidalmak a kiscsákóra, így a bányába történő lehatolás szükségessége okafogyottá vált, Gasch Lipót is megenyhülve mosolyog.
Mindenki újra fedezékbe vonul, Lacó viszont marha dühös, de nem az öccsére, hanem az öreg robbantási szakértőre. Megjátssza itt az életmentőt, hát a legnagyobb piszokság berobbantani ezt a jó kis lejáratot, morog Pöcöknek. Gasch újra „tölt” állásba kapcsolja a detonátort, gomb megnyom, a töltetek sorra felrobbannak, és mire a füst eloszlik, a bejárat eltűnt, lehet hazamenni, nincs itt semmi látnivaló. Az öreg lekezel a határőrökkel és elmegy, a srácok is letörten elvonulnak, közben azért Kisvacak erősködik, hogy ő majd éjjel jól kiássa a lejáratot.
A csapat titokban követi Gascht egész hazáig, majd a bokrok közt megbújva tanácskozásba kezdenek. Lacó folyamatosan szidalmazza az öreget, Gerlinda próbál észérveket hozni, a bánya mégis csak veszélyes, de Lacót ez nem érdekli. Kisvacak is közberikácsol: Ezt nem lehet annyiban hagyni, megmutatjuk, hogy nem vagyunk csecsemők!, erősködik a hatéves megmondóember. Lacó új megbeszélést hív össze a toronynál, komoly szerepet szánva az ezermester Pöcök sufnijában található patronoknak.
A megbeszélésre az ikrek is hivatalosak természetesen, ők a falu szélén közlekedő bányavonattal utaznak oda. Lestoppolják a masinisztát, ahogy kell, és „vigyen el a toronyhoz, Gazsi bácsi” felkiáltással máris felpattannak a pótkocsira. Hosszú percekig tartó tujázás következik, hegyek között, völgyek között zakatol a vonat. Dimbes-dombos táj, csordogáló patak, susogó erdő, sötét alagút, szépen művelt kalászosok, magyar táj magyar ecsettel, aláfestésül valami mozdonyos zene szól. Kellemesen elandalodunk az útifilmen, a magam részéről egyre laposabbakat pislogok, szerencsére a vonat ekkor megáll. A döccenésre én is felébredek, erdei út keresztezi a síneket valami kanyarban (vasutas szakszóval ív), az ikrek leszállnak és köszönetet intenek Gazsi bácsinak, majd gyors léptekkel indulnak a megbeszélésre.
Lacó és Pöcök nagy munkában van, babahintőporos dobozba applikálnak éppen mindenféle zsinórzatot, utaltam már MacGyverre? Kisvacak vigyorogva tájékoztatja a későnjövőket, hogy Lacóék bombát készítenek Gasch Lipótnak. Az aggódó pillantások láttán Pöcök megnyugtatja a többieket, hogy a bomba csak durranni fog, kárt nem okoz. A célszemély (Person of Interest, hogyvoltok Aaannnnaaa kollegina tollából a hogyvolt blogon) házát a dombok felől közelítik meg rejtekutakon, osonás közben Kisvacak kérdezi Gerlindát: Mi lesz itt? Botrány, kis szerelmem, jön a némileg aggódó válasz a copfostól. Én azt hittem, robbanás, közli erre Kisvacak.
A két vezéregyéniség a kertkapuhoz lopakodik és gyorsan felszereli a készséget, majd csatlakozik a bokrok közt rejtőző többiekhez. Lacó a biztonság kedvéért kiküldi az ikreket az országúthoz figyelő őrségbe, bár Pöcök szerint ez felesleges, úgysem jön ide senki. Lassan múlik az idő, a háznál semmi mozgás, Kisvacak hamarosan türelmetlenkedni kezd, bátyja nyugtatja, nem sok sikerrel. Pöcök szerint az öreg Gasch nem az a mászkálós fajta, van úgy, hogy napokig ki se dugja az orrát, még háziállata sincs. Lacó ezt is jobban tudja, ő ugyanis a jó múltkor az apjával járt bent az öregnél és látott egy mátyásmadarat kalitkában. Mindenféle hangot tud utánozni, még a kerekeskútét is, teszi hozzá. Pöcök felveti, mi lesz akkor, ha az öreg nem ijed majd meg a durranástól, elvégre régebben lőmester volt, hozzászokhatott a robbanásokhoz. Akkor majd kitalálunk valami mást, mondja kissé feszülten Lacó.
Az ikrek az út fölötti hídról figyelik az elhaladó autókat, vérre menő vitatkozással, hogy most melyik kocsi milyen márkájú. Moszkvics, Skoda, Wartburg, rikoltoznak felváltva a szocialista csúcsmodellek láttán. Közben azt is megbeszélik, hogy egyszer már ők is kitalálhatnának valamit, amitől leesik a többiek álla, de konkrét ötletük persze nincs. Teljes megdöbbenésükre váratlanul egy Skoda kombi kanyarodik le a főútról (úgy nézem, szürke színű, he-he), az ikrek száguldanak vissza a többiekhez jelentést tenni. Lacó és Pöcök odarohan a kapuhoz és leszereli a robbanóeszközt, de a nagy izgalomban elejtik a dobozt.
Visszamenni már nincs idő érte, Kisvacak rémülten dugja be a fülét, a bal első kerék rá is hajt a dobozra – de az csak kilapul, nem történik semmi. Lacó lekicsinylően néz az ezermesterre, de az kész a válasszal: Csak ütésre robban. A kocsival Gasch Lipót unokahúga, Irma érkezik, akit a srácok ugyan már ismernek, de felfokozott idegállapotukban most őt is gyanúsnak látják. 
Lacó és Pöcök a kertkapun erre a célra fenntartott két lyukon át les befelé, a kamera csak a szemgolyókat mutatja, tisztára, mintha a Lost egy jól sikerült vágóképét látnánk.
A Skoda (rendszáma CU 53-23) csomagtartójából előkerül a címben emlegetett négy bőrönd, az öreg becipeli őket a házba, közben a vihar okozta kárról és a bőröndök tartalmáról beszél Irmával, üveget és szárazárut emlegetnek, Lacóék értetlenül néznek egymásra: kantint akar nyitni a határőröknek vagy m? A nagy izgalmak közepette mindenki megéhezik, találkozó ebéd után a tónál, a csapattagok szétszélednek. Az egyik iker felkapja a dobozt az útról és lazán eldobja, a kütyü felrobban és alaposan bekormolja a két egyforma arcot. De legalább kiderül, hogy működött volna, Pöcök becsülete tehát meg van mentve.
Ebéd után Pöcök siet a tóhoz és elhalad az ikrek háza előtt, Péter és Pál letörten ücsörög az ablakban. Bezártak büntetésből, mert elkéstünk az ebédről, panaszolják, de Pöcök csak legyint: Akkor másszatok ki az ablakon, mert szükség van rátok. Hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe, csapnak egymás homlokára az ikrek és már ereszkednek is lefelé. Szerencsétek, hogy nem a harmadikon laktok, mint én, vetem oda nekik, de nem hallják, mert már trappolnak a tóhoz. Lacó igazi vezérként összefoglalja az összefoglalandókat: Az öreg komoly viharkárt emlegetett, de a háza nem sérült meg, ez gyanús. És a négy bőrönd, bennük üveg és szárazáru, ez is gyanús. (És még ott van Bőrönd Ödön, aki a Köröndön ücsörög, az is gyanús, mondom én.) A konklúzió: állandó megfigyelés alá vonni Gasch Lipót házát, estig az ikrek vannak beosztva, másnap reggeltől Pöcök. (És mindenki tanulja meg Tamkó Sirató Károly versét, teszem hozzá viccesen.)
Este vacsoránál a Baráth szülők is válságmegbeszélést tartanak otthon. Másnap érkezik ugyanis Lacóék unokatestvére, Tivadar, az elkényeztetett városi csemete Bpestről. Milyen divatar?, érdeklődik két falás közt Kisvacak. (Milyen a hallásod, kisfiam? – Római katolikus.) De hát te hívtad meg a múltkor azzal, hogy majd felhízlalod, emlékezteti apuka a zasszonyt. Na de ki gondolta volna, hogy elfogadják?, védekezik anyuka, innen is gratulálok a logikus érveléshez. De akkor most két hétig itthon fogunk vele unatkozni, mert ötpercenként szalad kezet mosni, annyira fél a bacilusoktól, mérgelődik Lacó. Ez a Tivike jól betett a nyomozásunknak, de majd teszek róla, hogy a hosszú vendégeskedésből rövid legyen, dühöng még lefekvéskor is Kisvacaknak.
Másnap reggel Tivike erről a fogadalomról mit sem sejtve ücsörög a farmotoros Ikarus 55-ön, ami a hegyi úton kanyarogva lassan közelít a falu felé. A barátságos kalauz hosszasan mesél a ficsúrruhás gyereknek: Remek kis falu az, én is onnan származom, gyönyörű minden, csak az országhatárra kell vigyázni, mert nagyon közel van. Ismerem a Baráth Lacót is, jó gyerek, csak kissé kalandos a fantáziája. De légy nyugodt, jól fogod magad érezni!
Majd meglátjuk.
