Úgy tűnik, félelmük alaptalan, mert a palota udvarán a maharadzsa miniszterelnöke, Chattar Lal fogadja őket. Hírből már ismeri a neves régészt, Miss Scott-tól el van bűvölve, Mister Picurról azonban eddig nem hallott. Meghívja a látogatókat vacsorára, ahol találkozhatnak jópár érdekes emberrel. Elsőnek itt van Blumburt százados a brit birodalom képviseletében, aki szintén ismeri Mr. Jones munkásságát. Előkerül a csinibe öltözött Willie, aki sejti, hogy a maharadzsa tele van dohánnyal, és érdeklődve hallja Laltól, hogy egyelőre nőtlen, mert még nem találta meg az igazit. Ami bizonyos fokig érthető. mert a vacsorán később megjelenő maharadzsa, Zalim Singh jó ha megvan 10 éves. Willie enyhén szólva csalódott, de Picur megvigasztalja: Talán kedveli az idősebb nőket.
Indy, Blumburt és Lal az 1857-es szipojlázadásról beszélgetnek, közben érkezik az első fogás, élő kis kígyókkal töltött döglött óriáskígyó. Ettől kissé megmozdult a gyomrom anno a moziban, akárcsak Willie-nek a filmben. A helyi nobilitások persze gond nélkül nyomatják befelé a finom csemegét.
Indy a gyilkos szektákra, a thugokra tereli a beszélgetést, amik Káli istennő nevében emberáldozatokat is hoznak, de Lal és Blumburt szerint ezeket a szektákat már rég felszámolták. (A Beatlestől a Help! c. mozi megvan? Abban egy ilyen szekta működését parodizálták.) Willie közben valami egyszerűbb ételt kér, mondjuk levest, ami hamarosan érkezik is, de nincs benne sok köszönet, ugyanis ismeretlen eredetű szemek úszkálnak benne, broáff. Közben a fiatal maharadzsa kijelenti, az ő birodalmában többé nincsenek emberáldozatok és az ilyen szektáknak annyi. Indy megemlíti a faluból ellopott követ is de Lal tiltakozik, a palotának semmi köze ahhoz, az amcsi legyen szíves és ne sértegesse a házigazdát.
Lal szerint különben is minden csak nézőpont kérdése, hiszen sok helyen Dr. Jones működését sem tekintik régészetnek: például Hondurasban sírrablónak tartják, Madagaszkáron meg azzal fenyegetik, hogy levágják a fejét, ha visszatér az országba. Nem a fejemet…, és nem is a kezemet, válaszolja némi zavarban Indy, én meg kíváncsian várom, hogy akkor vajh’ melyik testrészét érintheti a fenyegetés, de hősünk erre végül nem tér ki. Félreértés volt, zárja le a kínos emlékezést Indy (pedig arról a kalandról szívesen írnék hogyvoltot), már csak azért is, mert érkezik a finom desszert. Hűtött majomagyvelő, nyami, örvendeznek a vendégek, Willie-nek azonban ez már túl sok, szeme fennakad és ájultan hanyatlik az asztal alá.
A lovagias Indy kötelességének érzi, hogy vacsi után némi gyümölccsel meglátogassa Willie-t a szobájában. Éhező szőkénk hálásan lecsap a kajára, ezt kihasználva Indy kedvesen megkérdezi, a nő nyakláncára mutatva: Kíváncsi vagyok, visel-e ékszert az ágyban is? Igen, és semmi mást, jön a frivol válasz, mire Indy vére áramlani kezd abba a szervébe, amit Madagaszkáron le akarnak vágni. Úgy tűnik, sínen van a dolog, csók is jön és Willie kijelenti: a professzor ugyan kutathatott már sokfelé, de nála jobbat úgysem találhat. Majd reggel közlöm a vizsgálatom eredményét, feleli Indy viccesen. Ezen azonban Willie megsértődik, engem ilyen könnyen nem kap meg!, vágja Indy fejéhez, aki hasonló stílusban válaszol: Én se ugrom ám minden szíre-szóra! Nyilvánvaló, hogy mindketten ugyanazt akarják, mégis azon kezdenek veszekedni, melyikük a gyengébb jellem és melyik fog öt perc múlva a másik szobájának ajtaján kopogni bebocsátásért.
Vicces jelenetsorban látjuk, ahogy mindkettő a saját szobájában készül a nagy pillanatra: beállítják öt percre az asztali órát, megigazítják a sérót, stb. majd várakozással telten az ágyra heverednek, szemükkel az ajtót figyelve. Az idő múltával azonban egyre világosabb lesz számukra, hogy a másik túl büszke és egy harkály előbb fog kopogni, mint ő. Nem fog jönni, gondolja Willie. Nem fog jönni, gondolja Indy, és a nőt illetve igaza is van. Megjelenik viszont valami bérgyilkos és kötéllel kezdi fojtogatni Indyt. A verekedés zajára felébred Picur és odadobja Indynek az ostort. Ezzel hősünk kerül előnybe és sikerül végeznie a támadóval.
Átszalad Willie-hez, aki örömmel fogadja és csak annyit kér, legyen vele gyengéd az ágyban. Indy azonban egy szót se szól, csak fel-alá kezd rohangálni esetleges másik merénylőtő után kutatva. Willie megpróbálja felhívni magára a figyelmet, itt vagyok, közli időről időre, de semmi eredmény. Indy titkos rejtekhely után kutat, tapogatja a falakat, majd fogdosni kezdi egy nőszobor mellét. Willie ezt látva a saját domborulataira mutogat, de hiába. Indy benyomja a szobor mellét, mögötte ott a keresett üreg és a falán ugyanolyan rajz, mint amilyet a faluban kapott a palotából elmenekült kisfiútól. De itt felirat is tartozik hozzá: „Mindig járj Síva nyomdokában, légy hű az ő igazságához.”, olvassa Indy a hindi szöveget.
Az üregből földalatti lejáró vezet tovább, a fiúk nekiindulnak, Willie a csinos pizsijében inkább a szobában marad és aggódva néz utánuk. Maradj a nyomomban és ne nyúlj semmihez!, figyelmezteti Indy Picurt, akinek természetesen első dolga meghúzni egy falból kiálló kallantyút, ez újabb titkos ajtót nyit, ami mögül csontvázak zuhannak elő, szuper. Fáklya nincs náluk, csak egy doboz gyufa, Indy időnként meggyújt egy szálat, hogy jobban lássanak. Mindenféle bogarakon és százlábúkon lépkednek, majd egy kis terembe jutnak. Picur rálép valami pöcökre, erre a terem mindkét kijárata bezárul. Újabb gyufa fényénél pár emberi koponyát és csontokat vesznek észre a földön. Maradj a falnál és ne mozdulj!, utasítja Indy a fiút, aki szót is fogad, ám ahogy nekidől a falnak, aktivál egy újabb szerkezetet, aminek következtében a terem teteje lassan ereszkedni kezd lefelé.
Indy hangosan hívja Willie-t segítségül, aki erre azon kezd puffogni magában, hogy csupa kosz lesz. Pizsamájára ráveszi a titkos járatok felderítésénél elengedhetetlenül szükséges selyemköntöst, de szerencsére mécsest is visz magával, sőt meg is gyújtja. Hangosan sikoltozva halad el a csontvázak és a százlábúak között, Indy egyre kétségbeesettebben sürgeti a nőt gyorsabb haladásra, márcsak azért is mert, hosszú fémtüskék jönnek elő a padlóból és az ereszkedő mennyezetből is. Willie azon sopánkodik, hogy letört az egyik körme, és különben is, mi a fene történik. Ha nem sietsz, akkor sosem fogod megtudni!, ordítja Indy.
Az üreg bejárata mellett kell lennie a falban egy kallantyúnak, ami leállítja a tüskéket, irányítja Indy a lányt. A kallantyút rejtő üregben persze hemzsegnek a bogarak, amik a csaj ruhájára is rámásznak, de nagy sikoltozások közepette Willie-nek az utolsó pillanatban sikerül meghúznia a kart és a gyilkos folyamat leáll, pedig az egyik tüske már át is szúrta Indy legendás kalapjának karimáját. Az ajtó kinyílik, Wille berohan „vedd le rólam ezeket!” kiáltással, és előrehajolva megpróbálja kirázni a hajából a rondaságokat. Persze ezzel azt éri el, hogy formás hátsójával közben megnyomja az ajtók záródnak kallantyút, rohanás kifelé! Szerencsére ez az utolsó pillanatban sikerül, sőt Indy még ki tudja menteni földre hullott kalapját is, mert anélkül ugyebár egy lépést se szabad tenni.
A járat kiszélesedik, bogarak sincsenek, nyugodtabban tudnak haladni, de egyszer csak furcsa kántáló hangokat hallanak. Kimásznak a hasadékon, ami egy hatalmas sziklaterembe nyílik, óriás méretű Káli istenszoborral, koponyákkal, tüzes árokkal, stb, ami modernebb időkben akár Black Sabbath vagy Iron Maiden koncertdíszlet is lehetne. A thugok szektája nyilván valami szertartáshoz készülődik, Indy szerint ilyesmit vagy száz éve nem látott senki. A szektatagok közt az első sorban ül az ifjú maharadzsa, ennyit arról, hogy országában már nem létezik ilyesmi.
Előlép az igencsak rosszarcú főpap, és intésére behoznak egy áldozatnak előkészített fiatal fiút, akit lebilincselnek valami mozgatható ketrec belsejébe. A főpap rituális szavakat kántálva odalép hozzá és puszta kézzel kiveszi a srác szívét a mellkasából. A seb azonnal begyógyul és a fiú sem hal meg, velünk együtt döbbenten nézi, ahogy a szívét a pap felmutatja az ujjongó szektának. Ezután egyre hangosabb kántálás mellett a rémülten ordító áldozat ketrecét láncon leengedik egy mélyen fortyogó lávatóba, majd pár perc múlva felhúzzák: a ketrec vörösen izzik és természetesen üres, sőt a ceremónia közben a pap kezében tartott szív is kigyullad és elég.
A szertartás után a pap három embere három követ hoz elő, amik egymás közelébe kerülve felfénylenek; a köveket az emberek elhelyezik egy óriás méretű koponyában. Köztük van az is, amit a faluból loptak el nemrég, Indy szerint a legenda úgy szól, hogy ha a Sankara kövek együtt vannak, akkor a bennük lévő gyémántok fényleni kezdenek. A szektatagok szétoszlanak, a Végzet Temploma kiürül, Indy nekikészül, hogy lemenjen és megszerezze a köveket. Te itt maradsz és vigyázol Willie-re!, mondja Picurnak, majd csókkal búcsúzik a szőkétől, aki elandalodva néz távozó lovagja után.
Ostora segítségével Indy leereszkedik a templomba és a koponyához megy. A felfedezők izgalmával az arcán sorra táskájába teszi a köveket, majd megáll és fülelni kezd: valahonnan gyereksikoltások hallatszanak. Nem megy tehát vissza Picurékhoz, hanem felkapja az egyik fáklyát és elindul a hangok után. Ezért aztán nem látja, hogy Willie-t és Picurt a főpap és emberei elkapják és magukkal viszik. Indy egy hatalmas bányába ér, ahol láncra vert gyerekek fejtik a követ, a felügyelők a lassabban dolgozókat ostorral verik. Hősünk az egyik őrt fejbedobja egy kővel, de csak azt éri el vele, hogy őt is elfogják és bezárják Picur és két másik indiai fiú mellé egy ketrecbe. A fiúk attól félnek, őket is meg fogják itatni Káli istennő vérével, amitől életben maradnak ugyan, de öntudatlan állapotba kerülnek.
Mola Ram, a rosszarcú főpap magához rendeli Indyt és elmondja, régen öt Sankara kő volt, de az évszázadok alatt a Joneshoz hasonló rablók széthordták őket. Szerencsére egy korabeli pap kettőt elrejtett az itteni katakombákban, és most a rabszolgaként dolgozó gyerekek keresik őket, és ha közben drágaköveket is találnak, annál jobb. Ha mind az öt kő együtt lesz, akkor a főpap hatalma kiteljesedik. Indy gúnyosan mosolyog, ezt látva Mora Ram csak annyit mond: Hamarosan te is hinni fogsz és a hívem leszel. Na és ezt hogy fogja elérni? Hát így: Indyt ő maga korbácsolja meg, Picurt meg az ifjú maharadzsa, aki amúgy elég furcsán mozog, talán őt is megitatták a titokzatos folyadékkal. A korbácsolás után az immár ellenállásra képtelen Indyt lefogják és a főpap egy koponyából sötét folyadékot csurgat kifeszített szájába és lenyeleti vele. Aztán egy külön cellafélébe teszik, ahol hősünket görcsös roham rázza, majd annak elmúltával félig eszelősen röhögni kezd. Ebből mi lesz?
